A karmáról a mai napig súlyos tévhitek élnek az ezospiri köztudatban. A legsúlyosabb tévedés az, hogy a karma valamiféle mennyei igazságszolgáltatást jelent, vagy hogy valakivel azért történik szerencsétlenség (vagy nagy jóság) mert "ez a karmája".
A karma (कर्म) jelentése ezzel ellentétben annyi, hogy cselekedet. A szanszkrit neve ténylegesen ezt jelenti, és a legkevésbé sem egy összetett jutalmazási-büntetési rendszert takar!
Tartalomjegyzék
A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár
Minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű.
Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár.
Ha megerőszakoltak, ez volt a karmád?
Amikor először hallottam ilyen érvelést, azt hittem, az illető szórakozik. Kiderült, hogy nem.
Nagyon is komolyan gondolta. Ráadásul nem csak ő, több helyről, férfiaktól és nőktől egyaránt érkezett ilyen válasz.
Történt ugyanis, hogy a karmáról beszélgettünk, és felmerült többek között a fogyatékkal születés, súlyos balesetek és áldozattá válás kérdése is – azaz, hogy mindez karma, szabad akarat vagy isteni büntetés miatt történhet meg.
Én azon az állásponton voltam már akkor is, hogy senkit sem ment fel a felelősség alól az, ha a másik áldozattá akar válni! Lehet, hogy az áldozat ezt akarja megtanulni a jelen életében, azonban az elkövető felelőssége nem lesz kisebb.
Gondold meg: valaki depressziós, öngyilkos akar lenni, de fél, és kéri, öld meg te. Míg az öngyilkosság az önrendelkezés szélsőségesen végletes megnyilvánulása, ám aligha büntethető törvénnyel (halottakat nehéz bíróság elé vinni), addig az emberölés nagyon is bűncselekmény. Hiába védekeznél azzal, hogy az áldozat akarta…
Pontosan ugyanez a helyez az erőszakkal: az áldozat akarata nem menti fel az elkövetőt!
Éppen emiatt sem érvényes az az álságos érvelés, hogy “biztos ez volt a karmája”. Hatalmas tévedés!
Meglátod, miért.
Karma kauzalitás okság
A karma szó azután vált divatossá Nyugaton, hogy az emberek egyre kevésbé tudtak latinul (szanszkritül még annyira sem). Így már nem értették, mit jelent az, hogy kauzalitás, a kauzalitás törvénye, vagy hol található a kauzalitás világa.
Ezzel szemben a New Age-ben (ez a leánykori neve annak, amit most ezotériának neveznek) ami Indiából származott, az csak jó lehetett.
Blavatskyék óta minden szupercsudijó, ami indiai (ide értve az egyes ősi kifejezéseket is), de a hatszázmillió nyomorgó koldus, a nők tömeges megerőszakolása és az őslakos bennszülöttek rabszolgasorban tartása valahogy mindig feledésbe merült.
Így történhetett, hogy bár átvettek egyes kifejezéseket, a teljes hindu világképet csak kevesen ismerték meg
Érthető, hiszen az nem kétmondatos motivációs szlogenekből, meg könnyen érthető, faék szintű magyarázatokból áll, hanem sok tízezer oldalnyi bölcseletből, amely megértéséhez kevés a nyelvtudás, a beavatás és az, hogy “szívével lásson az ember és elég emlékeznie”. Ahhoz indiaivá kell válni gondolkodásmódban, világnézetben.
Érthető, hogy kevesen vállalták.
Ezért aztán, mivel se latinul, se szanszkritül nem tudtak, és legalább ismeretlen volt előttük az európai és indiai spiritualitás is, sokan nem értették meg, hogy a karma pontosan ugyanazt jelenti, mint a kauzalitás:
Ok-okozati viszonyt
Tettek vannak, adótartozás és revizorok nincsenek
Igen, hölgyeim, uraim, a karma, lényegét tekintve annyit tesz: tett és következmény. Önmagában ennyi csupán.
A dharma, azaz Léttörvény, Daó, az Ouroborosz az, amely meghatározza, Keleten és Nyugaton egyaránt, hogy keletkezik-e adósság valamely tett nyomán.
Azonban a Léttörvény nem egy értelmes entitás!
Bizony, a karma nem jelent adósságot. Nincs Mennyei Adóhatóság, amelybe minden lélek be van kötve egyfajta számlázórendszerrel és ha tesz valamit, akkor a tette fajtája szerint azt értékkel ellátva könyvelik le a Tartozik vagy Követel oszlopban.
Legkevésbé pedig Mennyei Adóbehajtás nincs.
Hogyan tartozhatunk akkor egymásnak, ha a karma nem jelent adósságot?
Viszonylag egyszerűen: míg a karma nem jelent adósságot, a tett nyomán keletkezhet többlet vagy hiány. Ennek a kiegyenlítődése azonban természeti folyamat.
Aki az Áramlásban él, eleinte csak érzi, később már tudja is, hol milyen egyenetlenség létezik még. A kiegyenlítődés törvénye értelmében pedig a többlettől a hiány felé áramlik az energia.
Olyan elemi szabály ez, aminek vagy enged valaki vagy átcsap rajta előbb-utóbb a hullám – vagy a pusztaságba kerül, ahonnan aztán küzdhet, hogy visszatérjen az Áramlásba.
“De a karma miatt akkor is visszakapja mindenki, amit másokkal tett!”
Kivéve, amikor nem. Hitler hány évtizedig szenvedett a tetteiért? Sztálin, aki tízmilliókat küldött a Gulagra és százmilliók életét nyomorította meg? Maó, aki egymagában vagy hatvanmillió civil haláláért felelős? Rákosi? Szálasi? Egyikük sem szenvedett olyan nagyon, sőt.
Vagy nézz körül a jelenkorban: tort ül a harácsolás, a nagyipari lopás, a milliók kisemmizése. Csak az jár pórul, aki kiesik a pikszisből.
Na és a jótét lelkek? Nyomor, küzdelem, kitaszítottság vár rájuk.
Mindez aligha védhető a karma! felkiáltással, sokkal inkább magyarázata az, hogy miként gondolkodik saját magáról!
Hitler és Sztálin majd a következő életükben bűnhődnek – avagy örüljünk mások nyomorának?
Az a fajta indoklás, hogy “majd a következő életükben rossz lesz nekik” nem más, mint tehetetlenségre, erőtlenségre, hatalom nélküliségre, gyengeségre és kiszolgáltatottságra nevelni az embereket.
“Te csak ne tegyél semmit, más majd elintézi”. “Majd rossz lesz neki másik életben!”
Ismerős? Ne csinálj semmit, aztán valaki vagy bepiszkolja helyetted a kezét vagy majd a távoli, bizonytalan jövőben talán rossz lesz annak, aki most pokollá tette az életed.
Ráadásul miféle spirituális ember az, aki más nyomorán élvezkedik?
Miért lesz bárkinek jobb attól, hogy ha, tételezzük fel, Hitler most egy szír kislányként látta meg a napvilágot, aki elhurcoltak rabszolgának? Vagy ha Sztálin egy vietnami gyerekként látta meg a napvilágot újra, aki az Agent Orange miatt súlyos testi fogyatékosságokkal él?!
Ezzel az erővel mondhatnák a kárörvendők azt is, hogy “akit megerőszakolnak, biztos rossz ember volt előző életében, mert ez a karmája”.
A magam részéről a leghatározottabban elvetem az ilyen álságos áldozathibáztatást.
A karma itt és most érvényesül. Legfeljebb továbbgyűrűző hatásai lehetnek, amelyek évek, évtizedek múltán térnek vissza.
Mi a magyarázat akkor előző életekből áthozott, “lezáratlan ügyekre”?
Éppen, hogy nem a karma. Ezek befejezetlen, vagy elhibázott tanulási szakaszok, amiket az illetőnek sikerrel kell teljesítenie, mielőtt tovább léphetne. Nem karma. Tanulás. Például a bőségtudaté.
Borítókép: pixabay