“Ej, ráérünk arra még!” – ki ne ismerné széles e hazá(nk)ban ezt a patópálos mondást? És kinek ne lenne aztán bűntudata, lelkiismeret furdalása a saját halogatásai miatt?
A halogatás (magyar) népbetegség
2009 márciusában végeztünk egy felmérést, és az egyik vezető érdeklődést kiváltó téma a halogatás volt – ezért gondoltam azt, hogy írok róla. Természetesen nekem is vannak tapasztalataim e téren – az 1990-es évek elején legalább 1.5 évet töltöttem azzal, hogy minden időgazdálkodással, élettervezéssel kapcsolat könyvet elolvassak, ami csak létezik, illetve nyomába eredjek a halogatásnak.
Addigra ugyanis már nagyon elegem lett a saját halogatásaimból, és jól érzékeltem, egy-egy szituációban pedig pontosan tudtam, hogy milyen sokat árthat a halogatás (nekem, a terveimnek, mi több: még az anyagi helyzetünknek is! Mert például másé lett egy munka, s ezt köszönhettem a halogatásomnak, például egy időben fel nem emelt telefonnak). Szeretném megosztani veled, hogy mire jutottam.
Mi a legfőbb baj a halogatással?
Leginkább az, hogy aláássa az önbecsülésünket. Mert nézzük is meg, hogy mi történik?
Eltervezünk valamit, hogy megcsináljuk, ötleteink vannak, amiket meg akarunk valósítani, még lelkesedünk is értük, aztán egyszer csak azt tapasztaljuk, azzal szembesülünk, hogy nem kezdünk neki. Hogy miért is nem, nos, a trükkök, a kifogások gyártásában akár világbajnokok is lehetünk. Csak hogy ettől nem lesz semmi jobb. Este úgy megyünk el aludni, hogy a nap végén elégedetlenséget érzünk, mert PONT a legfontosabbal nem tettünk semmit, amit pedig olyan szépen megterveztünk.
Ez még előfordul néhányszor, és aztán szépen nemcsak elkezdtük, hanem folyamatosan szidjuk magunkat: egyfolytában elégedetlenséget közvetítünk magunk felé – mert hogy lelkiismeretfurdalásunk van, amiért már megint nem valósítjuk meg, amiről tudjuk, hogy fontos, és el is terveztük. Mindez kőkeményen elkezdi aláásni az önbizalmunkat, a magunkba vetett hitünket.
Vajon mi lehet a kiút? Hogyan törhetjük meg a halogatások láncolatát?
“Csináld MOST!”
Igen, ilyen egyszerű ez – ez vált be nekem leginkább, amikor elkezdtem a saját halogatásaimmal foglalkozni. Írd ki a lakásban több helyre, rakd ki az A4-es lap negyedbe vágott részeit a felirattal oda, ahol a legtöbbször megfordulsz a lakásban: Csináld MOST! Jó nagy betűkkel, a legvastagabb, legfigyelemfelkeltőbb színű filccel. Hogy verje ki a saját szemedet, és szivárogjon be minél inkább a tudattalanodba is, és valóban késztessen azonnali cselekvésre.
A bőségtudatról itt írtunk részletesebben
Ha csak előbújik benned a kis ördög, hogy “Á, még megcsinálom ezt előtte!” nos, azonnal figyelmezted magadat a mondatra: Csináld MOST! És kezdj is neki! Mondogasd mantraként akár ezt a mondatot, hogy le tudj szokni a halogatás művészetéről.
De nézzük meg, hogy még mi lehet segítségedre?
Kis lépések taktikája
Legtöbben azért nem állunk neki valaminek, mert túl nagynak érezzük a falatot, azaz a feladatot. Egyben valahogy nem bírjuk, nem tudnánk úgymond lenyelni.
Nos, a legjobb megoldás, ha előveszed a kis lépések jól bevált taktikáját. Azaz egy nagyobbnak érzett – vagy tartott 😉 – feladatot felszeletelsz kisebb feladatokra. Ezekkel már könnyen meg lehet birkózni, és könnyebb átlendülni a tényleges cselekvés felé. Kezdheted egy könnyebb, bevezető, a ráhangolódásodat segítő kisebb feladattal – ez is sokat segíthet. Hidd le, ha legalább egy kicsit csinálsz, akármilyen kis időben, már ettől jól érezheted magadat. Persze előtte könnyen lehet, hogy le kell ülnöd, és kell egy tervet készítened, mégpedig a nagy falat kisebb falatokra szeletelésének tervét!
Neked mi vált be?
Remélem, hogy tudtam valamelyest segíteni neked is a halogatás sokakat érintő témájában. Érdekelne a véleményed is, hogy te miben szoktál halogatni, mikor, és az is, milyen jól bevált gyakorlatod van a saját halogatásaid sikeres leküzdése terén. Írd meg a Telegram csoportunkban – köszönöm előre is.
Forrás: tarsasag.org