Megdönthetetlen bizonyítékaink vannak arra, hogy valóban léteztek óriások. Valós régészeti leletek, valós feljegyzések.
Tartalomjegyzék
Végre sikerült egy évszázadok óta vitatott kérdést megválaszolni: óriások márpedig tényleg léteztek!
Óriások valóban léteztek – de nem fogod elhinni hogy honnan jöttek!
A neten található óriásfotók szinte mindegyike hamisítvány
Kezdjük az elején, a porhintés félresöprésével. Sajnálatos módon az interneten található óriásfotók szinte mindegyike hamisítvány, vagy kontextusból kiragadott kép.
Egy alkotói versennyel indult minden
A worth1000.com egy olyan fotómanipulációs oldal, ahol profi és amatőr grafikusok csillogtathatják meg tudásukat. A legkülönbözőbb témákban szoktak versenyeket hirdetni, és a cél az, hogy minél hitelesebb fotómanipulációk készüljenek.
Az egyik ilyen a „régészeti anomáliák” verseny volt. Ezen az oldalon végig lehet nézni az alkotók nevével együtt a pályaműveket. Ha látjátok a képeket „valódi bizonyítékként” felbukkanni a neten, akkor most már a forrást is ismeritek – és a képek alkotóit is.
Ismerős ez a kép? Nos, ezt például az Ufurgger művésznevű alkotó készítette.
De vehetjük a „szenzációs” hírt, amely szerint Equadorban hét méteres óriások csontvázait találták meg – és igen, valóban ott egy kiállított csontváz. A figyelmes szemlélőnek azonnal feltűnik, hogy egy csarnokban állították ki.
Rövid úton ki is derül a forrása: Däniken „Mystery Parkjában”, Svájcban található, modernkori alkotás, amit a korai leírások alapján készítettek. Nos, így születik egy ordas nagy kamu hír.
Valódi óriások 1. Óriások, akik emberek voltak, és azt is tudjuk, honnan jöttek
Ha a régebbi évszázadok újsághíreiben szemezgetünk (itt egy kiváló oldal, 19. századi cikkekkel), kiderül, hogy az „óriáscsontvázak” kb. két méter tíz-húsz centis embereké voltak.
Az észak-amerikai Paiute törzs legendái között fennmaradt egy harc története a Si-Te-Cah törzzsel, akik emberevő óriások voltak, és végül a Paitue legyőzte őket. Ezek az óriások fehér bőrűek és vörös hajúak voltak.
Nézzük csak: két méter feletti, fehér bőrű, vörös hajú emberek, akiket megölnek az őslakosok.
Honnan ismerős ez? Igen, a vikingek.
Tudjuk, hogy félezer évvel Kolumbuszék előtt már járt európai ember Amerikában, méghozzá Észak-Amerikában. Vinelandnak, azaz Borföldének nevezték el. A gyarmat nem sokáig létezett, és az őslakosokkal való összetűzések miatt eltűntek a vikingek Amerikából.
Az, hogy az átlag 160 centis őslakosoknak a 210 centis vikingek óriásoknak tűntek, teljesen érthető. Csakhogy valódi emberek voltak.
Valódi óriások 2. Ember és mamut együttélése
A másik forrása az óriáshagyományoknak a mamutok. Elgondolkoztál már azon, miként lehetséges, hogy a mamutokra tízezer éveken át vadásztak az emberek az ókor hajnaláig, Észak-Európában és Ázsiában egyaránt, és ennek semmi nyoma nem maradt az ókori mítoszokban és legendákban?
Hogyan lehetséges, hogy a vízözön vagy más őskori események megmaradnak, de valami, ami ennyire a szerves része az emberi életnek Eurázsiában, nyomtalanul eltűnik?
A megoldás: nagyon is megmaradt, csak átalakulva!
A mamutokból lettek az észak-európai és belső-ázsiai mítoszok és legendák lomha, hatalmas, szőrös, buta, súlyos ággal harcoló óriásai.
Az óriás és a mammut tulajdonságai
Mindketten:
- hatalmas termetűek voltak, az ember fölé magasodtak
- lassúak voltak, de hatalmasakat léptek
- bunkósbottal, faággal harcoltak (mammutnál ez a hatalmas agyar!)
- eléggé buták voltak (a mammut annyira volt értelmes, mint egy elefánt)
- az ősi emberi társadalmak peremén éltek (a mammut kerülte az emberi településeket)
Ezek alapján biztosra vehetjük, hogy megtaláltuk az óriáshagyomány második forrását: a mamutot.
Valódi óriások 3. Küklópszok: a görög mitológia kerekszemű óriásai
A legendák szerint két generációjuk élt a földön. Az első küklópszok Gaia és Uranosz gyermekei voltak. Csúf óriások voltak mindannyian homlokuk közepén egyetlen kerek szemmel.
Az első generációban három küklópsz élt: Brontész, akinek neve mennydörgőt jelent, Szteropész, aki a villámló nevet kapta és Argész, akinek neve felvillanóként fordítható.
A három küklópsz az olümposzi istenek találékony, és mesterségükhöz kiválóan értő kovácsai voltak.
Amikor megszülettek, apjuk Uranosz többi gyermekével együtt a Tartaroszba vetette őket, mert csúfságukat nem bírta elviselni. Így amikor Kronosz legyőzte az ég mogorva istenét, kiszabadulhattak évszázados rabságukból.
Ám az aranykorban sem maradhattak sokáig szabadon, hiszen Kronosz egyre jobban féltette hatalmát, és így tartva a küklópszok hatalmas erejétől ismét a Tartarosz kínjai közé vetette testvéreit. Hamarosan beteljesedett Gaia jóslata, és Kronosz trónját egy új erő, Zeusz próbálta megingatni.
A hatalmas háború alatt az olümposzi istenek vezetője kiszabadította a küklópszokat, és segítségüket kérte a titánok ellen.
A három egyszemű örömmel bocsátotta az istenek rendelkezésére kovácstudományát.
Ők készítették el Zeusz számára a villámokat, az ő műhelyükben kovácsolták meg Poszeidón háromágú szigonyát és Hadész sötét sisakját is. Segítségükkel Zeusz és serege legyőzte a titánokat.
Miután a harcok véget értek, Zeusz hálából megengedte a három küklópsznak, hogy az Olümposzon maradjanak. Így váltak a kovácsistenség, Héphaisztosz csodálatos műhelyében segédekké, és kezük alatt készült sok isten és görög hős fegyverzete és páncélja. A legenda úgy tartja, hogy a küklópszok építették fel Tirünsz és Mükéné hatalmas erődfalait is.
Történt egyszer, hogy Zeusz villámával agyonsújtotta Aszklépioszt, Apollón isten fiát, mert az életre keltett egy halandót.
Apollón vissza akart vágni Zeusznak, és bosszúból megölte a villámok feltalálóit, a három küklópszot.
Az istenek Szicília szigetén helyezték őket örök nyugalomra, föléjük emelve az Etnát, amely még ma is füstölög a kovácsok emlékére.
A küklópszok második generációja így került Szicíliára, azonban az idők múltával ők megfeledkeztek ősi mesterségükről, és nem tűrtek meg maguk körül senkit. Poszeidón és Thoosza, tengeri nimfa gyermekei voltak.
Barlangokban éltek és hatalmas nyájaikat legeltették egész évben. Halandó nem mehetett a közelükbe, hiszen felfalták az embereket, és a féktelen óriások az isteneknek sem engedelmeskedtek.
Történt egyszer, hogy Szicília partjára vetődött Odüsszeusz és csapata. Az ithakai király élelmet akart keresni a szigeten, és egy hatalmas barlangba tévedt bajtársaival, amely a parttól nem messze tátongott.
Azonban hamarosan megérkezett a barlang tulajdonosa, Polüphémosz is nyájával. Az egyszemű óriás észrevette a hívatlan látogatókat, és egy hatalmas sziklával eltorlaszolta a kijáratot. Mivel a küklópszok szerették az emberhúst, így Odüsszeusz csapata is kezdett megfogyatkozni.
Második éjszaka aztán a találékony ithakai király beszélgetett Polüphémosszal, és amikor a küklópsz megkérdezte a nevét, azt felelte, hogy az ő neve Senkise. Miközben Odüsszeusz mesélt erről is meg arról is az óriásnak ügyelt arra, hogy Polüphémosz elég bort igyon.
Amikor az óriás a bortól mámorosan pihenni tért, Odüsszeusz egy hatalmas tüzes gerendával kiszúrta Polüphémosz egyetlen szemét. A küklópsz üvöltve felpattant, és segítségért kiáltott.
A többi küklópsz kérdezte, hogy ki bántotta, de mivel azt üvöltötte, hogy Senkise, a küklópszok úgy gondolták csak tréfálkozik, ezért odébb álltak. Így az óriás elhatározta, hogy birkáit kiengedi a mezőkre, és egyenként megtapogatja őket, hogy megvakítói ne tudjanak elszökni haragja elől.
Odüsszeusz és megmaradt emberei a hatalmas birkák hasára kapaszkodva jutottak ki a szabadba, mivel Polüphémosz csak a juhok hátát tapogatta meg. Az ithakai hajó így hagyta el Szicília partjait, ám miközben kihajóztak a partról, Odüsszeusz kiabálva tudatta Polüphémosszal igazi nevét.
A küklópszok erre észrevették a betolakodókat, és hatalmas sziklákat dobáltak a hajó felé. Mikor látták, hogy hiába, Poszeidónt kérték, hogy álljon bosszút értük.
Küklópszok eredete: földközi-tengeri törpeelefántok
A küklópszok, azaz „kerekszemű óriások” ihletői a Földközi-tenger szigetein élő elefántok voltak. A görög mítoszok és az Odüsszeia alapján egyértelmű, hogy a szicíliai törpeelefánt koponyája ihlette meg az ókori görög mitográfusokat.
A Palaeoloxodon falconeri vagy Elephas falconeri egykor Szicília és Málta szigetén élt törpeelefánt.
A mai ázsiai elefántok rokonságába tartozott. A messinai sókrízis idején vándorolhatott a nagyrészt kiszáradt Földközi-tenger medencéjén keresztül Máltára és több más szigetre.
A vízszint újraemelkedése után elszigetelődve az inzuláris törpenövés következtében – hasonlóan a kaliforniai Channel-szigetek törpemamutjához (Mammuthus exilis), vagy az északkelet-szibériai Vrangel-sziget törpe gyapjas mamutjához – méretei rendkívüli módon lecsökkentek.
Mindössze 80–96,5 cm volt a marmagasságuk és 168–305 kg a tömegük, vagyis a mai pónilovaknál is kisebbek voltak.
A pleisztocén végén vagy a holocén elején halhatott ki: vagy az életterük szűkössége miatt, vagy pedig a szigetre betelepült első emberek zsákmányául estek.
A ciprusi törpe elefánt (Elephas cypriotes) az elefántok egy kihalt fajtája, amely rokonságban állt a ma is élő ázsiai elefánttal
A ma elfogadott tudományos vélemények szerint a ma már kihalt erdei őselefántból (Palaeoloxodon antiquus) alakulhatott ki.
Valószínűleg a miocén végén, a messinai sókrízis idején vándorolhatott a nagyrészt kiszáradt Földközi-tenger medencéjén át Ciprusra, (és más földközi-tengeri szigetekre is) majd a tengerszint helyreállása után az izolált zsugorodás körülményei között vált törpe méretűvé.
Kerekszemű elefántkoponya és „küklópszcsontvázak”
Kerekszemű elefántkoponya és „küklópszcsontvázak”. Képek forrásai: 1, 2, 3.
Ennek a jelenségnek az okát – csakúgy, mint más elszigelt állatcsoportok, elefántok, mamutok törpe-növése esetében – az állomány belterjességében, a táplálék szűkösségében és a ragadozók hiányában vélik megtalálni a kutatók.
Becsült súlya mindössze 200 kg volt, ami azt jelenti, hogy ősei testtömegének (kb. 10 tonna) 98%-át elvesztette. Agyarai aránylag kisebb mértékben csökkentek, szárazföldi őseihez képest 40%-ra estek vissza.
A ciprusi törpe elefánt körülbelül 9000 évvel időszámításunk előtt pusztult ki. A fajt Elephas cypriotes Bate néven is ismerik Dorothea Bate paleontológus után, aki elsőnek írta le.
Egyiptomi bizonyíték
Egy egyiptomi falfreskón, Rekhmire sírjában ábrázolták is a tőrpeelefántot, mint élő állatot. A mellette lévő, pórázra fogott nagymacskához viszonyított testmérete és a külleme alapján megegyezik a máltai törpeelefánttal.
Miért nem számít, amit a Bibliában írnak?
A válasz egyszerű: a Genezis könyve meglehetősen kései irat, valamikor i.e. a 6. században keletkezett, a Babiloni Fogság után.
Maga a Pentateuchosz, azaz Mózes öt könyve is csak i.e. 400 körül jött létre, a számos különálló könyv egységesítő egybeszerkesztésével. Nem mellékesen ekkor igyekeztek mindent kiirtani a szövegekből, ami a korábbi többistenhitre utalt: Jahve feleségét, Asherah istennőt például.
Az ebben leírt óriások (nephilim – ez már többesszám önmagában, nincs olyan, hogy nephilimek, ahogy autókok vagy szekrényekek sincs) egy sokszorosan áttételes hagyományból származnak, és az ősi rend felborulásának leírását szemléltetik.
Újabb bizonyíték: ősi mamut-tömegsírt tártak fel
Ausztriai régészek fedezték fel azt a kőkorszaki „mamut tömegsírt”, amely tele van olyan mamutok maradványaival, ahol az őskori emberek a mítoszok óriásait veremcsapdában fogták el.
A felfedezést a közúti munkálatokat megelőző régészeti feltárás során tették Drasenhofen közelében, Alsó-Ausztriában. A kutatók hatalmas mamut agyarakat és csontokat találtak, valamint más nagy állatok maradványait.
A 16 négyzetméteres területen kőkorszaki eszközöket is találtak. A területet előzetesen, tudatosan választották ki az őskori vadászok.
Mivel a mamutok csak alig 3600 évvel ezelőtt pusztultak ki, a kőkorszaki embereknek kortársai voltak.
forrás: metro.co.uk
Ismét feltehetjük a kérdést: ha ezek a hatalmas élőlények sok tízezer éven át szerves részei voltak az emberei kultúráknak, hogy hogy egyetlen történet se maradt fent róluk?
A válasz ismét megerősítésre került: nagyon is fennmaradtak történetek, még a Bibliában is. A mamutok voltak a „buta, agresszív óriások”.
Összefoglalás
Az óriáshagyománynak gyakorlatilag tehát három, egymástól elkülönülő forrása létezik:
- Amerikában a vikingek voltak
- Az északi népek és ázsiai népek esetében a mamutok
- A görög-római világ és az antikvitás a máltai és szicíliai törpeelefánt csontvázaiból és az ázsiai legendákból alkották meg
Óriások tehát valóban léteztek: emberek voltak vagy mamutok vagy elefántok.