A magyar nyelv olyan lényegi titkot hordoz magában, aminek kevesen vannak tudatában – de legalább sok tévhit kering a neten ezzel kapcsolatban.
Tartalomjegyzék
A magyar nyelv szépséges szavait mostanában divat lett darabolni.
Valaki észrevette, hogy a szeretet és szerelem szavakat két értelmes szóra lehet bontani, és persze ez annyira örömmel tölt el sokakat, hogy automatikusan igaznak hiszik.
Pedig tévednek, mert éppen a lényeget nem veszik észre
A magyar nyelv titka ugyanis éppen nem abban rejlik, hogy az értelmes(nek tűnő) újabb szavakra lehet darabolni. Szer-etet: a szer, ami etet. Szer-elem: a szer, ami elem(i). Gyűl-ölet: ha felgyűlik a gyűlölet, akkor ölet. És így tovább.
Ezzel még nincs is gond, remek szójáték, kiváló agytorna
Van, aki ezt is túltolja, és a végletekig feszíti a képzettársítás, avagy asszociáció lehetőségeit, már-már elmebetegséggel felérő szinten csűrve-csavarva, törve-vágva-kínozva szerencsétlen szavakat, belepasszírozva más és más értelmezési síkokba, míg a végén csak azt préseli ki a szavak roncsaiból, amit bele akart látni.
A magyar nyelv titka a lényege: a szóbokor rendszer
A magyar nyelvről sok mindent megtanítanak az iskolában nyelvtan órán. A nyelvrokonságba most ne menjünk bele – itt annál sokkal fontosabb témáról beszélünk.
A magyar nyelv ragozó nyelv, igekötőt és igét egybe ír, és képes halmozni rendesen a ragokat, toldalékokat. Így lesz a szent szóból végül megszentségteleníthetetlenségeskedésekért, ami értelmes szó, habár meglehetősen ritkán mondunk vele mondatokat.
Egyvalamit azonban garantáltan nem oktatnak: a szóbokrokat
A szóbokor-rendszer ugyanis meglehetősen ritka. Igen, minden nyelv képezi a szavakat, és hasonló értelmű új dolog megnevezésére felhasználnak régebbi szavakat. Ez azonban nem jelent még szóbokor-rendszert.
A sémi nyelveknél találunk csak hasonlót. Most biztosan sokan felhördülnek, ám az igazság ettől még megmarad. A szóbokor-rendszer, avagy gyöknyelv nem kizárólagosan magyar sajátosság.
Mi az a szóbokor-rendszer vagy gyöknyelv?
„A magyar nyelv szóbokor, vagy gyökelmélet szerinti nyelv. Ez azt jelenti, hogy a nyelvi rendszerben található több ezer szógyök, amelyek képzése során keletkeznek az új szavak, szervesen kapcsolódnak az alapgyökhöz, hordozva annak jelentéstartalmát. A szóbokorba szerveződő szavakat a jelentés, és a hangalakbeli hasonlóságuk kapcsolja össze. A mintegy 2000 db.-ra tehető gyökből alakulnak ki a hasonló fogalmakat összekapcsoló szóbokrok, és ezek alkotják a nyelv teljes szókészletét. Magyar nyelvünk fa – struktúra szerkezetű, egységes hálózatot alkot. A szavak nem véletlenszerűen alakulnak ki, hanem logikusan származódnak az alapgyökből.”
A rendszert Czuczor Gergely és Fogarasi János alkották meg a 19. század folyamán, és például Mellár Mihály írása taglalja részletesebben az elméletet. A nyest.hu nyelvészei természetesen lehúzzák az elméletet, nem mellékesen több jogos kritikával is illetik.
Tegyük hozzá: a 19. század kitermelte, akkor korszakalkotó tudományos elméletet azóta vagy elvetették, vagy sok-sok változtatáson estek át, mire elnyerték a mostani formájukat.
Darwin semmit sem tudott a genetikáról, és több tévedése is volt az evolúció elméletében. Az éter-elméletet elvetette a fizika, ahogy a newtoni rendszer helyébe is Einstein relativitása lépett.
A 19. századi nyelvészeti elméletek közül egy se maradt érintetlen. Miért kéne akkor elvárni egy alapelmélettől, hogy az minden ízében tökéletes legyen?
Mellár pár fogalmát szükséges kölcsönvenni, hogy tisztázzuk, miről is beszélünk:
- A gyök az emberi beszéd értelem teremtő, viszonyítási alapul szolgáló egysége, általában egy szótag (ő, éG, Hő, KöR, KeR). A gyököknek nincs valóság tartalmuk, valós gyök-tárgy viszony nem létezik.
- A szó a gyökökből összeragasztással képzett, értelmes egység.
- A képzőhang önálló értelemmel nem rendelkező hang vagy hangadó, mely hangzásával, hangulatával mégis érzékelteti a szó értelmét.
Anélkül, hogy részletesebben belemennénk a valóban sok helyen hibás elmélet taglalásába, annak egy újabb formáját mutatom meg.
Ezzel, biztos vagyok benne, mindenki számára világossá válik, hogy a szóbokor-elmélet nem elvetendő, hanem újra kutatásra érdemes!
„A szóbokor (ősnyelv) elmélet ellenzői szerint a teória nyelvészetileg bizonyíthatatlan. Az elmélet támogatói ugyanakkor rendszeresen elfelejtkeznek annak a ténynek az említéséről, hogy az úgynevezett „szóbokor-rendszer” nem más, mint a sémi nyelvekből, s tágabban az afroázsiai nyelvcsaládból jól ismert, sőt, azok alapját képező három betűs gyökrendszer, mely leglátványosabb és minden tekintetben tévedésmentesen működő, az ötletszerű rokonításokat kizáró módon ott és nem a magyarban lelhető föl. Ugyancsak nem szokás említeni, hogy a gyökrendszer nem valami speciális, újonnan vagy újra fölfedezett magyar nyelvi sajátosság, hanem egy olyan „nyelvi állandó”, mely – alapszinten – valamennyi nyelvben fellelhető” (wiki)
Marácz László azon kevés jelenkori kutató, aki jó úton jár a gyökök rendszerének földerítésével. Ő két mássalhangzós vázat tekint ún. teremtő gyöknek. Mi ezt csak megerősíteni tudjuk!
Mit mondanak a finnugoristák?
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz) tárgyalja ugyan a kerek és a kör szavak összetartozását, csak éppen kizárja. A kör szó elvonással született a körül, körös-körül, környék szavakból – bár feltételezhető, hogy önálló szóként régebben is használatos volt, de kihalt.
A kör a finnugor eredetű *kere abroncs, karika szóból ered. A kerek viszont a *kerä- alakú finnugor szóból származik, mely egyfelől kerek, forgó, másfelől forog, kering’jelentésű lehetett. A TESz hangtani okokkal indokolja, hogy a két tövet nem lehet összekapcsolni.
Azaz a finnugorizmus jelenlegi fejlődési fokán elveti azt, ami a szóbokor-elméletben világosan megmutatkozik.
Két példa a szóbokor-rendszerre
A következőkben két (illetve három) gyök példáján mutatom meg, miért igaz a szóbokor-elmélet, miért hibás darabolni a szavakat és miért tévednek a finnugoristák.
A gyököt úgy írom, hogy a magánhangzó helyére egy pontot teszek. A szóbokor-elmélet szerint ugyanis a magánhangzó változtatása révén jönnek létre az alapgyökből az alapszavak: ha a mássalhangzó változik, ott már egy másik fő ág jön be.
Azaz egy tőről egy vagy több fő ág (mássalhangzók) és minden fő ágról számos al ág (mássalhangzók) nőnek ki.
Mivel az alapgyökök két mássalhangzóból állnak, ezért a felsorolásnál magánhangzók szerint sorba rendezve állnak az alábbiakban a szavak, úgy, hogy a hasonló jelentésű alapszavak egymás mellé kerülnek.
Ahol az alapszó már csak képzett, toldalékolt formában létezik a mai magyar nyelvben, ott a pluszt (zárójelek között) jelzem. Előfordulhat, hogy egy alapszó hiányzik valamelyik oszlopból, ott egy x jelet hagyok.
A felsorolás nem teljes!
Első példa: K.R
Mivel a TESZ szerint a kör és a kerek között nincs kapcsolat, és mindkettő egy-egy finnugor szóból ered, kezdjük ennek a gyöknek és szóbokrának a bemutatásával.
Legelőször is vegyük figyelembe, hogy a magyar nyelvben az e és az ö hangok csereszabatosak. Szöged-Szeged. Vörös-veres. Föl-fel. Tehát ez már eleve gyengíti azt az állítást, hogy a kör és a kerek között nincs kapcsolat.
A gyökök esetében azonban az eltérő magánhangzó részlegesen eltérő alapszavakat hoz létre – ám ettől még a szóbokor egységes marad.
K.R gyök alapjelentése: ’kör formájú’
| KaR | KeR | KöR |
| KaRám | x | x |
| KaRika | x | x |
| KaRima | x | x |
| KaRzat | x | x |
| KaRok | KeRek/KeRék | x |
| KaRd | KeRt | KöRt(e) |
| x | KeRet | KöRöt(te) |
| KaRol | KeRül | KöRül |
| x | KeRület | KöRülöt(te) |
| x | KeRing | KoRong |
| x | x | KoRona |
| KaRom | x | KöRöm |
Ezek az alapszavak tehát egyetlen K.R gyök három fő ágából fakadnak. Egyik sem átvett szó, mind tisztán a magyar nyelv sajátja!
A K.R gyök párja a G.R gyök: GöRbe, GuRul, stb.
Második és harmadik példa: V.L/Cs.L gyökpár
A V.L és Cs.L gyökpárt azért érdemes egymás mellett kezelni, mert logikailag tisztán összetartozó alapszavak jöttek általuk létre!
Ennek a gyökpárnak az a különlegessége még, hogy az l hang megkettőződhet adott esetben.
V.L gyök alapjelentése: ’fény’. Cs.L gyök alapjelentése: ’hamis’.
VaL – CsaL
VaLó – CsaLó
VaLL – CsaL
VaLLás – Csalás
ViL – CsiL
ViLág – CsiLLag
ViLLám – CsiLLám
ViLLan – CsiLLan
ViLLog – CsiLLog
Kritikai megjegyzések
Természetesen nem mindegyik alapszónak van párja a többi magánhangzóval. Ennek legfőbb oka az, hogy a magyar nyelv beszélői akkor hoztak létre a gyökökre építve új szót, ha az indokolt volt – tehát bár megalkották a karima szót, a kerima és a körima szavakat nem, mert nem volt rá szükségük.
Ugyancsak igaz az, hogy vannak olyan szavak, amelyek bár látszólag tartalmazzák az alapgyököt, mégsem kapcsolódnak a szóbokorhoz. Ezeknél a szavaknál feltételezhetjük, hogy nem magyar eredetűek, vagy a szóbokroktól függetlenül, egy későbbi nyelvi korban jöttek létre.
Hasonlóan, az alakilag azonos, de jelentésben teljesen eltérő szavaknál sem kell feltételezni bármilyen kapcsolatot a két szó között (vár, nyúl, stb.).
A nyest szerzőjének abban igaza van, hogy hiba volna a teljes egész magyar nyelvet kizárólag szóbokor-rendszerűnek tekinteni. Az idézett Babits mű kiválóan rávilágít erre:
Babits Mihály „Káp isten című írásában a következő fejtegetéssel gúnyolja ki a délibábos nyelvészkedőket. Minden bizonnyal volt egy ősmagyar isten, akit Kápnak hívtak, sok szavunk őrzi a nevét, mint például a káposzta (mely eredetileg Káp-hozta, azaz az istenség adománya), a kápolna (mely eredetileg Káp-kolna: kolnának egyes vidékeken a présházat nevezik, tehát ez eredetileg ’Káp háza’), káplán (eredetileg Káp-lány, mert az ősmagyaroknál bizonyára papnők voltak), káprázik (amikor a sámán transzba esett, Káp rázta), káptalan (ahol a keresztények központja van, ők már nem tisztelik Kápot, Káp nélküliek), és ide tartozik a készpénz neve, a kápé (eredetileg Kápé, azaz az istent megillető adomány).”
Csakhogy, amit a szerző nem vesz figyelembe, az az, hogy a szóbokor-elméletet nem cáfolja az, hogy nem érvényes a nyelv egészére!
Máskülönben a finnugor származást már az cáfolná önmagában, hogy mennyi idegen szóátvétel és az átvételek megannyi képzése található a magyarban, tehát nem lehet finnugor nyelv, mert tele van, például, perzsa vagy török szavakkal, sőt az Isten és az Arany szavunk egyértelműen és bizonyítottan hettita!
A szóbokor-elmélet éppen azért igaz, mert a nyelv alapját képezi – ám nem védi ki az idegen hatást sem a későbbi nyelvi időszakok eltérő szóképző sajátosságait. Miért is tenné?
A fenti példák kiválóan megmutatják, hogy a magyar nyelv, lényegét tekintve, szóbokor-rendszerre épül, gyökökből képzett, egymáshoz nagyon közeli értelmű alapszavakat alkotó nyelv. Ez a valódi titok, nem a szódarabolás!