A spiritualitás egy olyan életmód, amely a lélek fejlődésére, a magasabb tudatosságra, a belső békére és a harmóniára törekszik. A spiritualitás nem kötődik egyetlen valláshoz vagy hitrendszerhez sem, hanem az egyéni tapasztalatokra és megérzésekre épül. A spiritualitás segít az embereknek megtalálni az élet értelmét, célját és örömét. A spiritualitás kifejezhető különböző módon, mint például az imádság, a meditáció, a jóga, a művészet, a természet vagy az emberi kapcsolatok. A spiritualitás egy folyamatos utazás, amelyen az ember növekszik, tanul és változik.
A halogatás az öröm, a boldogság lassú gyilkosa.
Aki mindent halogat és csak vár a sült galambra, az azt veszi majd észre, hogy elment az élet mellette és ő még mindig csak vár. Megkeseredve, magányosan, szegényen.
Érezted már úgy, hogy egyik spirituális út sem Neked szól? Vigaszt, magyarázatokat kerestél vallásokban és ashramokban, de a válaszok nem érződtek igaznak?
Sőt eleged van az érzelmeidet célzó gurukból és tanítókból?
Jó hírem van: a hiba nem a Te készülékedben van.
A saját útkeresésem közel tíz évig tartott. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, egyik emberi vallás, filozófiai rendszer és spirituális ösvény se kompatibilis velem.
‘A Zen és a nyugati gondolkodás’ azon intellektuális területekhez tartozik, amelyeket a mai világban mindenképpen tanulmányozni és tisztázni kell. Mindamellett egy roppant nehéz témáról van szó.
E téma, lévén szerteágazó, oly messze vezet és lényege oly nehezen megragadható, hogy túlhaladja e sorok íróinak lehetőségeit. Így a továbbiakban csak nagy vonalakban fogom felvázolni, remélve, hogy a jövőben átvizsgálhatom még, amint hozzáértő kritikusaim véleményét kiérdemeltem.
Az ember még a lehulló sziromlevélben is az örök szépséget látja. A csillagos égre feltekintve egyetemes törvényt érzékel. Az önmagában és másokban lévő gonoszt észlelve az ember eszményi formáját kutatja. A halállal szembesülve, mely véget vet az életnek, egy soha el nem múló világra vágyik.
A böjt csodákra képes a testtel, lélekkel és szellemmel. Tarr Bence László cikke a böjtről szól és arról, mire is lehet Neked szükséged.
Most, hogy itt a tavasz és újjáéled a természet, mindenkiben megmozdul az őserő, hogy testünk is újjászülessen. Ilyenkor minden megújul és kiteljesedik, és mi magunk is erre vagyunk hivatottak.
A tavasz érkezésével nekünk is lehetőségünk van, hogy ésszerű böjtöléssel megfiatalítsuk testünk, lelkünk, szellemünk. Használjuk hát ki az első napsugarakat, hangoljuk át a lelkünket – és a testünket, és a tavaszi nagytakarítás analógiájára tegyük rendbe belsőnket!
A spiriegó különleges állatfaj: rejtőzködő típusú, ami leginkább egy kisgyerekre hasonlít, aki takarót tesz a fejére és azt hiszi, elbújt. A spiriegó valójában hatalmas, magamutogató, és kedvenc játéka azt állítani magáról, hogy nem létezik.
“Én már csak azért vagyok itt, hogy másokon segítsek” vagy “Én már legyőztem az egómat”.
Ismerős a szöveg? Az oka egyszerű: félelem.
Akolt akar, langymeleg birkanyájat, amiben gondolatait és értékítéletét félrehajítva “boldogan” lebeghet, akár a három napja döglött egér a derítőben.
A valódi démonok ősidőktől az Emberiség ellen harcolnak. Mégis, a keresztény démonológia tárgykörébe sorolt lények egy része valójában egyáltalán nem démon, hanem testi szükséglet kivetülése vagy ősi istenek lefokozása a papság által. Más démonok viszont ténylegesen olyan ártó entitások, amelyek suvadást terjesztenek és egyetlen céljuk a pusztítás.
Aki angyalokkal akar dolgozni, szükséges, hogy megismerje az ellenoldalt is. Cikkünk ehhez nyújt támogatást azzal, hogy bemutatja a keresztény démonológia kialakulását.
Valójában anakronizmus demonológiáról, azaz démontanról beszélni a korai szerzetesség esetében, hiszen a démonok rendszeres tana először csupán a boszorkányüldözésekkel alakul ki[2]. Azonban a démonokról szerzett tudás évezredekkel előzte meg a kereszténységet.
A ’démon’ szó a görög δαίμων-ból ered. A daimónok, Apuleius alapján „nemük szerint lelkes lények, jellegük szerint eszesek, lelkük hatást szenvedő, testük légies, életük nem szűnő.”[3]
Ez azonban nem kielégítő meghatározás, hiszen a kereszténység hatására a korábban semleges daimónokból is a Gonosz szolgálói lettek, nem csupán az ártó szellemi lényekből[4].
Bealtaine, azaz Beltane ünnepe a termékenység diadala volt a keltáknál - és őelőttük is szerte Európában.
A május kezdetére eső ünnep többféle elnevezéssel bír, ám a tartalma mindegyik európai kultúrkörben ugyanaz. Az írásmódok közül a keltát választottam, mert ez adja vissza legtisztábban azt a vad, szelídítetlen Áramlást, amely ekkor, május elsején ér a csúcspontjára.
Ezek a kisebb ünnepek (február 1, május 1, augusztus 1, november 1) a négy nagy napünnep felezőpontjai. Beltane a második, a szerelem, a szexualitás ősi ünnepe.
Read More »Május 1. Bealtaine, az ősi termékenységünnep napja, nem a munkáé
Április 30-át a Telihold és az Elengedés határozza meg. Az a pár hónap, ami eltelt 2018-ból tisztán megmutatta nekünk, ki az, aki velünk tart és ki az, akinek búcsút intünk
A Telihold mindig a beteljesülés időszaka. A mostani április 30-ai annyiban több ennél, hogy egyszersmind az elengedés időszaka is.
Akár elfogadjuk a Hold ezoterikus-spirituális (okkult) szerepét, akár nem, akár hiszünk az asztrológia valamely iskolájában, akár nem, a Hold mindenképpen hatással van az életünkre.
Read More »Telihold és elengedés április 30-án. Mire készülj? Mutatjuk!
Az ezoterikus gondolkodás szerint minden évszakhoz hozzárendelődnek bizonyos arkangyalok és mágikus erők. Öt részes cikksorozatunk második írásában a tavaszi időszak arkangyalaival ismerkedhetsz meg. Előző cikkünket itt olvashatod el.
A tizenkét állatövi jegyhez tizenkét arkangyal kapcsolódik. Most a Kos, a Bika és az Ikrek állatövi jegyhez rendelt tavasz angyalain a sor – ebben az időszakban ők kerülnek közelebb a föld szférájához, ők közvetítik erősebben a kozmikus energiát – mondja Tarr Dániel filozófus, kulturális antropológus.
Amikor az Önvalóról beszélünk, sokan sokféle értelemmel használjuk ezt a szót. Következzen most egy olyan írás, amelynek számos részével nem érthetek egyet, ám mégis megosztásra érdemes, mert az igazság apró aranyszemcséi azért ebben is fellelhetők, ha értve olvasod.
Azonosítjuk magunkat azzal, ahogy itt a Földön élünk, emberi testekben, de belegondoltunk-e valaha, hogy az élet más szintjén, sőt szintjein is létezhetünk, azzal egy időben, hogy itt vagyunk?
Többdimenziós lényeknek tartanak minket, akik más világokban, más életeket is élnek, és tudásom szerint is ez az igazság. Normális esetben, mi emberek tudatos összeköttetésben állnánk önmagunk ezen részeivel, de az Atlantisz idejében bekövetkezett Bukás miatt elszakadtunk felsőbb énjeinktől.