A Rózsakeresztes Testvériségről azóta keringenek mendemondák és valós, vagy annak vélt beszámolók, amióta az 1600-as években megalapították. Most Pierre de Lasenic által a hermetikus tanaikba engedünk bepillantást.
Habár 1188-ban már létezett a L’ordre de la Rose-Croix Veritas nevű szervezet, ez azonban nem tekinthető a történelmileg ismert rózsakeresztesek közvetlen előzményének, inkább névadó őse volt.
Pierre de Lasenic műve olvasóit a hermetika elméleti és gyakorlati titkaiba vezeti be.
Hermész Triszmegisztosz tanait értelmezve, miszerint az ember köztes lény Ég és Föld között, s mivel mindent megtehet, bármivé válhat, ezért „kis világ”-nak nevezhetjük, ebből következik, hogy mindaz, ami megvan a „nagy világ”-ban, lehetőségében fellelhető a kicsiben is.
Ez az univerzális és az analógiatörvény alapja.
A szerző megismerteti a különböző szimbólumrendszerek és a hermetikus terminológia lényegét, a mikro- és makrokozmosz közötti összefüggéseket, valamint a kozmológia, a teurgia, a spagíria és az alkímia titkos nyelvét.
Hermetika, Rózsakeresztes alapokon
1604-ben, írják a lexikográfusok, fedezték fel a Rózsa és Kereszt testvériség híres megalapítójának sírhelyét. A halott kezében kézírásokra akadtak, melyek e társaság titkaira és tevékenységére vonatkoztak, mely tevékenység a legrejtélyesebb, legrejtelmesebb és leghíresebb volt a civilizált Európa történetében.
Ki volt ez a férfi? Nem ismeretes. A mendemonda arról szól, hogy német nemes volt.
Néhány szerző úgy véli, hogy talán Christian Rosenkreutznek hívták, megint mások szerint neve az első két díszes kezdőbetűben van elrejtve, melyek sírkövére lettek felírva (R. C.).
Nincs szándékunkban kritizálni, sem pedig elemezni ezt a híresztelést, mely lehet történelmi tény, allegória, vagy pusztán legenda.
Annyi azonban biztos, hogy ettől az időponttól számítható az európai ezoterikus kultúra.
Köszönhetően ennek a titkos testvériségnek a hermetizmusban új filozófiai irányzat jött létre, melynek kezdete i. e. több mint tízezer évre nyúlik vissza és amely egy univerzális egységben igyekszik egyesíteni az ősrégi orientális misztériumot a jelenkor ezoterizmusával.
Tehát a már ezelőtt létező Rózsa és Kereszt testvériség hivatalos részévé válik a világtörténelemnek és a különböző korokban létező ellenszenv ellenére lavinaszerűen terjed szét az egész művelt Európa területén, hogy filozófiáját hirdesse az emberiségnek, mely teljes mértékben megfelel az emberek méltóságának és küldetésének.
A Rózsakeresztes Testvériség kezdete
Nincs szándékunkban foglalkozni e mozgalom történetével, mindamellett figyelembe vesszük Agrippa, Maier, André, Descartes, Fludd, Bacon, Philalethes, és egész sor más személyiség feljegyzését, hogy kihangsúlyozzuk azt a történelmi eseményt, amely 1646-ben játszódott le, amikor is az angol származású rózsakeresztes Ashmole megvalósítja a Rózsa és Kereszt testvériség egyesítését az építészeti, kőműves céhekkel vagy a londoni Szent János szabadkőműves testvériséggel.
A Rózsa és Kereszt társaság, eretnekség miatt üldözve a világi és egyházi törvények által, oltalmat keres e céh védőszárnyai alatt, kieszközölve a testvériség elfogadásának elismerését a városokban.
A rózsakeresztesek így kerülnek szoros kapcsolatba a szabadkőművesekkel, átveszik azok jeleit és jelképeit és ezekkel jelölik meg saját hermetikus munkájukat.
Rózsakeresztes mozgalom a 18. században
A Rózsakeresztes hagyomány szerint 120 éves periódusok követik egymást, mint alvó, és aktív. Az 1616-os színre lépést tekintve alapnak és aktívnak + 120 év az 1736-ot ad ki. Ebből az időszakból nagyon kevés információnk van.
A forrásokból csak annyit tudunk, hogy Hesseni Károly idejében Kassel-ben működtek Rózsakeresztesek Dániában a 18. század végén is, amelyek hellyel-közzel függetlenek voltak az akkor már megszilárdult szabadkőműves páholyoktól.
Ekkora tehető St. Germain tevékenysége is. Vitatott tény, hogy az építő céhekből a Rózsakeresztesek hozták létre a Szabadkőművességet. Részben tanaikban, rítusaikban létezett ez idő tájt – 120 éves alvó periódus.
Az így előbukkanó új gondolatok és impulzusok kétségtelenül szokatlanul nagy jelentőséggel bírtak a szervezet számára és spekulatív irányítással voltak a szabadkőművességet illetően.
Íly módon a Rózsa és Kereszt befolyása olyan erős lett, hogy az 1717-ben megreformált szabadkőművesség tulajdonképpen dicsőséget hozott a rózsakeresztes szellemiségnek.
Korunkban a szabadkőművességről alkotott általános nézet egyáltalán nem egységes.
Annyi azonban bizonyos, hogy a Rózsa és Kereszt testvériség, elkülönülve a többi társaságtól, csak ritkán értette meg a fennkölt jelképeket, ezeket hosszú ideig egyrészt csak mint szükséges eszközöket alkalmazta a közönséges megnyilvánulásokhoz, másrészt ezeket a legjobb tagok kiválasztásánál vette figyelembe saját káptalanjának utánpótlása érdekében.
Később az összes emberóriás analitikus szellemébe való behatolás azt idézte elő, hogy a szabadkőműves páholyból sokan képtelenek voltak fenntartani a rituálék szimbolikus tartalmát azok eredeti formájában.
Ezért a legelső beavató mesterek kénytelenek voltak a társaságot olyan alkalmatlanokkal feltölteni, akik a megszerzett tapasztalatok alapján csak részben adták át a jelképes kulcsot, mely az allegorikus erő – tudás – szépség szavak szerint oszlanak fel úgy, hogy az egyes rendszerek kiegészítik az eredeti, érintetlen és sérthetetlen egységet.
Megemlékezés a rendszerekről
Az elsőrendű társaság típusa a szent Grál volt, másodrendűek a szabadkőművesek szemrehányó pillantása mellett keletkező csoportok voltak, harmadrendű a martinizmus és az eulidi rendszer volt, bizonyos jelige szerint a charité, más jelszó szerint az amour alapján.
Az erő megfelelője a pozitívum, emisszió, analógia, élet, létezés, Jakim oszlopa. A tudás negatívum, recepció, ellentétek, halál, nemlét, Boaz oszlopa.
A szépség szerelem, egyensúly, termékenység, fény, szintézis. Az első két alapelv a relativitás hermetikus törvényén nyugszik és az akarat, valamint a szerelem törvényében egyesül.
A harmadik alapelv az előző kettőnek feltétele, mindhárom szintézise pedig absztrakt formához vezet, mely egyesülve és megnyilvánulva az anyagi és szellemi szinten konkrét, gyakran hexagrammal szimbolizált létezést nyújt.
E látszólag primitív alapokból álló- minden hermetikus társaság hagyományos jelképrendszerében szereplő összes rituáléból úgy lehet kikövetkeztetni a bonyolult teoretikus hermetizmus teljes rendszerét, ahogyan magából a természetből és annak egyszerű lényegéből, ahogyan a megszentelt Univerzális Igazság összes jelentős Művéből.
Megpróbálunk szót ejteni a teljes iniciáció felosztásáról és megkíséreljük felvázolni az összes fejlemény alaptörvényét, melyek gyakorlati értékkel bírnak további munkánk számára.
Ha néhány pontban kissé talán tömörek leszünk, kérjük Önöket, hogy vegyék figyelembe, hogy csupán a közvetítő szerepében szólunk Önökhöz, csak mint kollektíva tagja egy másik kollektíva tagjához, és hogy feltétlenül tiszteletben kell tartanunk a hallgatás hermetikus kötelezettségét.
E szerint minden egyént el kell vezetni magához a munkához és nem szabad bennük életre kelteni a megálmodott beavatottat és mahatmát, akik az igazságosság ellen szóló összes hermetikus alapelvvel állítólag a kiválasztottak ölébe szórják azt a fajta tudást, melyhez mások számtalan megpróbáltatáson és szenvedésen keresztül jutnak el.
A teljes hermetikus iniciációt, melyet figyelemmel fogunk kísérni, elméleti és gyakorlati részre oszthatjuk.
Az elméleti részhez mindenekelőtt maga az iniciáció tartozik, mely a hermetikus törvények alapelveit tárgyalja.
Egyik fejezete definiálja és megszabja a hermetizmus módszereinek folyamatát, megoldó kulcsot nyújt a hermetikus szimbolikarendszerhez és terminológiához és tartalmazza az alapvető makro- és mikrokozmoszi egymásra vonatkozás összességét, mely kiegészíti a kozmológiát, teurgiát, szpagiriát és alkímiát. A másik rész a neofiták egymáshoz, a társadalomhoz, a világhoz és az abszolutizmushoz való viszonyát vizsgálja.
A gyakorlati vagy rituális rész útmutatásul szolgál a neofiták számára és kiindulási anyag az individuális gyakorlathoz.
A hermetika végleges célja a személyes és kollektív tevékenység irányzatainak áttekintése lesz a hermetikus alapelvek segítségével, továbbá az összes emberi ténykedés gyakorlati és aktív hermetizmusának alkalmazására fog szolgálni.
II. Rész
A TOHU, a kabbalisztikus szájhagyomány arra tanít, hogy minden teremtett lény lényege három erőn nyugszik, s ezekből a középső erő (az alkímisták sója) minden élőlény életének alapelve.
Az ember az Ősi okból (Ain Sof) ered és az Ősi Okba tér vissza: Eredetéért az összes földi teremtmény hálás a reális alapelvnek, mely megnyilvánul, és figyelemmel kíséri az individualizáció tendenciáját, hogy ebből a pontból kiindulva hatással legyen a külvilágra.
Az elképzelés, vagy az ember előképe mása a magasabb intelligenciának – Istennek. Lényege az erő és intelligencia (Chochmá és Bina), azaz a jelképes Ádám – Éva pozitívum és negatívum, akik eredetileg egy lény voltak, ideális hermafrodita legendák.
Ez az individuális tett teljesen eltér attól a hazug cselekedettől, mely a Teremtést különválasztotta az isteni Egységtől. Az aktus, mely a földi lényeket világra hozza, sajátos primitív esszenciája révén csupán a természet vak ösztöne.
Bűnbeesésnek is nevezik és állítólag részt vállalt az eredetileg androgín lények két különböző nemű anyagi egyedének szétválasztásában.
Ezt az állapotot a kabbala földi állapotnak nevezi, azonban minden lény magába foglalja az eredeti egység képét. A teremtmények negatív összesűrűsödése pusztán egy cselekedet, mely csupán folyamatában létezik és addig növekszik, míg el nem éri tulajdon visszatérítő pontját.
Ettől a pillanattól kezdve minden lény azon alapelv után vágyakozik, melyből útjára indult. A kabbalisztikus ezoterikus filozófia szerint az összes lénynek vissza kell térnie eredeti állapotába.
Az univerzalizmus és a szerelem mindenható erejével újra rátalál elvesztett halhatatlanságára, eljut az androgün stádiumba és ezen egységek további szintézisével egybeolvad eredete.
De ez csak az Út egyik összetevője, nyilvánvalóan paralel és identikus „misztikával” nagyon gyakran rosszul értelmezhető az indiai ezoterikus rendszer.
Adeptusait elvezeti ebből a világból, eltávolodik annak történéseitől és visszamutat a kezdetre, Nirvánára, Ain Sofra, még az összes teremtmény elpusztulása árán is kénytelen hozzájuk visszatérni . . . Ez megfelel a Sutech – Nemlét óni arkánumának.
Az ún. evolúciós második fázis a teljes aktuális teremtéssel számol.
Magával ragadja az örök élet áramlata, a jelölt önmaga minden erejével értékeli és meggyorsítja a fejlődési folyamatot, hogy végül az isteni mű csúcspontja legyen.
Ily módon mindkét irányzat számára érvényes a hermetikus filozófia alapvetően szimbolikusan levezetett tézise, amelyet az előző leckében a rózsakeresztesek már ezzel a három szóval jellemeztek: Erő, Tudás és Szépség.
Az alkímiai kén, higany és só, pozitívum, negatívum és egyesülés, lélek, test és szellem néhány a számtalan rokon értelmű kifejezésből. Ezek mindjárt a genetikai rendszerek összes vallásai közül elsőként ott tűnnek ki, ahol az Ősi Ok ecsetelése történik, melyet az ókori egyiptomiak Nunnak, a kabbalisták Ain Sofnak és az alkímisták Ősanyagnak – Prima Matéria neveztek.
Ugyanezt a hármas egységet ismeri a keresztény ezoterizmus is: az Atyaisten az Erő, Szentlélek – Tudás és Isten Fia, a Szépség vagy Szerelem. Hogy megérthessük e három alapvető elem hatását, elkerülhetetlenül szükséges a törvények azon három csoportjának meghatározása, melyek alapján azok kifejlődnek.
Ezek a következők: a hermetikus relativitás törvényei, az akarat törvényei, a szerelem törvényei.
Ha a teljes könyvet el akarod olvasni, itt még találsz belőle megvásárolható példány.
Forrás: tarrdaniel.hu
Képek forrása: wikimedia, historicmysteries.com