A hit a legősibb emberi tapasztalások, képességek közé tartozik. A hit hitvilágot hozott létre, a különböző hitvilágok eltérő vallásokat. Dóka Gábor cikke.
Tartalomjegyzék
Amióta ember él a földkerekségen, szeretne az életének valami értelmet, főleg hitet adni.
Az ókortól egész napjainkig minden kultúra összefüggésbe hozható valamiféle vallással, hitrendszerrel. Ahogy nálunk, Európában képviseli magát a kereszténység, úgy Keleten hinduizmus, buddhizmus és egyéb vallások.
Szinte minden vallásalapító egy Felsőbb Lényt hirdet, hitet adva az emberek földi életének, úgy mint a halál utáni életének is. ,,Aki bennem hisz, még ha meghalt is, élni fog.” – hirdette anno Krisztus, és hirdeti azóta is a keresztény Egyház.
Nem véletlenül emeltük ki Krisztus eme kijelentését, ugyanis a következőkre juthatunk: a halál utáni életre csak annak van létjogosultsága, aki hiszi Krisztust, tehát a halál utáni boldogság feltételhez van kötve.
Tegyük fel a kérdést: mi történik akkor azokkal, akik más vallásúak, netán egyik vallási felekezetnek sem tagja, egyáltalán nem hívő? Ott vannak más vallások, azok is elmagyarázzák valamilyen formában az élet folytatását, mondhatnánk.
De hát éppen ez az, hiszen akármennyi vallás is van, csak megossza az embereket.
A kereszténységnél maradva ez a hitbeli megosztottság arra enged következtetni, hogy akik hiszik Krisztust, Istent, előttük nyitva áll a Mennyek országa, akik pedig nem, örök kárhozat az osztályrészük. Kénköves pokol, utolsó ítélet, bűnhődés, csak a rémisztgetést szolgálja, semmi mást.
Ám mivel csak Egyetlen, mindenkit FELTÉTEL nélkül szerető Isten van, teljesen felesleges az embereket megosztani, félelemben tartani. Tudjuk persze azt is, hogy e megosztottság miatt milyen volt a világ régen, például a középkorban, a mindenkit egyformán szerető Isten nevében háborúkat viseltek, ,,boszorkányokat” üldöztek és máglyán égettek.
Napjainkban meg, mintha az ember a hitét alig ápolná.
Hogy az embernek sziklaszilárd hite legyen, talán nem jelenthetné a megoldást egy vallások közti összefogás, egyetemes, közös vallás? Hogy az Istenbe vetett hit Egységet jelentsen, Összefogást?
Hogy ez megvalósuljon, a halálközeli élményeken átesett emberek beszámolóiból lehetne meríteni. Mert, mint tudjuk, a testen kívüli élményen kívül megtapasztalják a feltétel nélküli szeretetet, nyugalmat, boldogságot, ragyogó Fényt – mindezt vallási felekezettől függetlenül.
Négy következtetés az egyetemes valláshoz
Ebből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:
- a halál átélése mindenki számára univerzális,
- a túlvilági boldogság mindenki számára elérhető,
- ha tudvalévő, hogy vallási felekezettől független a boldogság elérése, ezen az alapon haladva olyan Istenképet teremthetünk, integrálva a vallásba, ami összefogná az embereket, vallásokat,
- egy összevont vallás nemcsak az emberek hitét szilárdítaná meg és kovácsolná össze, hanem akár még a tudományt is előrelendítené: a halálközeli élmények kutatásával főleg a pszichológia, mint tudomány bővülhet.
Végezetül pedig leszögezném: egy töretlen hittel, sőt tudással az emberek élete boldogabb lehetne, a lelki értékeket fejlesztenék elsősorban, mi több: egy sziklaszilárd hit nemhogy csak összefogást eredményezne, de elviselhetőbbé tenné hozzátartozó elvesztését, hiszen egy közös, mindenkit szerető Istenképpel a temetési szertartások is nagyban hozzájárulnának a vigasznyújtáskor.
És hogy ez megvalósítható-e?
Lehet, utópisztikus, de egy biztos: egy erős, emberekben lángként izzó hit, békesség, összefogás: talán nem járulna hozzá az emberek boldogságához?
Szerző: Dóka Gábor, Zselíz