A modern ember bizonyos szempontból nagyon hasonlít a kétezer-kétszáz évvel ezelőtti görögökhöz, akik hajlamosak voltak túlságosan szkeptikusan fordulni a régmúlt tudásához - és emiatt aztán olyasmit is tévesnek tituláltak, ami kézzelfogható valóság.
Ugyanez történt a Pokol kapujával is. Hiába írt róla Cicero és Sztrabón egyaránt, hiába szerepelt annyi történetben, a mítoszok és vallási képzelet mese-elemének tartották a hitetlenek.
Most azonban olasz régészek egy csoportja egyértelmű bizonyítékot talált
A régészek Hierapolis ősi romjai mellett ásattak, amely Törökország délnyugati részén található.
Hierapolis eredetileg nem Szent Várost jelentett
Pamukkale gyógyvizű forrásait már az i. e. 19. században is használták. II. Attalosz pergamoni király emelt egy templomot a Lükosz-völgyi Hüdrala fölött, amely magjává lett Hierapolisz városának. A várat a IV. Szeleukosz elleni győztes háborúja emlékére emelte.
A város neve eredetileg a nem a szentség fogalmára utalt, hanem a Pergamont alapító müsziai király feleségének, Hierának a nevét kapta. Hierából hamarosan Hierapolisz lett, aminek másodlagos jelentése a Szent Város.
Hierapolis mellett aktív vulkán emelkedik a magasba
A termálvíz aktív szubvulkáni tevékenységnek köszönhető, így a város többször romba dőlt és épült újjá. 17-ben, Tiberius idején egy óriási földrengés teljesen lerombolta és csak 60-ban, Nero alatt kezdődött meg az újjáépítés.
A Pokol Kapuját a hatodik században rombolták le
A latinul Plutoniumnak, görögül Πλουτωνειον (Plutóneion)-nak hívott templom egy olyan barlanghoz épült, amelyből a vulkanikus tevékenység miatt folyamatosan mérgező gázok, elsősorban nagy mennyiségű széndioxid áramlott kifelé.
A ködös, mérgező gőzökbe burkolózó Plútó kapuja, vagyis a plutónium volt a barlangbejárat, amely Plútónak, az alvilág római istenének (görögül: Hádész) birodalmába nyílt.
Az első századi földrajzkutató, Sztrabón szerint a helyszínen olyan rituálék folytak, amelyek során a szent területre belépő vagy berepülő állatok „hirtelen halállal haltak”.
Mérgező gázok, beavatás és alvilági jósda
A Plutonium szentélyét egy kicsi barlang alkotta, amely éppen elég nagy volt ahhoz, hogy egy ember elférjen benne. Egy máskor zárt kapun keresztül jutott be, ahonnan lépcsősoron jutott a mélybe.
A barlangban egészen magas koncentrációban ült meg a szén-dioxid, amelyet a föld alatti geológiai tevékenység okozott. A 3 négyzetméteres, fedett kamra mögött egy mély hasadék található a sziklában, amelyen keresztül halad a gyorsan áramló, forró thermálvíz és a széndioxid mellett szúrós szagú gázt hagy maga után.
Mivel a gázkeverék halálos volt, azt gondolták, hogy a gázt Plútó, az alvilág istene küldte.
A város korai éveiben Kübelé istennő galli néven ismert papjai kínáltak itt orákulum szolgáltatást: a jóslatért folyamodó pap ismerte, hol találhatók olyan részek a barlangban, ahol megmaradt az oxigén, így biztonságban szállhattak alá. oxigénzsebek legyenek, vagy lélegzetet tartottak.
A szén-dioxid nehezebb, mint a levegő, ezért hajlamos arra, hogy üregekben leülepedjen. Aztán a pap visszatért, hogy megmutassa, valóban beavatott, hiszen nem ártott meg neki a gáz.
A bejárat előtt 2000 négyzetméter zárt terület volt, ahol vastagon megült a mérgező gáz, és mindenkit megölt, aki be merészelt lépni erre a területre. A papok madarakat és más állatokat adtak el a látogatóknak, hogy kipróbálhassák, mennyire halálos ez a bezárt terület.
A látogatók ezután orákulumot kérhettek a papoktól, akik az Alvilág urának szavait közvetítették. A Plutoniumot a keresztények záratták be a koraközépkorban, a hatodik század során, így aztán később teljesen feledésbe is merült, akr Hierapolisz városa, csak történetek maradtak fent.
Kerberosz szobra és madártetemek bizonyítják, hogy egykor tényleg ezt tartották a Pokol bejáratának
Éppen az elfeledés miatt hitték sokan, hogy ez túl rmisztő és fantasztikus leírás ahhoz, hogy igaz legyen. Ám az ANSA régészei, a Francesco D’Andria professzor vezette csapat nem csupán feltárta Plutó Kapuját, nem csak a széndioxid jelenlétét mutatták ki, de még Kerberosz márványszobrát is megtalálták!
A hőforrások nyomvonalát követve bukkantak a barlangbejáratra és a háromfejű kutya közel másfél méter magas márványszobrára is. Az ásatás során több madár meghalt szén-dioxid-kibocsátással, amikor közeledett a plutónium-barlang bejáratához.
D’Adria szerint a szobor felfedezése rendkívül fontos történelmi és régészeti esemény. Olyan oszlopok is előkerültek, amelyeken Plútóról és az alvilág isteneiről szóló írások láthatók.
Forrás: great-goddess.com, részben: ANSA