Kezdőlap Spiritualitás Bölcsességek Atlantisz előkerült, avagy bizonyítottan létezett a szigetállam, 2. rész: Szantorini és a...

Atlantisz előkerült, avagy bizonyítottan létezett a szigetállam, 2. rész: Szantorini és a spanyol Atlantisz

1262
0
Atlantisz előkerült, avagy bizonyítottan létezett a szigetállam, 2. rész: Szantorini és a spanyol Atlantisz
Atlantisz előkerült, avagy bizonyítottan létezett a szigetállam, 2. rész: Szantorini és a spanyol Atlantisz

Szantorini lehet Atlantisz?

Szantorini egy fejlett szigetállam volt, vagy az ősi vallást követő Minószi civilizáció fejlett szigetvárosa. Hatalmas flottájával egyszerre uralta a Földközi-tenger térségét és biztosította az áruk, emberek és ötletek szabad áramlását, i.e. 20. századtól egészen a mükénéi hatalomátvételig az. i.e. 14. században.

1967-ben Sz. Marinatosz professzor fedezte fel az ősi Thérát, amikor ásatni kezdett az Égei-tenger apró, vulkanikus szigetén, Szantorinon. Egy régi nagyváros központjára bukkant, két-három emeletes házakkal, a szobákban pedig a mindennapi életet ábrázoló freskókkal.

A feltárás különlegességét tovább fokozta, hogy bár talált bútor és cserépedény maradványokat, a munkát végző és táplálékul szolgáló állatok csontjaival együtt, ám nyoma sem volt semmiféle emberi maradványnak vagy ékszernek.

Théra, a régészeti feltárások alapján, a minószi civilizáció kereskedelmi központja volt, amely nagy befolyásra tett szert az Égei-tengeren Kr. e. 2500 körül. A virágzó kereskedelem fellendítette Thérát, s ezt a gazdagságot tükrözik a házakban talált freskók.

A feltárások alapján egyértelmű, hogy a lakók még el tudtak menekülni a kitörés elől.

Az biztos, hogy a fő sziget Kréta volt, és bár cunami, földrengés, sőt a thérai vulkánkitörés is jelentős csapást mértek a minószi civilizációra, az összeomlást mégsem ezek okozták. A korai hipotézisekkel ellentétben a mükéneiek nem erőszakkal vették át a hatalmat.

A régészeti leletek, illetve a genetikai vizsgálatok eredményei alapján ma már bizonyos, hogy a minósziak és mükéneiek ugyanonnan származtak: Anatóliából. Vérség szerint rokon népek voltak, és bár ez önmagában még sosem volt akadálya egy háborúnak sem, a leletek azt bizonyítják, hogy természeti csapások gyengítették meg a minószi arisztokrácia hatalmát, amit a mükéneiek kihasználtak.

Lényegében egy uralkodó réteg elleni felkelés, de legalábbis nem háború szülte erőszak okozta a hatalomváltást.

forrás: haaretz.com

Már csak azért sem okozhatta a thérai vulkánkitörés, avagy Szantorini megsemmisülése a minószi összeomlást, mert azt követően még évszázadokig hatalma alatt tartotta a Fölközi-tenger térségét.

Atlantisz előkerült, avagy bizonyítottan létezett a szigetállam, 2. rész: Szantorini és a spanyol Atlantisz
Atlantisz előkerült, avagy bizonyítottan létezett a szigetállam, 2. rész: Szantorini és a spanyol Atlantisz

Platón aligha tekinthette Szantorinit önmagában Atlantisznak, hiszen egyfelől a sziget karéja megmaradt, másfelől hajózható volt, nem mocsaras, ugyanakkor az ő idejében már 1200 éves katasztrófa emléke mégis visszaköszön az egyetlen éjszaka alatt bekövetkező elsüllyedés motívumában.

Vagy lehet, mégis többről volna szó Szantorini esetében?

Az biztos, hogy Szantorini esetében a múltban már többször kitört a vulkán, de a legpusztítóbb i.e. 1627-1600 között következett be – ekkor egyetlen nap alatt eltűnt a sziget fele, rajta a korabeli kikötővárossal.

A legújabb térképészeti eljárásoknak köszönhetően minden korábbinál pontosabban meg tudták állapítani az Athéni Egyetem tudósai a geográfus-oceanográfus Dr. Paraskevi Nomikou vezetésével, hogyan nézett ki Théra a vulkáni kataklizma előtt.

Théra a vulkáni kataklizma előtt
Théra a vulkáni kataklizma előtt

Kép forrása

A képet látva azonnal felötlik Platón leírása hegyekről, koncentrikus falakról, hajózható csatornáról és belső városról.

Forrás: nature.com

Azonban az a feltételezés, hogy Platón úgy adta meg a katasztrófa dátumát, hogy egyszerűen tízszer felszorozta a hozzávetőleges számértéket, hibás: Platón előtt nem 900 évvel következett be, hanem 1300 évvel!

A katasztrófa időpontját ma már viszonylag pontosan tudjuk, mert a régészek elszenesedett olajfákat találtak, amelyeket vulkáni hamu borított be. Az izraeli Weizmann Tudományos Intézet kutatója, Dr Elizabetta Boaretto szénizotópos vizsgálata bizonyította, hogy a thérai vulkánkitörés i.e. 1627 és 1600 között következett be, jó száz évvel korábban, mint eddig gondolták.

Forrás: nature.com

A théraiak békében és harmóniában éltek környezetükkel, és minószi stílusú freskóikon pontosan és részletesen ábrázolták hétköznapi életüket. Ennek az idillnek vetett véget a Théra vulkán kitörése.

A robbanás következtében a sziget nagy része elpusztult és hatalmas szökőár keletkezett, amely még Egyiptomban és a Mediterráneum keleti partvidékén is nyomot hagyott lerombolt házak formájában.

Ne legyenek kétségeink, a théraiak többségének sikerült megmenekülnie: mivel hajós-kereskedő nép voltak, a szigetlakók többsége a kikötővárosban élt. A szigetet elpusztító vulkánkitőrs ráadásul a korábbi évtizedekben megelőzte több kisebb kitörés is, így a lakosokat nem érte váratlanul, hogy menekülniük kell.

Forrás: geo.au.dk

Az pedig, hogy az emberek el tudtak menekülni, bizonyosan még nemzedékekkel később is legendákba illő történeteket szültek: egyetlen éjszaka kellett elhagyni a mesésen gazdag, fejlett, békés kereskedővárost… ismerős Platóntól?

A spanyolországi Atlantisz volt a tengeri népek fővárosa?

Az utóbbi években a műholdaknak hála a régészeti kutatások is új, rendkívül hatékony eszközt kaptak. Ennek köszönhetően, felhasználva a Platónnál fennmaradt szövegeket, egy Görögországhoz jóval közelibb helyen találhatták meg Atlantiszt: Spanyolországban.

A Timaiosz tanúsága Atlantiszról

A Timaioszban, Kritiász szájába adott szavakkal ezt olvashatjuk Athénről és Atlantiszról:

„Városotoknak [Athénnak] sok csodálatos nagy tette van itt nálunk feljegyezve, de nagyságával és hősiességével egy kiemelkedik valamennyi közül: feljegyzéseink ugyanis elmondják, mekkora hatalmat szüntetett meg egykor a ti városotok, mikor az fennhéjázva vonult egész Európa és Kisázsia ellen, kívülről, az Atlanti-tengerből kelve útra.

Akkor még be lehetett járni az ottani tengerbe; azzal a szorossal szemben, amelyet ti Heraklész oszlopainak hívtok, volt egy sziget, amely nagyobb volt, mint Líbia és Kisázsia együttvéve. Innen az akkori utazók átkelhettek a többi szigetekre, e szigetekről pedig az egész szembenlevő szárazföldre, mely amaz igazi tenger körül terül el.

Leszboszi Hellanikosz írástöredéke Atlantiszról
Leszboszi Hellanikosz írástöredéke Atlantiszról

Leszboszi Hellanikosz írástöredéke Atlantiszról. Kép forrása

Mert mindaz, ami az említett szoroson belül van, keskeny bejáratú öbölnek tűnik fel; azt ellenben tényleg tengernek lehet nevezni, amint az őt körülvevő földet is teljes joggal igazi szárazföldnek.

Atlantisz szigetén tehát nagy és csodálatra méltó királyi hatalom keletkezett, mely nemcsak az egész szigeten, hanem sok más szigeten, sőt ama külső szárazföld egyes részein is uralkodott. Ezenkívül az erre befelé eső földek közül Líbián is uralkodott egész Egyiptomig, s Európán is Tyrrhéniáig.

Nos, ez az egész egy kézbe tömörült hatalom egyetlen rohammal próbálta egykor leigázni a ti [Hellász] és a mi földünket [Egyiptomot], s mindent, ami a szoroson belül fekszik. Ekkor tárult fel városotok hatalma minden ember előtt hősiességében és erejében.

Mert felülmúlva mindenkit lelkierőben és haditechnikában, először a hellének élére került, majd a többiek elpártolása folytán kényszerűségből magára maradva, végveszélybe jutott; azonban legyőzve támadóit, diadalmi jelvényt állított fel; azokat, akik még nem voltak leigázva, megóvta szolgaságtól, minket, többieket pedig, akik Heraklész oszlopain belül lakunk, önzetlenül feszabadított.

Idővel azonban rendkívüli földrengések és özönvizek támadtak, eljött egy súlyos nap és éjjel, amikor a ti egész haderőtöket is egyszerre elnyelte a föld, és Atlantisz szigete is a tengerbe merülve eltűnt. Ezért nem hajózható és nem kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályoz a nagyon sekélyes iszap, amelyet a süllyedő sziget halmozott fel.

A Timaiosz Atlantisza nem lehetett Haiti se Szantorini

A kulcs itt olvasható. Ha Haiti lett volna Atlantisz, akkor ez egyszerűen nem állná meg a helyét, hiszen oda a föníciaiak (ha valóban jártak ott) véletlenül kerültek, ismeretlen föld volt.

Itt viszont azt olvashatjuk, hogy Atlantisz uralta a Földközi-tenger térségének legnagyobb részét, sőt háborút kezdett Athén és Egyiptom leigázására is, ám az Athéniek legyőzték őket.

Szantorini se lehetett, hiszen a minósziak, bár tényleg uralták a Mediterráneum nagy részét, nem háborúztak a hellénekkel se Egyiptommal – hiszen a hellének egyáltalán azután érkeztek, hogy a mükéneiek legyőzték a minósziakat! Mi több, Szantorini esetében nem maradt hátra mocsár, és nagyon is hajózható a térsége.

Spanyolországban azonban, ahol pár éve felfedeztek egy romvárost… most is mocsár húzódik, ráadásul koncentrikus felépítésű város volt, tengeri kapcsolattal.

Az itt leírt események ráadásul tökéletesen fedik azt, amit az úgynevezett Tengeri népek vándorlásáról tudunk.

A tengeri népek ismeretlen helyről jöttek és végigdúlták az akkori civilizált világot a Földközi-tenger partvidékén

A tengeri népek kifejezés ókori, tengeri portyázó népek két csoportját jelöli, akik a keleti Mediterráneum partjain megtámadták Ciprust, a Hettita Birodalmat és Egyiptomot az i. e. 13–12. század fordulóján. Egyiptomot a XIX. dinasztia idejének végén, III. Ramszesz uralkodásának 8. évében érte támadás.

Több, a korabeli forrásokban említett nevük a mai napig fennmaradt: a szardanák (egyiptomi forrásokban: srdn) például Szardínia szigetének névadói, a danunák (dnn) pedig jó eséllyel Dán törzse néven csatlakoztak az izraelita rözsszövetséghez – ez utóbbi megmagyarázná a filiszteusok gyűlöletét.

A tengeri népek ismeretlen helyről jöttek
A tengeri népek ismeretlen helyről jöttek

Kép forrása

Valószínűleg a tengeri népek második hulláma pusztította el Ugarit városállamát is: a sikalajuk (skls) veszélyére figyelmeztette a hettita király az utolsó ugariti királyt, kevéssel Ugarit feldúlása előtt.

Jelenleg, dacára a megannyi korabeli forrásnak és régészeti leletnek, nem tudni pontosan, kik voltak és honnan érkeztek a tengeri népek. Az utánuk maradt itáliai kerámiák és bronzfegyverek az itáliai eredetet támasztják alá.

Csakhogy Közép-Európára utalnak a fibulák és borostyánékszerek, és néhány itáliai típusú kés és csésze nagyon emlékeztet a Magyarországon és Németországban i. e. 1800 és i. e. 1600 közötti időszakból talált tárgyakra.

Lehet, hogy övék volt Atlantisz? A Platónnál fennmaradt szöveg tökéletesen illik rájuk – de akad egy hatalmas bökkenő: a porig égetett, feldúlt városok romjain azoknál gyengébb színvonalú, primitívebb településeket hoztak létre.

Hogyan lehetséges, hogy egy Atlantiszi fejlett tengeri várost létrehozó nép, vagy törzsszövetség csak dúlásra volt képes, de építésre nem?

A kézenfekvő válasz az, hogy Platón a tengeri népek dúlásának történetét egybegyúrta más forrásokkal!

Történelmi bizonyíték: előkerült a legendás orikhalkum fémötvözet

Amikor Atlantisz történetiségét vizsgáljuk, több út is kínálkozik. Az elsőt, amely szerint Platón közléseit készpénznek vesszük, az eddigiek alapján elvethetjük, hiszen bizonyosan több forrásból dolgozott, illetve jól érzékelhetően dialektikus okokból használta fel Atlantiszt, illusztrálandó a politikai-filozófiai nézeteit.

A második út, amely szerint Atlantisz csupán mítosz, szintén elvethetjük, mert több forrás is alátámasztja részeiben Platón írásait. Igaz, már Arisztotelész is úgy vélte, hogy csupán egy tanító mese volt, vagy Krantór, egy kései tanítványa Xenokratésznek, aki maga is Platóntól tanult, hogy a mester összekeverte a történelmi valóságot egy történettel.

Csakhogy a tengeri népek vándorlása, továbbá az egy éjszaka alatt elsüllyedt sziget és a körkörös kialakítású város a magaskultúrával mind: tényvalóság.

Akad ráadásul még egy igencsak kézzel fogható bizonyíték arra, hogy ha Atlantisz nem is létezett úgy, ahogy Platón beszámol róla, mégis valóságos volt. Ez pedig a titokzatos fémötvözet, az orikalkum.

Természetes, hogy sokan szkeptikusok, és kételkednek abban, hogy létezett volna Atlantisz. A Platónnál is említett orikalkumot sokáig ugyanúgy mítosznak tartották, de hát nehéz vitatkozni egy állítással és puszta legendának tekinteni, ha tárgyi bizonyítékok igazolják a létét.

Az orikalkumot először ráadásul Hésziodosz említi az i.e. 7. században, és az Afroditének írt Homéroszi Himnuszban is felbukkan i.e. 630 táján. Pszeudó-Arisztotelész mga úgy vélte, hogy az orikalkum egy rézötvözet lehet, amit cinkoxiddal ötvöztek.

Az igazságra 2015-ben derült fény, amikor egy Szicília partjainál, Gela térségében elsüllyedt ókori hajó rakterében 39 fémöntvényt találtak. A hajó radiokarbonos vizsgálata alapján kiderült, hogy nagyjából 2600 éve süllyedt el, tehát Hésziodosz és Homérosz korában, évszázadokkal Platón előtt.

Az igazságra 2015-ben derült fény
Az igazságra 2015-ben derült fény

Kép forrása

Habár sok ókori hajó rakterében találnak különleges leleteket, az ötvözetek igazi jelentőségét az adja, hogy kiderült, orikalkumról van szó!

Dario Panetta és csapata vizsgálta meg, és kiderült, hogy a fém 75-80%-át réz alkotja, 15-20%-át cink és a maradékot nikkel, ólom és vas adja ki.

kiderült, orikalkumról van szó
kiderült, orikalkumról van szó

Kép forrása

Persze a képet árnyalja, hogy a hajó szinte bizonyosan Ciprus felől indult el, és a sziget nevéből származik eleve a latin, majd angol réz jelentésű copper: Küprosz latinul Cyprus, és még a római korban is a térség elsődleges rézforrása volt.

A rezet a rómaiak aes Cypriumnak, ciprusi fémnek nevezték – amelyet a görög orichalcum helyett kezdtek használni. Ez a kifejezés rövidült idővel cuprumra, amiből a copper származik.

Mi ezzel a gond? Az, hogy egyre inkább bizonyossá válik, őseredetileg az orikalkum egyszerűen rezet jelentett ógörögül. Igaz, Platónnál, de már jóval előtte Hésziodosznál is ötvözet értelemmel bírt – csak éppen lehetséges, hogy Atlantisz városának leírásakor Ciprus ihlette meg Platónt!

A spanyol Atlantisz

A National Geography igencsak felkavarta a vizet 2011-ben, amikor műsorra tűzte spanyolországi Atlantisz utáni kutatómunkát bemutató filmjét. Richard Freund professzor, a Connecticuti Hartfordi Egyetem régészének kutatásait követték végig, aki 2003-as műholdas felvételeken vette észre a különös, koncentrikus köröket a Doñana Nemzeti Park mocsaraiban.

Freund előtt Rainer W. Kühne német fizikus már észrevette ezt a jelenséget, így aztán 2004-ben kutatásba fogtak, hogy kiderítsék, természeti képződménnyel van-e dolguk – vagy esetleg a legendás Atlantiszt találták meg.

Forrás: diariodeleon.es

A Doñana Nemzeti Park (Parque Nacional de Doñana) Délnyugat-Spanyolországban, Andalúziában található, az Atlanti-óceán partvidékén, tehát túl Gibraltáron, azaz Héraklész oszlopain.

Itt húzódik a Hinojos mocsárvidék, amely valamikor i.e. 800 és 500 között, egy hatalmas áradást követően alakult ki. A kutatások megerősítették, hogy a térségben ókori romok, és mesterségesen létrehozott koncentrikus körök találhatók.

Itt húzódik a Hinojos mocsárvidék
Itt húzódik a Hinojos mocsárvidék

Kép forrása

A környező térségre ugyancsak ráillik Platón leírása mind a dúsan termő síksággal, mind a hegyekkel, illetve a térség hegyvidéke évezredek óta ismert a rézbányászatról.

Ráadásul az eddigi összes helyszín közül erre az egy lehetséges helyszínre igaz, hogy „nem hajózható és nem kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályoz a nagyon sekélyes iszap, amelyet a süllyedő sziget halmozott fel.

„nem hajózható és nem kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályoz a nagyon sekélyes iszap, amelyet a süllyedő sziget halmozott fel.”
„nem hajózható és nem kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályoz a nagyon sekélyes iszap, amelyet a süllyedő sziget halmozott fel.”

Kép forrása

Ha „eltávolítjuk” a mocsaras-lápos felszínt, akkor körülbelül az alábbi szigetcsoportot találjuk alattuk:

az alábbi szigetcsoportot találjuk
az alábbi szigetcsoportot találjuk

Kép forrása

Ám nem elég, hogy a mocsaras térségben romokat és koncentrikus köröket tártak fel, előkerültek olyan kerámiák is a régészeti feltárások során, amelyeken Atlantisz szimbóluma, sematikus felülnézeti ábrája látható díszítésként:

Atlantisz szimbóluma
Atlantisz szimbóluma

Kép forrása

A rekonstruált egykori város így nézhetett ki, felhasználva Platón beszámolóját:

A rekonstruált egykori város
A rekonstruált egykori város

Kép forrása

Sajnos aligha valószínű, hogy érdemi feltárás történik a közeljövőben, mivel egyfelől mocsaras térségről beszélünk, másfelől egy nemzeti park területén található.

Forrás: cas.usf.edu

Ám bárhogy is, a területtel két alapvető „probléma” akad: a város nem szigeten feküdt és Platón mindezt 9000 évvel a saját kora elé, azaz kb. 11400 évvel korábbra teszi.

Atlantisz tehát valóban létezett, csak éppen három forrást gyúrt Platón egybe:

  1. A föníciaik beszámolóját Haitiről
  2. A tengeri népek szövetség-vezetőjének fővárosát Spanyolországban
  3. Szantorini tragédiáját.

Platón ezt a három narratív forrást egyesítette, és használta fel, hogy bemutassa politikai-filozófiai elképzeléseit.

Ezzel le is zárhatnánk a vizsgálatunkat, ha nem akadna annyi előző élet emlék Atlantiszról. Azonban ott egészen másfajta szigetállamról mesélnek a beszámolók. Ennek az okát tehát máshol kell keresnünk – és ebben a genetika siet a segítségünkre!

Folytatása következik

Szerző: Dr. Peter T. Sinclair

Az első részt itt olvashatod.

Ha már most szeretnéd elolvasni az egész cikket, a Scientia Sacra Társaság oldalán megteheted

 

Oszd meg azokkal, akik fontosak számodra!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •