Meditáció kezdőknek angyali segítséggel

A meditáció, azaz elmélyülés olyan tevékenység, amelyet Nyugaton is egyre inkább elismernek életjavító sajátosságai miatt.

A meditáció könnyen megtanulható gyakorlat, amit aztán hosszú évek folyamatos használata során tudunk tökélyre fejleszteni. Ám nem mindenki tudja, hogyan is sajátíthatja el az alapokat.

Tartalomjegyzék

Hogyan kezdjünk meditálni?

Ha otthon meditálsz, különíts a szobádban egy félreeső sarkot, amelyet tökéletesen tisztává, szentté tudsz tenni – egy szent helyet, amelyet csak a meditációra használsz.

Napi meditációdkor legjobb, ha egyedül meditálsz. Segít, ha meditáció előtt lezuhanyozol, vagy alaposan megfürdesz. Ugyancsak tanácsos tiszta, világos ruhát viselni.

Ahhoz, hogy spirituális életet élj, naponta legalább egyszer meditálnod kell. Legjobb korán reggel meditálni, amikor a légkör még nyugodt és békés. Az este egy másik jó időszak. Ha fontosnak tartod a meditációt, és őszinte vagy, meditációd ereje automatikusan növekedni fog. Ha meditációdban rendszeres és pontos vagy, magad is észre fogod venni fejlődésedet. Ha a meditációt mindig ugyanabban az időpontban kezded, az segít leküzdeni az értelem fásultságát és csökönyösségét.

Fontos, hogy amikor meditálunk, a gerincoszlopot egyenesen tartsuk, a testünket pedig lazítsuk el. Meglátod, belső lényed önkéntelenül kényelmes tartásba vezet, rajtad áll, hogy ezt megtartsd. Egyes keresők szeretnek fekve meditálni, de ez nem tanácsos. Könnyen az álom világába tévedhetsz, vagy egyfajta belső szendergésbe. Ugyanakkor a helyes meditációhoz nem szükséges a lótusz helyzet, amely egy haladó jógapozíció. Sokan nagyon jól meditálnak széken ülve.

Segít, ha füstölőt és gyertyát gyújtasz, és virágot helyezel magad elé. A külső virág emlékeztet a szívedben növekvő virágra. Ha beszívod a füstölő illatát, inspirációt és tisztaságot nyersz, amely hozzáadódik belső kincsedhez. Amikor a külső lángot látod, azonnal érzed belső lángodat, amint magasra, magasabbra, a legmagasabbra kúszik fel.

A helyes légzés fontossága

A meditációban nagyon fontos a helyes légzés. Próbálj olyan lassan és csendesen belélegezni, ahogy csak lehet, úgy, hogy ha valaki egy vékony cérnaszálat helyezne az orrod elé, az meg sem rezzenne. És próbálj még ennél is lassabban kilélegezni. Ha lehet, kilégzésed vége és belégzésed kezdete között hagyj rövid szünetet. Ha tudod, tartsd vissza a lélegzeted néhány másodpercig. De ha ez nehéz, akkor ne tedd. Soha ne tégy semmit, ami árthat a szervezetednek, vagy a légzőszerveidnek.

Minden belégzésnél próbáld azt érezni, hogy végtelen békét hozol a testedbe. Kilégzésnél próbáld azt érezni, hogy magadból és magad körül elűzöd a nyugtalanságot. Miután ezt a gyakorlatot elvégezted néhányszor, próbáld azt érezni, hogy erőt lélegzel be az univerzumból. Kilégzésnél érezd azt, hogy minden félelem elhagyja a testedet. Miután ezt is végigcsináltad néhányszor, próbáld azt érezni, hogy végtelen örömöt lélegzel be, és kilélegzed a szomorúságot, a szenvedést és a csüggedést.

Van még valami, amit megpróbálhatsz. Érezd, hogy nem levegőt, hanem kozmikus energiát lélegzel be. Érezd, hogy egyetlen hely sincs a testedben, amely ne töltődne fel kozmikus energiával. Árad benned, mint egy folyó, átmossa és megtisztítja egész lényedet. Azután, mikor elkezded kifújni a levegőt, érezd, hogy kilélegzel magadból minden benned felgyűlt szemetet, – minden istentelen gondolatodat, sötét elképzelésedet és tisztátalan cselekedetedet.

Az összpontosítás, koncentráció szerepe a meditációban

Ha koncentrálunk, akkor mint egy golyó, behatolunk valamibe, vagy mint egy mágnes, koncentrációnk tárgyát magunkhoz húzzuk. Semmilyen gondolatnak nem engedjük meg, hogy értelmünkbe hatoljon, legyen az isteni vagy istentelen, földi vagy mennyei, jó vagy rossz.
A koncentrációban értelmünket egy bizonyos tárgyra vagy fogalomra kell irányítanunk. Ha egy virágsziromra koncentrálunk, próbáljuk meg azt érezni, hogy semmi más nem létezik az egész világon, csak mi és a virágszirom.

Nem nézünk se előre, se hátra, se fölfelé, se lefelé: megpróbálunk a célra irányított koncentrációnkkal a tárgyon áthatolni. De az, hogy valamit megnézünk vagy egy tárgyba behatolunk, egyáltalán nem lehet agresszív. Nem! A koncentráció egyenesen lelkünk megingathatatlan akaratából, az akaraterőnkből jön.

Ha gyakorolni szeretné a koncentrációt, olyan tárgyat válasszon, ami közvetlen örömet szerez Önnek. Ha van mestere, akkor mestere képe spontán örömöt okoz Önnek. Ha nincs mestere, válasszon valamit, ami szép, isteni és tiszta, mint például egy virág.

A koncentráció belső éberséget, figyelmet jelent.

Körülöttünk és bennünk mindenütt tolvajok vannak, a félelem, a kétség, a bánat és az aggodalom. Ezek belső tolvajok, amelyek megpróbálják értelmünk békéjét és egyensúlyát ellopni. Ha megtanulunk koncentrálni, ezeknek az ellenséges erőknek nagyon nehéz belénk hatolni. Ha kétség hatol értelmünkbe, a koncentráció ereje darabokra szaggatja. Ha félelem nyomul értelmünkbe, a koncentráció ereje elkergeti. E pillanatban kiszolgáltatottjai vagyunk a meg nem világosult, sötét, romboló gondolatoknak, de el fog jönni a nap, amikor ezek a zavaró gondolatok félnek majd koncentrációnk erejétől.

A koncentráció az értelem dinamikus akarata, amely azt akarja bennünk, hogy a fényt fogadjuk el, a sötétséget pedig tagadjuk meg. A koncentráció olyan, mint egy isteni harcos bennünk. A koncentrációnak elképzelhetetlen hatása van törekvő életünkben.
A koncentráció a legbiztosabb út ahhoz, hogy célunkat elérjük, legyen ez a cél az Isten-megvalósítás vagy akár csak emberi vágyaink betöltése. Az igazán törekvő ember előbb vagy utóbb megszerzi a koncentráció erejét – akár Isten kegyelmén keresztül, akár állandó gyakorlással, akár saját törekvésén keresztül.

A koncentráció a nyílvessző. A meditáció az íj.

Amikor koncentrálunk, egész erőnket valakire vagy valamire irányítjuk, hogy annak titkait felderítsük. Amikor meditálunk, korlátozott tudatunkból egy magasabb tudatba emelkedünk, ahol a csend fenséges tágassága uralkodik.

A koncentráció magához akarja ragadni azt a tudást, amelyre irányul. A meditáció azonosulni akar azzal a tudással, amelyet keres.
A koncentráció nem engedi meg a zavarónak, a tolvajnak, hogy birodalmába behatoljon. A meditáció beengedi. Miért? Csak azért, hogy tetten érje a tolvajt.
A koncentráció a parancsnok, aki a szétszórt tudatot figyelemre inti.
A koncentráció és a sziklaszilárd következetesség elválaszthatatlan, sőt egymástól függő isteni harcosok.
A koncentráció párbajra hívja ki, és legyőzi az ellenséget. A meditáció, csendes mosolyával, letompítja az ellenség kihívását.
A koncentráció azt mondja Istennek: „Atyám, hozzád jövök.” A meditáció azt mondja Istennek: „Atyám, gyere hozzám.”

A törekvőnek két igazi tanítója van: a koncentráció és a meditáció. A koncentráció mindig szigorú a tanítvánnyal, a meditáció csak néha-néha. De mindkettejük legmélyebb érdeke az, hogy a tanítvány haladjon.