A spiritualitás egy olyan életmód, amely a lélek fejlődésére, a magasabb tudatosságra, a belső békére és a harmóniára törekszik. A spiritualitás nem kötődik egyetlen valláshoz vagy hitrendszerhez sem, hanem az egyéni tapasztalatokra és megérzésekre épül. A spiritualitás segít az embereknek megtalálni az élet értelmét, célját és örömét. A spiritualitás kifejezhető különböző módon, mint például az imádság, a meditáció, a jóga, a művészet, a természet vagy az emberi kapcsolatok. A spiritualitás egy folyamatos utazás, amelyen az ember növekszik, tanul és változik.
Isten szavunk eredetére többféle megoldási javaslat született az elmúlt százötven év során. Mind a finnugor, mind a sumer származtatás közkedvelt - és mindkettő téves!
Ahhoz, hogy választ kapjunk, először nézzük meg Varga Géza írástörténész kiváló összefoglalóját a kutatástörténetről.
Az ókorig nyúlik vissza az angyalok segítségül hívása mágikus szertartások során.
Aki az okkultizmus* valamely területén dolgozik, jó, ha tisztában van az angyalmágia sajátosságaival.
Az angyalmágia az angyalok segítségével végzett mágia
Amikor angyalmágiáról beszélünk, tulajdonképpen arról van szó, hogy bizonyos szertartásokat, varázslatokat (és nem mágiákat, ahogy nincsenek médiák, vagy ablakokok meg kenyerekek sem) végzünk angyalokkal. Különböző módokon segítséget kérünk angyalainktól.
Az emberi hitvilág rendkívül összetett jelenség. A gyász, a veszteség feldolgozása minden nagyobb hitvilág, vallás része.
Éppen egy érdekes, talán mindenkit érintő témáról elmélkedem. Mivel egyik kedvencem a filozófia, halál utáni életbe vetett hit, elgondolkodtam azon hogy az emberek hitét, reményét, talán kicsit új formába öntsük.
Írásom célja, hogy bemutassam az emberek hitvilágát, túlvilágképét, és lehetőséget szeretnék felvázolni
Azt, hogyan kaphat az ember több reményt, belső, lelki megerősödést, vigaszt temetési szertartáskor, illetve a gyász megélésekor.
"Minden egy" tartja a modern ezotéria, holott ez tévedés. Aki először tapasztalja meg az együvé tartozást, azt annyira elvakítja a valóság ragyogása, hogy törvényszerűen félreérti azt, ami van.
Ősi, közös tapasztalat: létezik elkülönülés
Minden ősi vallás és hitvilág közös tapasztalata, hogy az itt és az ott közötti távolságot megfelelő térben és időben, megfelelő lépésekkel lehet áthidalni.
Bárki, akinek valós tapasztalata van a mindenség felépítéséről, pontosan tudja, hogy még annál is több dimenzió/létsík létezik, mint amennyi életek egész során át bejárható. Ezen létsíkok pedig lehatároltak, elkülönülnek, úgy, mint a sejtek a testben: van átjárás, ám ettől még önálló egységek.
A hit a legősibb emberi tapasztalások, képességek közé tartozik. A hit hitvilágot hozott létre, a különböző hitvilágok eltérő vallásokat.
Dóka Gábor cikke.
Amióta ember él a földkerekségen, szeretne az életének valami értelmet, főleg hitet adni.
Az ókortól egész napjainkig minden kultúra összefüggésbe hozható valamiféle vallással, hitrendszerrel. Ahogy nálunk, Európában képviseli magát a kereszténység, úgy Keleten hinduizmus, buddhizmus és egyéb vallások.
Ősszel, amint a természet nyugovóra tér, és egyre barátságtalanabbá válik az időjárás, az ember óhatatlanul gondol az elmúlásra, az elkerülhetetlen halálra, fájó szívvel emlékezik elhunyt szeretteire és ismerőseire. A következő írás célja, egy kicsit kifejteni az elmúlást, kifejteni az emlékezést, és a gyászt.
A napos nyári idők után szinte törvényszerű, hogy a természet nyugovóra térjen, hogy tavasszal frissen újjászülessen.
Ehhez hasonlóan, analógiába lehet hozni a természetet magával az emberi élettel: az ember megfogan, születik, kiteljesedik, hogy aztán élete alkonyán, vagy fiatalon, nyugovóra térjen. Mivel azonban emberek félnek az ismeretlentől, az elmúlástól, a halált sötét színben tüntetik fel, tabuként kezelik, úgy gondolnak rá, mint büntetésre, mellyel amúgy is fokozzák a rémületet és a félelmet.
A karmáról a mai napig súlyos tévhitek élnek a spiri köztudatban. A legsúlyosabb tévedés az, hogy a karma valamiféle mennyei igazságszolgáltatást jelent, vagy hogy valakivel azért történik szerencsétlenség (vagy nagy… Read More »A karma és az erőszak összefügg?
Az okos, az értelmes és a bölcs három olyan jelző, amely sokszor felbukkan a spiri közgondolkodásban, ám jellemzően az okost negatív töltettel használják páran.
“Nem attól leszel jó ember, hogy okos vagy, hanem ha szeretni tudsz”
Ismerős mondás? Van valami ellenszenv néhány emberben az okosokkal szemben. Mintha az okosság valami hiba volna, vagy hátrány vagy egyenesen üldözendő dolog.
Mint valami stigma, úgy sütik rá emberekre, hogy “okos”. Tort ül a középszer az értelem felett és bölcsességnek hazudja a tömeg ostobaságát. Mintha az, hogy valaki okos, kizárná azt, hogy szeretni tudjon – és az, ha szeretni tud valaki, már nem igényli az eszet.