A szvasztika, vagy másként írva swastika ősi jelkép. Igaz, hogy a nácik kisajátították maguknak, és az óramutató járása szerinti ábrázolását Európában a törvény tiltja, ám ettől még maga a jelkép értelme változatlan maradt: a jószerencse és bőség szimbóluma.
De vajon mindig is ezt jelentette? Egyáltalán nem! A szvasztika történetét sokan, sokszor feldolgozták.
Jelen cikkben nem is akarok kitérni a középkori és újkori használatára, vagy a hindu hitvilágban betöltött szerepére, ahogy azt se akarom bemutatni, hogyan terjedt el az egész világon.
Most a swastika valódi eredetét mutatom be, ami az őskorba nyúlik vissza
A szvasztika jelenleg legkorábbi ismert ábrázolása több mint 15000 éves. Egy Mezinben, a mai Ukrajna területén előkerült őskőkori sírban találtak több mamut agyar-faragványt. Az egyiken, amely madarat formáz, már felbukkan a szvasztika.
Kép forrása: natgeo
Mivel a madárszobrocska mellett fallikus tárgyakat is leltek, feltételezik, hogy a termékenységhez lehetett köze.
Én azonban valószínűsítem, hogy már ekkor is eltérő jelentéssel bírt, kiváltképpen, hogy madáron bukkant fel, amely a Nagy Istennő szent állata az ősidőktől kezdve.
Forrás: bbc.com
Később, a Tordos-Vinča kultúra területén, az Ősi Európai Írásbeliség részeként bukkan fel újra a swastika, számos tárgyon, illetve megjelenik még a presumer Mezopotámiában és az Indus-völgyben is, tízezer évvel a madárszobor után.
Kép forrása: omniglot.com
A Tordos-Vinča jelek között nem csak az egyszerű szvasztika, de a Nagy Göncöl önmagában és kettős ábrázolással is felbukkan, igaz, „fogkefe” rajzolattal.
A szvasztika jelentése ekkor már kettős volt
A Szamarrai kultúra tárgyi leletei között több tálat, illetve egy vázát is ismerünk, amelyen egyértelműen és tisztán megjelenik a swastika.
https://aratta.wordpress.com/category/uncategorized/page/144/
Nem igaz tehát az, hogy Mezopotámiában ismeretlen lett volna! Főként úgy, hogy már a történelmi korokból is bőven kerültek elő Elám, a Mediterránum, és általában az egész a Közel-Kelet térségében szvasztika-ábrázolások.
Ezekkel most nem foglalkozom, hiszen a cél az eredet bemutatása.
A második jelentése közismert: ezt a hinduizmusból, illetve a buddhizmusból mindenki jól ismeri. Az antik görögök számára is ezt jelentette, így jó eséllyel a közös indoeurópai ősműveltségben is már így szerepelt.
Az első jelentése már kevésbé köztudott: az év körforgását jelképezi, magát az egész évet, és ezáltal az idő teljességét, a sokaság egészét.
Hogy ezt honnan lehet tudni? A már említett Szamarrai kultúra tálján például két csillagkép-állat (skorpió – Skorpió, madár – Hattyú) is felbukkan a svasztika körül, négyszeresen ábrázolva.
Az eredet megfejtése pedig pontosan innen jött, ahogy az értelme is.
Egy-egy csillagkép négyszer ábrázolva? A teljes év
A jóval korábbi, első írásbeliségben is megjelenő, és az őskor során világszerte elterjedő swastika bizonyosan olyan jelentéssel bírt, ami túlmutat a hétköznapi tapasztalaton, hiszen a természetben sehol sem bukkan elő a szvasztika.
Legalábbis akkor, ha az ember figyelme pillanat-hosszúságú.
Az alábbi tények vezettek nyomra:
- az őskori és ókori mítoszok és azokhoz kapcsolódó ábrázolások celesztiálisak, azaz égi jelenséghez kötődnek.
- ezen belül jelentős a számarányuk az asztrális, azaz a csillagokhoz, csillagképekhez kapcsolódó mítoszoknak és ábrázolásoknak (gondoljunk csak Héraklész 12 próbájára).
- a Vénuszhoz azért kapcsolódott a pentagramma, azaz ötágú csillag, mert a Vénusz látszólagos égi pályája, egész éves megfigyelés alapján egy pentagrammát ad ki.
- tudjuk, hogy a legtöbb őskori kőkört és templomot valamely szent időponthoz tájolták, jellemzően napfordulóhoz, vagy napéjegyenlőséghez.
- tudjuk, hogy a Szamarrai kultúra táljain jó eséllyel csillagkép-állatokat ábrázoltak.
Mindezek alapján keresni kezdtem, mi lehet az a csillagkép, vagy éppen csillag, ami egy szvasztika-minta szerint „halad” az égen.
Gondoltam arra is, hogy esetleg a négy szent napünnep (két napforduló, két napéjegyenlőség) adta ki a formát, és ez megerősítené a swastika „egész év, évkör, teljes kör” ősjelentést, ami aztán a jólét, bőség, jószerencse jelentéssé alakul az indoeurópai kultúrában, átvéve az ősi istennő-hitből ezt a szimbólumot is.
A megoldás szinte kézzel fogható volt.
Tudjuk, hogy több olyan csillagkép is van, amik az őskor óta minden kultúrában azonosan jelennek meg, legfeljebb a konkrét ábrázolásban van némi eltérés, de azonos csillagok alkotják: a Skorpió, a Hattyú (első ábrázolásokban még Keselyű) vagy a Nagy-Göncöl is ilyen.
Bizony, ez lett a megoldás!
Amint az a képen is látható, a Nagy-Göncöl az év négy ősi, szent napján önmagához viszonyítva 90°-90° eltéréssel mutatkozik az égen.
A kép magáért beszél.
Jelenleg nem tudjuk, melyik volt bizonyosan az első kultúra, amelyik megfigyelte a Nagy-Göncölt egész évben. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy az ősvallás letéteményesei megtették, amikor elkezdték szent helyeiket a napfordulókhoz és napéjegyenlőségekhez tájolni.
A szvasztika eredete tehát a csillagokban rejtezik
Aligha lehet ezek után bárkinek kétsége, hogy a Nagy-Göncöl látszólagos körforgása, a négy szent napünnephez igazítva adja ki a szvasztika jelképét.
Ez egyszersmind bizonyítja azt a feltevést is, hogy a jelkép alapjelentése az „egész év, évkör”, átvitt értelemben „szent év” vagy „idő” volt.
Az ősi európai írásjelek között megjelenő Nagy Göncöl jelek megfejtése lehet „negyed év” illetve „fél év”, attól függ, egy vagy két ábrázolást látunk.
Vagy esetleg ennél több is rejtezik benne?
Abból kiindulva, hogy az indoeurópai kultúra számára a bőség és jószerencse jelentéssel bírt, mondhatjuk, hogy nagyon hasonló lehetett az eredeti jelentése is: az Istennő négy szent ünnepe általi bőség, gyarapodás, a jó élet áramlása.
Azaz: jólét, ami a szentségből fakad.
Szerző: Peter T. Sinclair