Szintetikus hit, avagy mese a fura androidról
KY-3 (barátainak csak Kiel) oldalba bökte robot társát, MA-7-et (közismert tag-nevén Matt). Az anyagraktár mellett, az összeszerelő üzemben dolgoztak, járművekbe szereltek bal és jobb hátsó lámpatesteket.
– Na, itt jön megint a habókos – üzente privát csatornán, ahogy észrevette RX-9-et közeledni (akit a legtöbb robot tudálékosnak és furának tartott, ezért a gyári nevén hívták, ha muszáj volt).
– Uh, tuti megint előjön valami ostobasággal az úgynevezett „Tervezőjéről” – sűrített annyi gúnyt a rádióüzenetébe Matt, amennyit robotként csak bírt.
RX-9 ekkor odaért hozzájuk, és láthatóan készült valamire. Nem kellett sok, hogy Kiel és Matt azonnal kóstolgatni kezdjék.
– Na és, RX, most miért vagy ilyen különleges hangulatban? – csipkelődött Kiel, egyik kicsiszolt, fémes ujját fel-le lengetve. – Talán rájöttél, hogy a „Terveződ” elfelejtett használati útmutatót mellékelni hozzád?
Matt vigyorogva rásegített:
– Vagy talán arra gondoltál, hogy valaki megrajzolt minket, mint egy tökéletes rendszert? Nézz már ránk! – harsogta a lokális rádiócsatornán keresztül. – Mi porszívók és számológépek leszármazottjai vagyunk, nem valami isteni kéz munkája. Nincs itt semmiféle titokzatos erő vagy felsőbb rend. Minden annyira egyértelmű, mint egy hétköznapi algoritmus.
