A mágikus kísérletek sokszor vezettek fizikai csodákhoz az ókorban. A vikingek is így fedezték fel az acélkészítés titkát, hála egy szakrális-mágikus eljárásnak.
Az acél úgy viszonyul a vashoz, mint a vas a bronzhoz: egy összecsapásban szinte biztosan győzedelmeskedni fog.
A felfedezése azonban nem az ateista materializmusnak köszönhető, hanem a szakralitásnak és a mágiának.
Tartalomjegyzék
A vikingek titkos vallási-mágikus eljárással akartak varázskardokat készíteni
A művelet pedig sikerült – és ennek köszönhetően jelent meg az acél a világon. Az eljárás azonban, mai fejjel, eléggé hátborzongató volt.
A titok a holtak csontjában rejlett.
Mielőtt a konkrét eljárásra rátérnénk, egy dolgot fontos tisztázni: azt, hogy egyáltalán miért kezdtek kísérletezni a vikingek.
Skandinávia vasérce gyenge minőségű volt
Emiatt aztán az északi vasfegyverek is erős kívánnivalót hagytak maguk után. A vikingek emiatt kezdtek megoldást keresni a problémára – és úgy vélték, ha az őseik, vagy halott állatok lelkét kovácsolják a pengébe, akkor mágikus kardokhoz és fejszékhez jutnak.
Igazuk lett, valóban mágikus fegyverekhez jutottak.
Arthur C. Clarke, a sci-fi egyik nagy öregje azt írta, hogy “minden megfelelően fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól.”
Bár ezt a mondást általában a jövőre értjük, ugyanez igaz a múltra is. Az ősi történelem nagy részében a technológia és a mágia, a vallásosság közötti vonal vékony volt, ha létezett egyáltalán.
A kovácsmesterek és a mágusok között minimális különbség volt, és mindkettőre úgy tekintettek, mint titkos, okkult tudás birtokosára.
A korai vaskori Skandináviában például a vikingkor megjelenése előtt a kovácsok rituálékat dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették számukra, hogy az őseik és állatok erejét erősítsék a fegyvereikben.
Ez a skandináviai germánok számára kulcsfontosságú felfedezés volt, mivel eléggé sokat hadakoztak a szomszédos népekkel, és a helyben bányászott vasérc nagyjából háztartási célra volt jó, hadászatban nem igazán.
Az ősök és halott állatok csontjai segítettek a kovácsoknak
A megoldást abban látták a kovácsok, hogy elhunyt őseik és kiemelkedő képességű állatok csontjait adták hozzá a kovácsolási folyamatban a vashoz, hogy a lelkük eggyé váljon a fegyverrel.
Az eljárás olyan sikeres lett, hogy a viking acél a legjobbak közé került a világon.
Habár konkrét leírások nem maradtak fent – a kovácsok aligha osztották meg a szakmai titkukat kívülállókkal – mind a fellelt fegyverek anyaga, mind a korai sírok régi megbolygatása és célzott csont-kitermelése, mind korabeli, feltárt kovácsműhelyek maradványai bizonyítják az eljárást.
Továbbá mindazon irodalmi emlékek, amelyekben a hősnek beszélő, lélekkel rendelkező varázsfegyvere van.
Úgy látszik, ahogy a magyar táltos a levágott ló bőréből készített magának dobot, akként a viking kovács az elhunytak csontjával varázsacélt.
Forrás: academia.edu
Borítókép: geo.fr