Kezdőlap Ezotéria és Mágia Asztrológia A nyári napforduló szakrális csodája: Litha

A nyári napforduló szakrális csodája: Litha

801
0
A nyári napforduló szakrális csodája: Litha
A nyári napforduló szakrális csodája: Litha
A nyári napforduló ugyanolyan ősi, titokzatos és csodákkal teli ünnep, mint testvére, a téli napforduló.

A napforduló alapvetően egy asztronómiai jelenség, ám éppen úgy több annál, mint ahogy Te is több vagy a testednél!

Írásunkban ezúttal a nyári napforduló szakrális csodáját mutatjuk be.

A nyári napforduló szakrális csodája: Litha
A nyári napforduló szakrális csodája: Litha

Napfordulónak két asztronómiai időpontot nevezünk

1.) a nyári napforduló idején a Ráktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb a nappal.

2.) a téli napforduló idején a Baktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb az éjszaka.

A napfordulók azoknál a népeknél lettek ünnepnapokká, amelyek először tértek rá a szoláris, azaz napév szerinti időszámításra, és ahol jelentős napkultusz alakult ki.”

A nyári napforduló 12 óra 7 perckor lesz, ekkor “fordul” meg a Nap, amely a téli napforduló óta folyamatosan haladt észak felé, útja a Ráktérítőig tartott, ahol holnap delel. Innentől viszont ellentétes irányt vesz, s elindul a Baktérítő felé, ahova fél éves vándorlás után télen érkezik majd meg.

A nyári napforduló alkalmával a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, s így az évben ezen a napon a leghosszabb a nappal, és legrövidebb az éjszaka.

Bolygónk ebben az időszakban van legtávolabb csillagunktól, míg a téli hónapokban a legközelebb. A különbség nagyjából 5 millió kilométer.

A nyári napforduló szakrális hagyománya

A nyári napforduló összeforr Szent Iván napjával, illetve éjjelével. Azonban az évek során június 24-e helyett már június 21-én vagy 22-én következik be a legrövidebb éjszaka.

A kereszténység kialakulása idején a Római Birodalomban már a Julius Caesar-féle szoláris naptárat használták, és a Napot megszemélyesítve, különféle istenek alakjában tisztelték.

A nyári napforduló szakrális csodája: Litha
A nyári napforduló szakrális csodája: Litha

A nappaloknak a téli napfordulótól kezdődő hosszabbodását a napisten újjászületéseként ünnepelték. A keresztény egyház a 4. századtól kezdve ekkorra tette Krisztus születésnapját, azaz karácsony ünnepét. Krisztust (jelképesen) a ” legyőzhetetlen nappal” azonosították.

A nyári napforduló és Szent Iván (Keresztelő János) éjele

Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. A történészek a legpogányabb ünnepnek tartják, pedig Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik.

Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep.

Az európai ősi hagyomány

Az európai népeknek már az ősidőkben is voltak ünnepi rítusai, amelyekkel az év leghosszabb nappalait meg éjszakáit ünnepelték. A nyári napforduló ugyanolyan jeles és jelentőségteljes ünnep, mint a téli, hiszen most ragyog leghosszabban és legerősebben Nap!

A nyári napfordulót európai középkori hagyományok Lithának nevezik. Ez az angolszász elnevezés a kb. június-július körüli hónap(ok)nak felel meg. A szó jelentése “középső”, és – bár vannak, akik ezt hiszik – semmi köze az ősi európai hitvilághoz.

Litha eredete

A litha (ejtsd kb. li’sza) északi formája liþa, ami az Óészaki líða változata, ami viszont a Proto-Germán *līþaną szóból ered.

Liða viszont a szász gabonaistennő neve is volt, aki megfelel Ceresnek/Déméternek. Az angolszász naptár hatodik és hetedik hónapja: aerra Liða (Litha elõtt); aefterra Liða (Litha után) (nagyjából június, július megfelelõje).

A téli napfordulat ünnepköre, mely András napjától farsang farkáig tart, jóval hosszabbra nyúlik , mint a nyári napforduló ünnepi időszaka. Azért, mert a természet télen pihen, s nyugalomban van az is, akit munkája a természethez köt.

Ráérősen ünnepel, de figyelme már a következő évi termés és az állatszaporodás körül jár. Ennek érdekében próbálja megtenni ami hatalmában áll, s megnyerni a természet erőit.

Érthető, hogy az egyház elfogadta a napfordulók pogány külsőségekkel való ünneplését, de azokat saját tartalommal és jelentéssel töltötte meg

Persze a napév szerinti időszámítással és a naptisztelettel függött össze a nyári napforduló is. Ezt ünnepi rítusokkal, főként a tűzgyújtással ünneplik a mai napig . Az 5. századtól az egyház a nyári napfordulót is keresztény ünneppé tette, ebből lett Szent Iván nap, azaz Keresztelő Szent János ünnepe.

A Közép-európai paraszti kultúrákban, így a magyaroknál is, a napfordulók körül ünnepi szokások alakultak ki, hiedelmek fűződnek hozzájuk, melyek igen régre nyúlnak vissza. A karácsonyi regölések és a Szent Iváni rítusénekek is megőrizték az ősi szokásokat. A keresztény egyház a nyári napfordulót “Szent Iván napjával” helyettesítette.

A nyári napforduló ünnepét a következő, tűzzel kapcsolatos mágikus népszokások jellemzik

Bod Péter református lelkész (1712-1769) leírása alapján tudjuk, hogy Szent Iván napon ilyen dolgokat végeztek

A gyermekek mindenféle éghető, bűzkeltő dolgot gyűjtöttek s tüzet raktak belőlük, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni. Tüzet ugrottak, és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el. A nyárközépi tűzgyújtással az ősi ember minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.
Égő üszkökkel a kezükben járták a határt, hogy megáldják a termést
Égő kerekeket gurítottak le vagy forgattak, annak örömére hogy a nap már az égen felső pontjára hágott.

A nyári napforduló ünnepét a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották

A Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba, aztán az asszony eldobta a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.

A néphit szerint:

Aki Szent Iván napján pillangót fog, az egész évben szerencsés lesz. A fehér lepke szerencsét hoz, a sárga pénzt, a tarka lepke szerelmet. A szürke, barna vagy fekete pillangót meg ne fogja, mert az bajt hoz. A kora reggel fogott szentjánosbogár viszont az egészségvarázslás része.

A gyermekáldásra vágyók vagy épp várandósok, ha szép gyermeket szeretnének, szedjenek cseresznyét vagy almát, és este a tűz mellett egyék meg – a tűzben megsütött gyümölcsök gyógyító erejűek.

Tűzbedobálás mint varázslat

Amennyiben a tűzbe dobott anyag lángra lobban, és nem fröcskölődik szét az egész tűzfelületre, az a dolgok jóra fordulnak! Ha nagy szikrát vet az olaj, és a szikrák a tűz körén kívülre szállnak, akkor a dolgok rosszabbra fordulnak. ha a tűzbe dobott anyag eloltja a lángot, akkor valaki (lehet, hogy pont az, aki a tüzet rakta) megbetegszik. Ha virágkoszorút dobnak át a tűz felett a szerelmesek, és a másiknak sikerül elkapni, biztos a boldogság. Viszont ha a koszorú a tűzbe pottyan, akkor vége lesz.

Források:

met.hu,folklór,mek.oszk,jelesnapok

Oszd meg azokkal, akik fontosak számodra!
  • 84
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
    84
    Shares