Az Antanténusz valójában latin eredetű kiszámoló, ám ennél kacifántosabb a megfejtése. Amikor nekikezdtem a felfedezésének, még én se tudtam, mire vállalkozom...
Írásunkat immáron egy közel 22 perces hangzócikk formájában is meghallgathatod, kattints ide:
Az Antanténusz kezdetű kiszámoló mondóka kapcsán időről időre felmerül, hogy mi is lehet az eredete. A régi nyelvek mindegyike ismer olyan kiszámolókat, amiket gyerekek használnak, és ezek többségét halandzsának szokták tartani.
A halandzsa valóban része a kiszámolónak, de az alap mindig értelmes szöveg
A gyerekek szeretnek játszani a szavakkal is, és közel sem érdeklik őket nyelvtani szabályok – a saját szabályaik, a kultúrájukból kapott íratlan hangtani, szóalkotási szabályok már annál inkább.
A ritmus a lényeg
Ekete pekete cukota pé, ingyom bingyom tálibe… nem kell jelentsen semmit, elég, ha van ritmusa, dallama, és könnyen megjegyezhető.
Ám mégis akad olyan mondóka, kiszámoló, ami részben értelmes. Az Antanténusz is ilyen. Ezért eredtem a nyomába és engem is megdöbbentett, amit találtam!
Mik a különböző álláspontok?
Mielőtt nekiállnék bemutatni a megfejtést, ki kell térjek a hivatalos álláspontra, majd a korábbi próbálkozásokra, hogy aztán bemutassam a saját mondóka-fejtésemet.
A hivatalos álláspont idehaza
Az Antanténusz egy rövid, verses kiszámoló és mondóka, melyet kisiskolásoknak és óvodásoknak szántak. Több európai nyelvben szerepel a vers különböző jelentésformákkal.
Jelenleg sincs hivatalos álláspont az eredete felől, így a versről sokan elmélkedtek, például Szőcs István Halandzsa-e az Antanténusz? (Utunk, Kolozsvár, 1972) című összefoglalásában Forró László értékes gyűjtésére hivatkozik.
Egyes vélemények szerint latin eredetű vers, csak magyarra nem fordították le értelmesen, és így lett belőle a halandzsa jellegű szöveg, van akik szerint ősmagyar gyermekvers.
Megint mások szerint nemzetközileg elterjedt kiolvasó, az indoeurópai számsor fonetikailag torzított alakja.
A formai nyelve nem mindenhol ugyanaz, népcsoportonként/tájegységenként eltérő, de legelterjedtebb változata a következő:
Antanténusz,
szórakaténusz,
Szóraka-tiki-taka
alabala-bambusz(ka)!
forrás: wikipedia
A sumer eredet két teljesen eltérő megfejtési kísérlete
Ami az interneten terjed
„Antanténusz szórakaténusz. Egyik kedvenc mondókám amit a kicsikkel tanítok. Szándékosan vagy mégsem? Itt a háttere… kb 5000 éves sumér napima.
Volt egyszer egy sumér konferencia többek közt egy angol tudós tartott elõadást arról,hogy megfejtett egy töredékes sumér agyagtáblát amin szerepelt egy sumér ima. Elkezdte mondani „Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, … Ekkor felállt a három magyar tudós aki részt vett a konferencián és elkezdték énekelni,hogy: Antanténusz, szórakaténusz, Szóraka-tiki-taka-alabala-bambusz Az angól tudósnak kiestek a jegyzetek a kezébõl és csak annyit tudott kinyögni,hogy önök ezt honnét tudják? Azt válaszolták,hogy nem tudjuk,hogy honnét,valószínüleg még gyerek korunkban tanultuk a szüleinktõl vagy a nagyszüleinktõl. „Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz” A nyersfordítás: „Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, ûzzed Bambuszt!” A suméroknál ugyanis a Dunguz a Nap (istenség), a Bambuz az éj (sötétség istene) volt.” Ennek a mondókának a kissé már eltorzult változata amit mi tudunk. Van egy másik változata is a:Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak!””
forrás: facebook
Az egész természetesen jó eséllyel kitaláció. Kapcsolódó forrás? Tanulmány? Hivatkozás? Szakirodalom? Semmit sem találni. Egyetlen helyen bukkan fel: a facebookon. Hitelessége: nulla.
Persze, aki számára fontosabb, hogy valami jó érzést keltsen benne, mintsem hogy igaz legyen, annak mindegy is.
Akinek viszont a valóság a fontos, az pontosan tudja, hogy az anekdoták értéke a semmivel egyenlő.
Ám ez önmagában még nem cáfolat.
A facebookos „megfejtés” cáfolata
A szöveg már önmagában helytelen nyelvileg, mi több, hamis! Ez egy magyarból „sumeresített” szöveg, amely sumerül sehol sincs, nem ismeretes, senki se látta. Már maga a „bámulatos bemutató” is csak magyar nyelven van pár helyen a neten, sehol a világon nem hivatkoznak rá.
Aligha hihető, hogy egy, a magyar nyelvben ismert mondóka csak itt létezzen, ha sumer eredetű, és egyetlen mezopotámiai könyvtárból, egyetlen ókori nyelvben se találjuk nyomát sem.
Márpedig rengeteg szöveg maradt ránk. A gazdasági feljegyzésektől kezdve a verseken, himnuszokon, varázsigéken, varázsmondókákon, recepteken túl még egy 3500 éves „ügyfélszolgálati panaszbejelentésről” is tudunk, amikor a vásárló a kereskedőhöz fordult, hogy nem annyi és olyan minőségű áru érkezett, mint amennyit rendelt.
A szerelmes levelek, az eposzok, a közmondások mind fennmaradtak, de az Antanténusz az nem. Aligha hihető.
Ami a szöveg tartalmát illeti, a Tammuz névforma sémita, nem sumer! Sumer: dumu-zid. Akkád-babiloni-stb. sémita nyelveken is dumu-zid az írásmód, csak Tammuz az ejtés (mint ahogy a japánok is használnak kínai szójeleket, csak japánul ejtik).
SUR-AK-A „fényt csinálj”
Ez megint téves. A „fény, világítás” lehet:
BUR (fénylik)
NgEShNU (fény)
ZALAG (fénylik)
Viszont az ékjele alapján egyik sem az a képen.
A SUR alapjelentése: anyagból formál. Származtatott jelentései: kenyér, üt, csatorna, nyom, présel.
Ha ez sumer szöveg lenne, akkor sokkal inkább BUR-AK-A volna
A helyzet az, hogy ez a változat, ami az interneten terjed, kizárja a sumer eredetet. Vegyük a dingir és a gur szavakat. Az előbbi egész Közép-Keleten a türk és mongol nyelvekben Isten értelemmel szerepel, nálunk a tenger és a tündér szavakban maradt fent (a magyar isten szó hettita ugyanis).
A gur szó pedig kör, kerék értelemben került be számos nyelvbe. Az olyan elterjedt szimbólumok, mint mondjuk a hétágú gyertyatartó, ugyancsak más vallásokban, kultúrákban is felbukkant, ahogy kifejezések, nevek, szavak is.
Lehetetlen, hogy egy komplett gyerekmondóka úgy maradjon fent évezredek távolában, hogy egyetlen más nyelvben sincs meg, de még az eredetiben sem maradt fent.
Mindebből kifolyólag nem lehet sumer eredetű, már itt bukik az egész.
Korai próbálkozások
Pass László, debreceni teológus 1940-től részletesebben foglalkozott a mondókával.(forrás). Fritz Hommel, Friedrich Delitzsch, Franz Brünnow és Anton Deimel akkoriban elérhető munkái alapján, arra jutott hogy eredetileg nem kiolvasó vers, hanem kb. 12-10.000 éves sumér – ős-magyar – Tammúz-hoz szóló Nap-köszöntő zsoltár, ősi pentaton dallamal.
Szinte bizonyosan ez szerepel a fenti, immáron megcáfolt fordításban.
Szőcs István író, műfordító 1972-ben Pass Lászlóval egyetértve egy Istenhez szóló versnek tartja. (forrás)
Komoróczy Géza nyelvész 1975-ben a magyar-sumér nyelvrokonságot elemezve kitér az antanténusz Pass László és Szőcs István féle értelmezésére. Megállapítja hogy a sumér szavakkal való egyeztetéseik nem helytállóak, laikus fantázia termékei. Ez az „ex katedra” megjegyzés után az akadémikus körök nem foglalkoztak a versike mélyreható elemzésével, hanem megmaradtak a halandzsa besorolás mellett. (forrás)
Mások félrefordított latin eredetű versnek, vagy nemzetközileg elterjedt kiolvasónak, esetleg az indoeurópai számsor hangtanilag torzított alakjának tartják (még csak véletlenül sem eredeti magyar szövegnek).
Marton Veronika kísérlete
Marton Veronika sumerológus így fogalmaz: „Úgy tűnik a felsorolt érvek, vélemények sok igazságot tartalmaznak, ám pontos forrásmegjelölés nélkül ötletként értékelhetőek.
Ez ösztökélt, hogy próbálkozzak a megfejtéssel, és utánanézzek, valóban értelmezhető-e mai magyar nyelven a mondóka első és második része. A szöveg további részének megfejtése ellen a nyelvérzékem tiltakozott, mert sok, az értelmezést már a kezdet-kezdetén félrevezető szót éreztem benne.
Hasonló véleménye van az egyiptológus Borbola Jánosnak (forrás)
„…nyelvünk mellett … gyermekeink énekei, rigmusai őrzik leghívebbenőseink kultúráját…” E „mondóka egyáltalán nem latin eredetű, hanemősmagyar gyermekvers… Az is elképzelhető, hogy eredetilegfelnőttek sorshúzása volt, s azt vették át játékukhoz a gyermekek.”Megszívlelendő észrevétele, hogy a mondóka olvasásának „valószínűnyitja, hogy a „varázsszavakat” visszafelé kell olvasni.”
„Pass László megérzése és az ékiratos szószedetekben való tapogatózása helyes. Ám kifogásolható, hogy a cikkében felsorolt sumir-magyar szóegyezéseket az íráskép és a hangalak alapján azonosította. El kell olvasni és értelmezni kell a hozzájuk tartozó vonalas, illetve ékjeleket. Ám a sumir fogalomírás és a magyar betűírás közti nagy az időbeli távolság, és a különböző íráskép miatt nem egyszerű.
Vajon össze lehet-e hozni e kétféle írást? Szabad-e a latin betűs, jól szótagolható mondókát visszavetíteni a több ezer évvel ezelőtti sumir fogalomírás jeleire?
Segítségül fel kellett használni a székely-magyar rovásírást.”
„A rovás- és az ékírás együttes felhasználásával az An.tan.tén.usz szó.ra.ka.té.nusz… mondóka lehetséges mai magyar nyelvű értelmezése:
Égi fénykorona közeledik, kislibá(k), elég a reszketés, kapu-közel a felkelés…”
(forrás)
Csakhogy a Marton Veronika sumerológus által írt elemzésben adott megfejtés lényegében csak a fény szó egyezik meg.
Elég mókás, ahogy két „kutató” ennyire gyökeresen eltérő eredményt ad, pláne úgy, hogy az eredeti sumer szöveg sehol sincs.
A megfejtési kísérlethez segítségül hívott rovásírás is inkább „parasztvakítás”, mert a rovásjelek egy-egy hangot jelölnek (pár kivételtől eltekintve) a sumer ékjelek pedig szótagokat, illetve logikai egységeket. A sumer írás logikailag a kínaival azonos.
Mivel a sumer eredeti nem létezik, sőt egyetlen korabeli feljegyzés sem támasztja alá, hiszen egyetlen sor sem maradt fent belőle se sumer, se akkád, se babiloni vagy asszír táblákon, kijelenthetjük, hogy:
amit sumernek mondanak, az a magyar mondóka mesterséges visszafejtése.
Csakhogy a magyar mondóka modern, maximum pár száz éves, és előtte sehol se bukkan fel… egyetlen helyen sem, ahol a sumerek hathattak volna kulturálisan.
Közben pedig, mint kiderült, az antanténusznak van az olaszoknál és a románoknál is megfelelője.
Az Antanténusz megfejtési kísérlete – a latin eredet bizonyítása
Éppen azért kezdtem kutatni az Antanténusz eredetét, mert a sumer származás teljesen megcáfoltatott. Az első lépés természetesen az volt, hogy kiderüljön, ismeri-e más nyelv is a mondókát, vagy tisztán magyar?
Olasz, horvát és román kapcsolatok
Hamarosan kiderült külföldi óvópedagógusoknak hála, hogy bizony nagyon is ismerik az antanténuszt – a saját változataikban.
Horvát-bosnyák
En ten tini
sava raka tini
sava raka tika taka
bija baja buf
iz lavora vruća voda
trif traf truf
(forrás)
Létezik egy hosszabb változata is:
En-ten-tini,
sava-raka-tini,
sava-raka-tika-taka,
bija-baja-buf,
trif-traf-truf,
baba peče kruh,
kruh je tvrdi,
baba prdi,
kruh je friški,
baba piški.
A horvát nyelvben sem jelent igazán sokkal többet, mint a többiben, ahogy bosnyákul sem igazán:
En ten tini
Savalaka tini
Savalaka tikka takka
Elle melle proft
Trift traft troft
Román
Az egyik változat így hangzik:
An-tan-te
dize mane pe
dize mane compane
An tan te
Csakhogy ők is azt írják, hogy halandzsa szöveg, ahol a ritmus számít, nem a szavak értelem. (forrás)
A másik, hasonlóan halandzsának tekintett változat a következő:
An-tan-tina
Ziva-raca-tina
Ziva-raca-tica-taca
Bim bam bum
(forrás)
Olasz
En, ten, tini
savarà catini
sava raca tica taca
Bia, baia, buf
trif traf truf
Ez már sokkal közelebb áll az értelmes szöveghez.
(forrás)
Ami a különböző nyelvek eltérő változataiban közös, az egy nagyon hasonló hangzású szavakból, azonos ritmusra felépülő mondóka – amelynek látszólag nincs igazán értelme.
A szavak hangzása mindenütt idomult a saját nyelvhez – kivéve a magyart. Az megmaradt latinosnak.
A latin eredet nyomában
Két okom is volt a latin eredetet felvetni:
- a magyar változat latinos hangzású,
- csak a térségben terjedt el a mondóka, Olaszország, Észak-Balkán, Magyarország, Románia területén.
Mindezek alapján erősen feltételezhetőnek tartottam, hogy közös kincs lehet, ami valószínűleg Olaszországból indulhatott el. Viszont a latinos forma miatt meglehet, hogy mégis a magyar változat a régebbi, míg az olasz már annak egy modernebb formája.
Ha mégis az olasz az eredeti, és azt latinosították (mivel a többi nyelvben is az olasz verzió terjedt el), akkor az eredet kérdését máris megválaszoltuk: az olasz mondóka latinosításával terjedt el Magyarországon, míg a többi nyelvben az olasz maradt fent.
Itt kiemelném, hogy a többi változat még annyira sem fordítható sumerre, mint a magyar!
Ha tehát sumer eredeti volna, akkor miért az olasz változat terjedt el mindenfelé?
Az első kísérlet – a szórakaténusz
Abból indultam ki, hogy egy szó alkotja a gerincét a mondókának: a szóraka kétszer is szerepel benne, a középső két sorban.
Csakhogy latinul nem jelent önmagában semmit, hanem a Soracte-hegy ragozott alakja bukkan fel.
Soracte-hegy
Soractinus (~szóraktinusz) = „a Soracte-hegyet illetően”
Soracti (~szórakti) = a Soracte-hegy részes esetű alakja, tehát itt kéne egy ige vagy főnév… a szórakati ki taka ebben a formában értelmetlen, tehát elvetettem.
Sora mérték
A másik változatban sora quatenus = „sora mértékben” lenne. Ennek sincs értelme, hiszen nincs sora szó a latinban.
Egérnek csapda
A következő változat már több értelmet hozott.
sorici tenus = egérnek csapda
Nahát, lehet, hogy egy latin szólásmondás lenne az alap? Gyorsan tovább követtem ezt a nyomot.
sorici dicite = istenítsd/áldozd fel az egeret
Aligha mondtak ilyet a jó rómaiak, hiszen nincs egér istenük, se olyan istenük, akinek egeret áldoztak.
A bibliai szál
Éppen a fenti fordítási lehetetlenségek, na meg a gyereknyelv torzítása miatt gondoltam azt, hogy lehet, hogy bibliai eredetű szöveg.
Máté 5,22:
Qui autem dixerit fratri suo, raca: reus erit concilio
A ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre
A suo jelentése: tiéd. fratri suo: fivéred. A raca/ráka azonban szintén nem latin, se görög – arámi szó, és kb. „semmirekellő bolond, ostoba” értelemmel bír.
A tica taca értelmetlen latinul továbbra is… és ekkor jött az ötlet.
A megoldás az idő
A mondóka vége:
tika-taka bim-bam-bum, vagy tiki-taka, ala-bala bim-bam-busz/bum. Mind olyan, mintha az óra ketyegését, a harang kongását utánozná. tik-tak, bim-bam.
Ekkor jött az ötlet: mi van, ha az antanténusz szóban a ténusz a tempus „idő” félrehallása?
Az antan ekkor se jelent latinul semmit, de lehet összevonás: ante an tempus.
Ennek pedig már egyértelmű a jelentése: „időnek előtte”. Kb. „szezon előtt”.
Mi van, ha az első két sort így kell olvasni:
„ante an tempus suo, raca tempus suo,”
idődnek előtte, ostoba időd
Ez se túl értelmes így, pláne, hogy így folytatódna:
„raca tiki taki bim bam bum”
Felvértezve
Maradtam az első sornál. Na de akkor mi lehet a második? Mi van, ha nem is szóraka, hanem thoraka, ahol a ‘th’ hang lágyan, sziszegve ejtendő (mint mondjuk az angolban)…
Márpedig ilyen szó van, nagyon is gyakori a latinban: thorax, azaz „mellvért”.
A thorax önmagában kevéssé hasonlít a szórakaténusz-hoz, ám a thoracatus már ott van benne, és értelme szó is: „felvértezve” jelentésű. A thoracatum a páncélosharcsa latin elnevezése.
A nus pedig a filozófia egyik alapszava, „megértés”, „értelem” jelentésű.
A thorace mellvértet jelent. Nem mellékesen a magyarban a thorace „mellkas” torzó formában terjedt el.
A megfejtés tehát:
ante in tempus
thoracate nus thorace
időnek előtte
felvértezve a megértés páncéljával
A tiki taki alim-balim bim bam bum/busz pedig már a kiszámolóhoz kellő toldalékok, amelyeket a gyerekek szabadon adtak hozzá vagy vettek el (lásd a különféle változatokat).
szerző: Peter T. Sinclair