A Pirula Panda (Turning Red) egy spirituális animációs film totemekről, állatlélekről, a pubertás korról, transzgenerációs elfojtásokról, anya-lánya viszonyról és arról, milyen volt kamasznak lenni a 2000-es évek Kanadájában.
A Pirula Panda a Pixar animációs filmje a 2000-es évek eleji Torontóban játszódik. Főszereplője Meilin “Mei” Lee-ről (Rosalie Chiang), egy kínai-kanadai tinédzser, aki a szó szoros értelmében egy hatalmas vörös pandává változik, amikor eléri a pubertás kort.
Figyelem, spoiler veszély! Csak akkor olvasd tovább, ha már láttad a filmet.
Tartalomjegyzék
A Pirula Panda története dióhéjban
Mei segít gondozni a család őseiknek, Sun Yee-nek szentelt templomot, és azon dolgozik, hogy szigorú, túlságosan védelmező anyja, Ming büszke legyen rá. Mei titkolja Ming előtt személyes érdeklődését, például azt, hogy ő és legjobb barátai, Miriam, Priya és Abby rajonganak a 4*Town nevű fiúbandáért.
Ez utóbbi nem létezik a fizikai valóságban, ugyanakkor egyértelműen a 90-es évek végének fiúbandáit gyúrták egybe.
Az édesanya, Ming felfedezi, hogy Mei belezúgott a helyi kisbolt eladójába, és akaratlanul is zavarba hozza Meit a nyilvánosság előtt, többek között Tyler, az iskolai zsarnok előtt, ami miatt Mei egy élénk rémálmot lát, amelyben vörös pandák szerepelnek.
Másnap reggel Mei egy nagy vörös pandává változik. Elbújik a szülei elől, és rájön, hogy csak akkor változik át, amikor nagyon érzelmes állapotban van. Ming kezdetben azt hiszi, hogy Mei első menstruációját éli át, de rájön az igazságra, amikor még jobban zavarba hozza Meit az iskolában, ami miatt Mei átváltozik és hazaszalad.
Ming és Jin, Mei apja elmagyarázzák, hogy Sun Yee azért kapta ezt az átalakulást, hogy megvédje a lányait, és azóta minden női családtag is átalakult, amikor nagykorúvá vált.
Ez kellemetlenné és veszélyessé vált, ezért a vörös panda szellemét egy talizmánba kell zárni egy rituáléval a vörös hold éjszakáján; a következő egy hónap múlva lesz. Mei barátai felfedezik az átváltozását, de megkedvelik, és Mei rájön, hogy a rájuk való koncentrálás segít kontrollálni a benne lévő vörös pandát.
Ming megengedi Meinek, hogy folytassa normális életét, de nem engedi, hogy Mei részt vegyen a 4*Town közelgő koncertjén… és ezzel kezdődnek az igazi bonyodalmak.
A Pirula Panda tabu témákat feszeget okosan, érzékenyen és viccesen
Kifejezetten üdítő a Pirula Panda abból a szempontból, hogy egy világformáló női sajátosság, a menstruáció témakörét dolgozza fel.
Méghozzá mindenfajta szemérmetes jelképes beszéd helyett teljesen nyíltan, szókimondóan, teljesen természetesen kezelve ezt az alapvető biológiai folyamatot.
A Pirula Panda női film, elsősorban nőknek
Ugyanakkor nem csap át idétlenkedésbe, semmi „kék folyadék az intimbetéten” reklámfogás. Messze értelmesebb, érzékenyebb és érthetőbb az, ahogy a hangulatingadozásokat, személyiségváltozást, a felnövés folyamatát egy totemőssel, a vörös pandával ábrázolja.
A vörös panda az egész változás, az érzelmi-mentális-személyiség-átalakulás jelképe. Igen, vörös, és ilyen téren a menstruációs vért is szimbolizálja, ám az szinte mellékes.
A vörös panda nem a menstruációs vér jelképe
A film ugyanis nem a menzeszről szól! A menzeszről nyíltan, tisztán beszélnek, és a film egyértelművé teszi, hogy nem a menstruáció szimbóluma a vörös panda. Főként úgy, hogy kimondják, egy szertartást követően a vörös panda örökre visszaszorul.
A Pirula Panda egyik olvasatában a nővé válásról, a női vérrokonok közötti kötelékről és problémákról szól.
Női rendező, női forgatókönyvíró, női szereplők
A filmet Domee Shi rendezte nagyjátékfilmes rendezői debütálásában, az általa és Julia Cho által írt forgatókönyv alapján. A filmben Rosalie Chiang, Sandra Oh, Ava Morse, Maitreyi Ramakrishnan, Hyein Park, Orion Lee, Wai Ching Ho, Tristan Allerick Chen és James Hong hangja szólal meg.
A Pirula Panda tehát a Pixar stúdió első olyan filmje, amelyet nők rendeztek, írtak és gyártottak. Ennek megfelelően egy tisztán női történetet mesél el – olyannyira, hogy a Pixar által korábban futtatott Woody-Buzz, Sully-Mike, Matuka-Villám, Luca-Alberto brománcok női megfelelőjének tekinthető.
De vannak, akik még így is női elnyomást képesek belehallucinálni.
Elnyomott kanadai nők? Elnyomott kanadai férfiak!
A neofeminista kritikusok között akad, aki egy szinte csak női karakterekből álló filmbe, amiben csupa erős női karakter szerepel, azt belelátni, hogy itt elnyomják a nőket. Az ilyesfajta fixációval nehéz mit kezdeni.
Aki látta a filmet, pontosan tudja, hogy nagyjából három említésre méltó férfi szereplő van benne (a fiúegyüttes inkább történet-elem):
- az apa, aki igazi gamma hím, lágy, feminin, és amúgy a felesége még csak szóhoz sem hagyja jutni.
- az öreg sámán, aki egy joviális bácsi, és mindenben a nőket segíti, kiegészíti.
- a „főellenség” Meilin Lee suttyó iskolatársa, aki pont úgy viselkedik, mint bármelyik iskolai zaklató, nemtől függetlenül.
A film nő-központú, női szereplős női történet, amiben férfiaknak érdemi beleszólást semmiben sem engednek, szavuk is csak akkor lehet, ha a női szereplőket támogatják. Aki szerint ez a nők elnyomása, az kezeltesse a tévképzetes tudati blokkjait.
Evezzünk inkább spirituális vizekre. A kritikusok hadd tapicskoljanak a kényszerdiverzifikáció és a neofeminizmus bűzös mocsarában – éppen a lényeget nem látják meg.
A Pirula Panda az önelfogadásra és az anya-lánya kapcsolatok problémáira épít
A Luca a némely emberben rejtező másság ön-elfogadásának témáját dolgozza fel, a Merida, a bátor az anya-lánya kapcsolat kihívásaira és a totemizmusra épít, a Pirula Pandában pedig mindkettőt megtaláljuk.
Aki nevelt vagy nevel kamasz gyereket, kiváltképpen tinédzser lányt, az pontosan tudja, mennyi nehézség adódik. A film tökéletesen ábrázolja a még egy szerető családon belüli női vérrokonok közötti súrlódásokat, szeretet-kapcsolódásokat és rivalizálásokat.
Az anya erősen túlkompenzál, és ebből kifolyólag többször is megalázó helyzetbe hozza a lányát – és kiderül, hogy bizony a saját anyai kapcsolódásának torzulásai húzódnak meg a mélyben. A történet során persze minden helyrejön (elvégre mese), mégis, kifejezetten jó pont a rendező és a történetíró számára, hogy mindkét (mindhárom) szemszöget hitelesen ábrázolják.
Mindezen túl jelentős spirituális tartalommal és üzenettel is bír a Pirula Panda. Ez pedig a therianitás és a totemizmus.
A Pirula Panda egyaránt szól totemizmusról és állatlélekről
Mei Lee családjának totemőse a vörös panda, aki egyszerre jelenik meg Sun Yee nevű női ősként és egy vörös pandaként. Ez a fajta duális felfogás az ősvallásból fakad: az istenségek egyaránt bírtak emberi és állati megjelenési formával.
Az óvallások idejére annyiban alakult ez át, hogy az állati megjelenési forma jelképállattá, kísérő állattá vált (például az Anyaistennő jelképe a párduc és a hattyú lett, a Fiúistené, a bika, az Öreganyáé a keselyű és a kutya, stb. – persze az óvallásokban számos néven, sokféle isteni megnyilvánuláson keresztül tisztelték a Teremtő személyeit).
Az tehát világossá válik hamar minden Kereső számára, hogy a női vérvonal totemőse a vörös panda – ám van itt valami más, ami a totemizmusra nem jellemző. Az állattá alakulás.
Mei Lee egyesíti magában az emberit és állatit
A filmesek persze hivatalosan a felnőtté válás okozta félelem allegóriájának szánták a vörös pandát – csak ez nem magyarázza meg azt, hogy miért kéne bezárni minden női vérrokonnak a saját pandáját egy tárgyba.
A totemizmus sem ad rá magyarázatot, hiszen a totemős, a totemállat nem azonos az egyénnel. Szükségtelen tárgyba zárni Amúgy sem menne.
A spirituális/erőállat megoldás már jobb lenne, csak éppen az nem az egyén lelkében lakozik. Erre a választ a therianitásban találjuk meg.
A therianitás azt jelenti, hogy az emberi lélek mellett egy állatlélek is jelen van
A therian a görög therion „állat” szóból képzett kifejezés. Értelme szerint úgy fordítható, hogy (emberi testben) állat lélek. A therianitás fókusza az, amiként meghatározza valaki magát, nem pedig akiként.
A therianok olyan személyek, akik identitása, önazonossága az, hogy ők valamilyen állatlelkek, emberi testben újjászületve. Amikor a Pirula Pandában Mei úgy dönt, ő inkább pandaként akar élni, az pontosan olyan, mint amikor egy therian döntésre jut – vállalja saját állat-identitását.
Persze, ez vélhetően sokaknál kiveri a biztosítékot – éppen úgy, mint a menstruációról nyíltan beszélni egy animációs filmben. Ám amiként a menzesz az élet természetes része, úgy a therianitás is az.
A Pirula Pandában az asztrálsík valójában az éteri sík
Akár a Lelki Ismeretekben, úgy a Pirula Pandában is megjelenik a fizikain túli valóság ábrázolása. Míg az előbbiben a lelkek születés előtti és utáni ideiglenes tartózkodási helyét mutatják be, a Pirula Pandában az a hely, ahol a totemős lakozik.
Eleve az “asztrálsík” kifejezést meglehetősen hibásan használják már jó ideje, mivel semmi köze az érzelmekhez meg az érzelmi kivetüléshez vagy a fantáziához. Az “asztrál” szó alapja az ‘astra’, azaz ‘csillag’. Az asztrális szféra a csillagok térségét jelenti a klasszikus hermetikus felosztásban.
- Lunáris: Hold és az alatti szféra
- Szoláris: Nap és az alatti szféra
- Asztrális: Csillagok és az alatti szféra
Az érzelmek és a fantázia mind a fizikai síkhoz kapcsolódik, hiszen az előbbi a hormonok, az utóbbi az agyműködés eredménye.
A totemősök lakhelye az éteri sík
Amikor Mei Lin átlép a kapun, valójában klasszikus testkilépés/tudatkivetülés zajlik le. Utazik. Olyan helyre, amely majdnem azonos a földi fizikai világgal, csak tisztán energia.
Ez pedig az éteri sík. Külön plusz pont a Pirula Panda alkotóinak, hogy ennyire szemléletesen és tisztán megmutatták, hogy az éteri sík és a fizikai sík mennyire közel áll és hogyan kapcsolódik!
