Az Életfa jelképe az ősidők óta ismert szerte az egész világon. Az egyes kultúrák és vallások azonban eltérő jelentéssel ruházták fel az életfa szimbólumát.
Az élet fája olykor magát a tudás fáját is jelenti, vagy éppen a világfával azonos – mindez néptől, kortól, vallástól függött. Az életfa ugyanis a keltáktól a majákig, a hinduizmustól a zsidó valláson keresztül az északi vallásig mindenütt megtalálható.
Sőt még Jézus keresztjét is életfának tekintik.
Lássuk most, honnan ered, és mit szimbolizál az életfa, valamint miképpen válhat hasznodra az életedben!
Tartalomjegyzék
Mit jelképez az életfa?
Az életfa a világ számos mitológiájában, vallási és filozófiai hagyományában alapvető archetípusnak számít és szorosan kapcsolódik a szent fa fogalmához.
Az életfa eredeti ősjelentéséből (a világok és az élet forrása) az évezredek során terebélyes spirituális jelképrendszer nőtt ki:
- Mit jelképez az életfa?
- Az életfa szimbólumának eredete
Az életfa jelentheti az ősöket, családot és termékenységet
A családfa valójában személyes életfa. Gondold meg: egy családfa azt az egészen terebélyes rokonságot mutatja be, amiből minden ősre szükség volt ahhoz, hogy Te megszülethessél. Az életfa tehát a családdal és az ősökkel való kapcsolatot is jelképezi.
Az ágak és a gyökerek azt jelképezik, ahogyan egy család növekszik és a családtagok az idők és nemzedékek során át kapcsolódnak egymáshoz – sőt ezek a családfák valójában családerdőkké nőnek, ahogy házasságok révén összefonódnak.
Az életfa jelentheti a növekedést és erőt is
Az Életfa a kezdetektől a növekedés jelképe, amiképpen a fa az erő és a növekedés egyetemes szimbóluma, mivel a világ minden táján a legmagasabb élőlények közé tartoznak.
Gyökereik mélyen a talajba nyúlnak, hogy táplálkozzanak, és támaszra leljenek: a gyökerek rögzítik szilárdan a földbe a fát erős szél esetén. A világ legerősebb fái – mint például a Bahreinben található élő Életfa – a legpusztítóbb viharokat is átvészelték, és valójában ezek a viharok tették erősebbé a fákat.
A fák a rendíthetetlen erő szimbólumai, amelyek ellenállnak az élet nehézségeinek
A fák apró magvakból kelnek ki, és fokozatosan nőnek nagy magasságokba – ezért jelképezi az Életfa a növekedést is.
A termékenységet is szimbolizálja, mivel mindig megtalálja a módját, hogy tovább növekedjen, magok vagy új csemeték révén, és buja és zöld, ami az életerejét jelzi. Hasonlóképpen, a saját tapasztalataid teszik lehetővé, hogy igazi egyéniséggé fejlődj.
Az életfa jelentheti a kapcsolatot mindenhez
A fák tökéletes példáját nyújtják a természetes összekapcsoltságnak. Ha megfigyeled az Életfa szimbólumot, láthatod, ahogy a mély gyökerek minden irányba szétterülnek, miközben az ágak ugyanilyen mintázatban nyúlnak az ég felé.
Az élet fája általában az univerzumban minden összekapcsolódását jelképezi
Az összetartozást szimbolizálja, és arra emlékeztet, hogy soha nem vagy egyedül, vagy elszigetelve, hanem inkább a világgal vagy kapcsolatban.
Hasonlóan ahhoz, ahogyan egy fa kapcsolatban áll a talajjal, a levegővel, a Nappal és a környező területtel, te is kapcsolatban állsz mindennel, ami körülötted van.
A fizikai testünknek szüksége van a Földre, hogy tápláljon minket, ugyanakkor a lelkünk az Univerzumból (vagy a Forrásból) származik, és visszatér oda, amint a testünk elpusztul.
Az Életfa gyökerei mélyre ásnak és a földbe nyúlnak, ezáltal táplálékot fogadnak be a Földanyától, ágai pedig az égbe nyúlnak, energiát fogadva be a Napból és a Holdból.
Az életfa jelentheti az egyéniséget
Nincs két, három, tíz vagy egymilliárd élet fája. Egyetlen egy van. Egyedi. Egyéniségében és különlegességében pedig növekszik és erősödik, akár az anyagi világ fái, amelyek évezredeket is megélhetnek.
A fák rendkívül összetett szervezetek, amelyek egyszerre vannak összekapcsolódva és önállóak. Az Életfa az egyén egyéniségét szimbolizálja, mivel a fák mind egyediek, ágaik különböző pontokon és különböző irányokba hajtanak.
Nincs két egyforma fa.
Az ember személyes fejlődését szimbolizálja, ahogyan egyedi emberré válik, mivel a különböző tapasztalatok alakítják őt azzá, aki. Több ezer fafajta létezik, mindegyiknek hiteles, egyedi tulajdonságai vannak, akárcsak az embereknek.
Az emberekhez hasonlóan minden fa egyedi növekedést, nehézségeket és környezeti tényezőket élt át.
Idővel a fák egyre több egyedi tulajdonságot nyernek, ahogy az ágak letörnek, újak nőnek, és ahogy az időjárás szedi áldozatait – mindezek során a fa erős és stabil marad.
Így az Életfa a te gyönyörű egyediségedet is jelképezheti; te, a származásod, az egyedi neveltetésed, valamint a kedvenceid, ellenszenved, tapasztalataid és egy egész Univerzumnyi más aspektusod nem igazán hasonlítható össze a világ egyetlen más emberével sem.
Ez egy metafora arra, hogy az emberek hogyan növekednek és változnak életük során, és hogy egyedi tapasztalataik hogyan formálják őket és hogyan fokozzák egyéniségüket.
Az életfa jelentheti a halhatatlanságot és újjászületést
Az Életfa több kultúrában is a reinkarnáció, azaz újraszületés jelképévé vált. Amiképpen a fák az ősz során elhullajtják leveleiket és a tél során tetszhalott álomban szenderegnek, úgy születnek újjá a tavasz során, és hoznak friss hajtásokat, leveleket, gyümölcsöket.
Az Életfa növekedés szimbolikájához hasonlóan a földhözragadtság jelentősége a fa végtelennek tűnő gyökereivel kapcsolatos.
Ez a földhözragadtság azonban igazából a valahova tartozás, a táplálás és támogatás jelképe. Egy fa csak akkor sodródik az árral, ha halott – de egy Életfából új élet sarjad, ha végre gyökeret ereszthet.
Az Életfa a halhatatlanságot is szimbolizálja
A fa, még ha meg is öregszik, magokat hoz létre, amelyek továbbviszik a lényeget, így az új csemeték révén tovább él. Ezek a legzordabb körülmények között is képesek növekedni és gyarapodni, alkalmazkodva az évek változásához.
Hasonlóképpen, nekünk, embereknek és emberi testbe született, tudatos lényeknek is a Föld és a fizikai testünk iránti tisztelettel kell megalapoznunk magunkat. A fák az újjászületést képviselik, mivel a fa a halál és a levelek újranövesztésének éves ciklusán megy keresztül.
Az életfa jelentheti a békét is
A fák mindig is a nyugalom és a béke érzetét keltették, így nem meglepő, hogy az Életfa is a békesség és a pihenés szimbóluma.
Ha valaha is ültél és meditáltál már egy fa alatt, tanúsíthatod, hogy milyen nyugodt érzés kíséri az élményt.
A fák nyugalmat árasztanak, mivel magasan és mozdulatlanul állnak, miközben leveleik lobognak a szélben. Az Életfa emlékeztetőül szolgál arra az egyedülálló, nyugtató érzésre, amelyet a fák nyújtanak.
Az életfa szimbólumának eredete
Az Életfát általában egy nagy faként ábrázolják, amelynek gyökerei befelé, a föld felé terjednek, ágai pedig kifelé, az ég felé – elvégre fáról beszélünk. Ám a konkrét ábrázolások terén már jelentős az eltérés, ha az egyes kultúrák élet fáját nézzük, kiváltképpen, hogy a legelső képi megjelenítése legalább 9000 éves!
Az első ábrázolások ugyanis i.e. 7000 tájára datálhatók és Anatóliában jelentek meg. Később felbukkan Mezopotámiában, Kínában, Egyiptomban, Indiában, de tőlük függetlenül a majáknál Amerikában, illetve az indoeurópai népeknél, a keltáknál és germánoknál is.
Természetesen az életfa, mint világfa, a belső-ázsiai népeknél, így az ősmagyaroknál is jól ismert (volt).
A mezopotámiai életfa
Az asszír életfát csomópontok és egymást keresztező vonalak sorozata ábrázolta. Nyilvánvalóan fontos vallási szimbólum volt, az asszír palotadomborműveken gyakran emberi vagy sasfejű szárnyas dzsinnek vagy a király jelenlétében, és vödörrel és kúppal áldották meg vagy termékenyítették meg.
Az asszirológusok nem jutottak konszenzusra e szimbólum jelentését illetően. A modern tudományosság az “Életfa” nevet tulajdonította neki; az asszír forrásokban nem szerepel. Valójában semmilyen, a szimbólummal kapcsolatos szöveges bizonyíték nem ismert.
Az életfa a Bibliában
Az Élet Fája a Biblia legelső és legutolsó könyvében is megjelenik, így a zsidó vallásnak (héberül az életfa עץ החיים Ec haHajim) és a kereszténységnek is szerves része.
Már nagyon korán azonosították a Tudás Fájával, bár tisztán kimutatható, hogy két hagyományréteg mosódott egybe.
A Teremtés könyvében Isten az élet fáját és a jó és a rossz tudásának fáját az Édenkert közepén helyezi el, ahol az élet fája Isten életadó jelenlétének és az Istenben elérhető örök élet teljességének jelképeként áll.
A bibliakutatók között egyetértés van abban, hogy az élet fája a kertben való központi elhelyezésével Ádám és Éva számára az Istennel való közösségben való életük és az Istentől való függésük szimbólumaként szolgált.
A keresztény értelmezés szerint Krisztus keresztje egyfajta helyreállított Életfa: míg a Paradicsom közepén álló fáról a halál fakadt, pedig az élet szolgálatáért ültették, addig a Golgota tetején álló keresztfáról az élet fakadt, pedig a halál szolgálatáért állították.
A kelta életfa
A kelták i. e. 500 körül érkeztek Írországba Közép-Európából. Alig néhány száz év alatt a kultúrájuk Írország szigetének minden szegletében elterjedt. A kelta óvallást egész Írországban gyakorolták egészen i.sz. 400-ig, a kereszténység megjelenéséig.
A fák voltak a gyülekezőhelyek, és tiszteletben tartották az őseikhez, az istenségekhez és a kelta túlvilághoz fűződő spirituális kapcsolatukat.
A kelták nagyra becsülték, sőt szenteknek tekintették a fákat
A kelta kultúrában a kezdetektől ismert az élet fája, amit gael nyelven Crann Bethadh-nak neveznek. A kelták számára a fák alapvetően szentek voltak: mikor például művelés alá vontak egy mezőt, szertartásszerűen meghagytak egyetlen fát a felszántott mező közepén.
A Crann Bethadh hármas tagolású, és a modern világ keltái számára ezt a jelentést hordozza: a gyökerek az ősi közös örökségüket, az élő és eleven kelta ősiséget jelentik. A törzse a család biztosította egységet, stabilitást és erőt szimbolizálja. A lombja, benne a gyümölcsökkel pedig a megújulást és új élet fakadását jelenti.
A kelták fák iránti tisztelete a megbecsülésből fakadt
A fák megkönnyítették az életüket azáltal, hogy élelmet, menedéket, meleget és otthont biztosítottak az állatoknak. A kelták úgy hitték, hogy ellenségeik erőtlenné válnak, ha kivágják (ellenségük) szent fáját.
A kelta fa az Élet fájához hasonlóan az ágak magasan az égbe nyúlnak, a gyökerek pedig a földbe ássák magukat. A kelta életfa vitathatatlanul az egyik legfontosabb kelta szimbólum, mivel közvetlenül egy tölgyfát ábrázol.
A kelta életfa egy végtelen (kelta) fonatból áll, ami az élet és a természet végtelenségét is jelképezi. A szimbólum a Földanya erejét, az őseinkkel és a szellemvilággal való kapcsolatot, valamint a spirituális növekedést jelképezi.
Az északi életfa
Az északi mitológia középpontjában az Yggdrasil, az élet fája áll. Az Yggdrasil egy örökzöld kőrisfa az északi mitológiában. Az óriási kőrisfát a Snorri Sturluson 13. századi prózai Eddája is leírja.
Ez a hatalmas fa tartotta össze az északi mitológia kilenc világát, és kötötte össze az emberek világában élő vikingeket az istenek és óriások fantasztikus világával. Minden birodalom a saját ágán függ, de ha a fa meginog vagy kidől, akkor az összes birodalom is.
A fát a három norna, Urðr, Verðandi és Skuld (hatalmas női alakok, akik nagyjából megfelelnek a görög sors hármas alakjának) gondozza, akik Urðr mágikus kútjából (Urðarbrunnr) öntözik.
Dr. Peter T. Sinclair