Lughnasadh, avagy Lammas ünnepe (augusztus 1.) – az Ősi vallás Ünnepei

Lughnasadh (ejtsd: lúnaszá), avagy Lammas a kelta év utolsó negyedének kezdetét jelzi augusztus 1-én. A négy kisebb napünnep egyike ősidők óta.

A négy nagy napünnep naptári felezőpontjai négy kisebb ünnepet jelölnek ki. Vélelmezhető, hogy már a földművelés kezdete óta megünneplik, hiszen a három aratóünnep közül az első, amikor a nyári gabonát aratták le.

Az aratóünnepek legalább 10000 éves múltra tekintenek vissza

A másik két aratóünnep a Mabon (szeptember 21, őszi napéjegyenlőség) és Samhain (október 31.). A most kezdődő ciklus a nyájak téli szállásra történő behajtásával végződött hagyományosan.

A Lughnasadh a nyár végét jelzi

Lughnasadh a nyár végét és az ősz kezdetét jelzi évezredek óta. Persze, a jelenben az augusztusi nap még forrón süt, sőt már a szeptember is gyakran júniusi hőséget hoz, ám a nappalok már észrevehetően rövidebbek, az éjszakák hűvösebbek, a nappali árnyékok hosszabbak.

A Lughnasadh név eredete

Az óír nyelvben még Lugnasadként fordult elő. Jelentése: Lugh fesztiválja, ünnepe.

Ismert változatai:

• Lughnasadh,
• Lá Lúnasa (Lúnasa napja),
• Lúnastal,
• Luanistyn,
• Lammas.

Ez utóbbi a keresztény hagyomány neve, a Kalászszentelőnek felel meg. Angolszász térségben a Lammas szó a cipószentelésre utal, amelyet egy misén, szertartás keretében végeztek el.

Az északi hagyományok Freyfaxi ünnepét tartják. Freyfaxi Hrafnkell lova eredetileg, de itt, mint Freyr tiszteletére tartott ünnepről és (ló)áldozatokról van szó. Kisebb megemlékezés az északiaknál.

A Lughnasadh más ókori vallásokban

A görög mitológiában Démétér, a gabonaistennő ilyenkor kezdi el kétségbeesetten keresni leányát, Perszephonét, akit Hádész rabolt el az alvilágba fondorlatos módon.

A mítosz mögött megbúvó ősi Istennő-hit egyértelmű: az Istennő harmadik személye, aki oszthatatlanul egy és mégis önálló isteni személy, a Holtak úrnője elfoglalja trónját az alsóvilágban.

A kelták lakta vidékeken ilyenkor érett be a termés, ekkor kezdték el a gabonát learatni, a termést betakarítani.

A Lughnasadh és a nyári napforduló kapcsolata

Az ünnep a nyári napforduló utáni 40. napra esik, hagyományosan augusztus 1. (ill. a kelta szokásoknak megfelelően: július 31. napnyugtával kezdõdik az ünnep). A nap legfőbb istensége Lugh.

Lugh és Lughnasadh

A hagyomány úgy tartja, e nap Lugh halálának ünnepe (a halál egyben újjászületés is, tehát a temetési szertartás gyász- és örömünnep is egyben.)

Lugh (Lug, Lú) ír istenség, akihez ezen ünnep kötődik. Az aratási ünnepek természetesen mindenhol jelen vannak a világban. Változatos időpontokban, de mégis ma már augusztus eleje az, ami pogányok közt elterjedt.

Lugh története a következő. Lugh édesapja Cían, aki a Tuatha Dé Danann tagja volt, édesanyja Ethniu, Balor lánya, aki a Fomoriakhoz tartozott. A két oldal szemben állt egymással, de egyesülésük őket is valamelyest megbékítette.

Cían később a gyermeket Tailtiunak adta, hogy nevelje fel. Tailtiu a Fir Bolgok királynője volt. A fir bolgok voltak az egyik nép, mely benépesítette Írországot Tuatha Dé Danann megérkezése előtt.

A történetekben kiderül, hogy Lugh számos mesterséghez ért, jó vezető. Számos varázseszköz volt a tulajdonában, főként fegyverek, mint Assal lándzsája, de Fragarach, Manannán isten kardja is birtokában volt. Lugh lova Aenbharr, aki vízen és földön is képes haladni.

Valójában azonban nevelőanyja, Taillte halálának megemlékezésére rendelte el a napisten. Taillte vagy Tailtiu a Fir Bolg nép királyának, Mag Mórnak a leánya, később a nép királynője volt, és Tuatha De Dannan népének köszönhette halálát, akik legyőzték népét, őt pedig arra kényszerítették, hogy irtsa ki nekik a bregi erdőt, hogy ott vethessenek és arathassanak.

A királynénak ez túl nehéz feladat volt, gyönge teste nem bírta és belehalt. A legenda szerint egy nagy domb alatt égették el holttestét, a dombot elnevezték róla és itt tartották Írországban az első Lughnasadh-ünnepet. (Tailtean – Telltown, Meath tartomány – alig 15 mérföldnyire Tarától, a Nagy Király székhelyétől).

A fesztivál ürügyén törzsi találkozókat tartottak, sokan összegyűltek, cserekereskedelmet folyattak, lóversenyeket, atlétikai versenyeket, különböző játékokat és mesterségbeli versenyeket és szertartásokat rendeztek, valamint nagy lakomát tartottak a nyári aratás első terméseiből.

Az ünnep eredetileg tizenöt napon át tartott. Az utolsót 1169. augusztus elsején tartották, az utolsó Nagy Király, Ruraigh Ó Conchobar uralkodása idején.

Ezért az írek ma is Taillte-játékok néven tartják az ünnephez kötődő szertartásokat.

A játékok egyik eleme a Taillte-menyegzõ: az ifjú jegyespár jelképes házasságot kötött, – egy lyukas kövön át fogták meg egymás kezét – ami vagy “egy évig és egy napig”, vagy a következő Lammasig tartott. Ekkor eldönthették, hogy folytatják a kapcsolatot, vagy – ősi kelta szokás szerint – ugyanazon a helyszínen háttal állnak egymásnak és eltávolodnak, vagy másképp: egyszer megkerülik egymást, így vetve véget a jelképes Taillte-házasságnak. Ezek a próbaházasságok egészen a XV. századig érvényben voltak.

Más brit hagyományok augusztus 6.-ra teszik az ünnepnapot, asztrológiai megfontolásból: e nap régi idők óta “erőpont” a zodiákuson, az Oroszlán szimbólumával.

Az ünnep a középkorban a Lammas (Loaf-mass) nevet kapta, ennek jelentése: cipó-mise, és a keresztény kenyérszentelés szertartására utal, amikor az első aratásból sütött cipókat hagyományosan megszentelték. Szokás volt e napon vásárokat is tartani, amik leginkább a társkeresés, kapcsolatteremtés célját szolgálták.

A Lughnasadh mágikus megfelelései

Lughnasadh eleme a tűz.

Szokások és rítusok Lughnasadh alkalmából

Aratás és bőségének megünneplése; kenyérsütés; lakoma; megemlékezések; máglyagyújtás; nagyobb áldozatok az isteneknek; megemlékezés az áldozati istenekről; kukoricababa készítése; lándzsavető versenyek és egyéb sportesemények.

Varázslatok Lughnasadh alkalmából

Jóslás a jövőre nézve, áldozatok az istenek számára, megemlékezés a halottakról, áldozat a jó jövőért cserébe, talizmánok készítése az összegyűjtött növényekből.

A megmaradt fát a máglyából védelemért elrakhatod. Ezen ünnepen köszönheted meg a jót és a rosszat is, vagyis amit learattál az idén.

Füstölők és olajok Lughnasadh alkalmából

Rózsa, szantálfa, tömjén, rozmaring, eukaliptusz, vanília, golgotavirág, borsmenta, estike, levendula, tárkony, majoránna.

Eszközök Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Seprű, sarló, gyertya.

Ásványok Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Citrin, zafír, rodozit, londonit, turmalin, cirkón, topáz, opál, peridot, jáde, napkő, arany, borostyán, tigrisszem, pirit.

Színek Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Arany, fehér, vörös, barna, sárga, zöld.

Szimbólumok Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Napkerék, kenyér, gabona, bor, gabonakoszorúk, kukoricababa.

Étel-ital Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Kenyér, péksütemények, bor, víz, mogyoró, alma, rizs, bogyók, krumpli, tök.

Istenek és istennők Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Lugh, Tammuz, Lleu, Dagon, Manannán mac Lir, Danu, Tailltiu, Demeter, Ceres, Selu (cseroki istenség, szellem, A kukorica nő, neve jelentése is kukorica), Ízisz, Szeléné, Luna, Dionüszosz, Bacchus, Taranis, Epona, Perszephoné, Kóré, Cerridwen, Faunus, Pán, Crom Cruach, Poszeidón, Zeusz, Tlaloc (azték mennydörgés, esőisten), Szobek, Apollón, Kanaloa (hawaii óceánisten).

Növények Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Perje, tavirózsa, citromfű, levendula, kamilla, fátyolvirág, mentafélék, sásliliom, varjúháj, estike, kokárdavirág, mályva, rózsa, tárkony, aranyvessző, oroszlánszáj, gyékény, kála, veronika, fáklyaliliom, barátcserje, gabonafélék, kukorica, akác, napraforgó.

Állatok Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Lovak, házi szárnyasok, hüllők, szarvasmarha, oroszlán, halak, rákok, pókok.

Fogalmak Lughnasadh ünnepéhez kapcsolódóan

Áldozat, aratás, vetés, összegzés, értékelés, lemondás.

Források: eredet.org, Kelta mitológia, http://www.druidry.org, https://en.wikipedia.org/wiki/Lughnasadh, Nora Chadwick: The Celts

Borítókép: alehorn

Képek: 1