„Most azonban elérkezett az ideje, ahogy Ő mondta, a nyilvánosság elé tárhatjuk „az utolsó idők privilégiumaként”. Szepes Mária
Scherbach Magdolna (1908-2007) és Scherbach Viktor (1907-1976) neve sokaknak aligha cseng ismerősen, pedig később felvett neveik talán az emberi emlékezet öröklétének zálogai is egyben: ők Szepes Mária és testvérbátyja Wictor Charon.
Míg Magdolnát, mint Mária-nénit, Magyarország ezoterikus nagyasszonyát és gondolatait jól ismeri az ezoterikus olvasóközönség, bátyjának életművét, amely pedig több mint 50 kötetre rúg, aligha.
Pedig húgával közös küldetésben jártak itt a Földön.
S míg Mária-néni képessé vált belesimulni és kivételesen hosszú ideíg viselni a téridő aranymetszeteként ezt a testi létformát, addig bátyja megmaradt transzdimenzionális lénynek lenni.
Számára az emberi létforma mindvégig puszta holografikus vetület maradt, amely a lét valamennyi változatának átmeneti felületi jelenségeként, puszta áttetsző fátyolként rejtezte mindentlátó szemei elől a valóság és a magasabb természet titkait.
A cikk a tarsasag.org oldalon folytatódik