A jin-jang szimbóluma közismert Nyugaton is, ám a legtöbb forrás csupán felszínesen ír a jin és jang jelképéről.
Közkedvelt magyarázata az, hogy az egymással szemben álló erők kiegészítik egymást és minden fényben ott a sötét és minden sötétségben ott a fény.
Ez a fajta dualista magyarázat azonban téves!
Tartalomjegyzék
Honnan ered a jin és jang szimbóluma?
A jin és jang (egyszerűsített kínai: 阴阳; hagyományos kínai: 陰陽) kifejezések írásban először a Ji Csing-ben (más használatban Ji King – Változások Könyve) jelentek meg, i.e. 1250 körül.
A jin jel egyik megközelítő jelentése „a hegy árnyékos oldala”, míg a jang jel hasonló jelentése „a hegy napos oldala”.
Ezek a piktogramok nemcsak egymással ellentétben levő tulajdonságokat és formákat jelölnek, de egyúttal jelképezik az átalakulást egyik végletből a másikba, hasonlóan az évszakok változásához. Az Életfa jelentése és eredete
A jin-jang szimbóluma a világmindenség egymással ellentétes tulajdonságait mutatja: sötét és világos, nőies és férfias jellegű, lágy és kemény, ívelt és szögletes, stb.
Jin és jang nem azonos a Nővel és Férfival!
Fontos megemlíteni, hogy nő és férfi megkülönböztetése nem egyenértékű a jin és jang lényegiségével – itt a nőies és férfias jellegű tulajdonságokon van a hangsúly.
Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. A világ jelenségeiben meglévő ellentétek egysége a jin és jang. A füstölők hatása és típusai. Miért hasznos füstölőt gyújtani? Mire jó a füstölő?
A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét. Így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásából áll. Normális körülmények között az erők rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak.
A jin és jang szimbólum ábrázolásai
A taoista szimbolikában a jin és jang ábrázolása két színnel történik. Alul a jin kék színű, megfelel a víz jellegének, amely lent foglal helyet; felül a jang vörös, megfelel a tűz jellegének, amely felfelé tör.
Az általánosan ismert fekete-fehér ábrázolás egyszerűsített rajz, a korabeli nyomtatásban használatos színeken alapul – a feketén és az alapszínen – de a fekete mellett a jin oldal változatos színekben is előfordulhat, az alapszín vagy a papír színe szerint.
Jin és Jang tulajdonságok
Jang:
- férfi,
- meleg,
- világos,
- elülső,
- kemény,
- egyenes,
- szögletes,
- nap,
- csillag,
- magas,
- nagy,
- egyszerű,
- széles,
- függőleges,
- geometrikus.
Jin:
- női,
- hideg,
- sötét,
- hátsó,
- lágy,
- ívelt,
- kerek,
- föld,
- hold,
- alacsony,
- apró,
- díszes,
- szűk,
- vízszintes,
- természetes.
Mindenképpen fontos tudni azonban, hogy a jinre és a jangra nem lehet azt mondani, hogy fekete-fehér, vagy üres és teli, illetve semmi és valami – nem a létezőt és a nem létezőt képviselik, hanem az ellentétes jellegű tulajdonságokat, melyek egymásból alakulnak ki, és kiegészítik egymást.
A jin és jang párost szokták ábrázolni sárkányokként (habár ezt kevésszer látjuk), vagy halakként (ahogyan egymás körül úsznak).
Minél gyorsabban alakul ki a jin és jang áramlása, annál gyorsabban vonul vissza
Minden tájcsitu három részből áll: jang (a világos oldal), jin (a sötét oldal) és az egységüket megjelenítő kör. Mindkét oldalban található egy-egy kis kör, melyek elnevezése: „jin a jang-ban”, illetve „jang a jin-ben”.
Ezen belül, ha a kis köröket felnagyítanánk, mindkettőben egy-egy újabb tájcsitu-t találnánk, mivel a kis körökből újabb „tajcsi” fejlődik ki.
A tájcsitu jelében kifejeződik egy nagyon fontos elv, amely szerint „amikor a jang telítődik, a jin növekszik, és amikor a jin telítődik, akkor a jang indul az útjára”.
A világegyetemben lezajló folyamatok kivétel nélkül ezt az elvet követik. Minél gyorsabban alakul ki a jin és jang áramlása, annál gyorsabban vonul vissza. Ezt fejezi ki a középen fehér kört tartalmazó ábrázolás.
Mit jelképez igazából a jin-jang?
Amit nem szoktak elmondani, és általában az ezoterikus tanításokból teljesen kihagyják, az a jin-jang lényege:
A hegy örök és állandó, a Nap örök és mozgásban van. Jin és Jang általuk jön létre és pusztán a felszínen, a hegy felszínén léteznek! Ráadásul úgy változnak, ahogy a Nap halad égi pályáján: a hegy azon oldala, amit megvilágít, a jang, a világos oldal, ami árnyékban marad, az a jin, a sötét oldal.
Aki tehát egyensúlyba akarja hozni önmagát, ne a felszínnel foglalkozzon. Legyen maga a hegy, ami teljes egész.
A témáról bővebben, magyarul:
Ni Hua-Ching: I Ching, a Változások Könyve és a változatlan igazság; Lunarimpex, 2006.
Havasi András: A TaiJiQuan elmélete és filozófiája; Lunarimpex, 2004.
Képek forrása: borítókép: Sven Read/unsplash, kép 1, kép 2