A genetika bebizonyította azt, amit a régészetnek, a kultúrantropológusoknak és a szakrális sugallatoknak köszönhetően eddig is tudtunk: az Istennő-civilizáció gyermekei építették Stonehenge-et.
Az első templomépítők leszármazottai voltak azok, akik felépítették Stonehenge első körét. Az őskori DNS-maradványok elemzése végérvényesen bebizonyította, hogy Anatóliából vándoroltak el, és a Földközi-tenger térségében haladva jutottak nyugatra, mielőtt Nagy-Britanniát elérték.
Tartalomjegyzék
A kutatók összehasonlították az újkőkori emberi maradványokból származó, Nagy-Britanniában talált DNS-t az Európában élő emberekéivel.
A neolitikumi építők az Anatóliai (modern Törökország) őscivilizációt létrehozó nép leszármazottai, akik észak felé indultak az Ibériai-félszigetet elérve. Nagyjából i.e. 4000 táján érkeztek Nagy-Britanniába.
A tanulmány a Nature Ecology & Evolution folyóiratban jelent meg és rögtön nagy port kavart.
A Nagy-Britanniába irányuló migráció csak egy részét képezte az Anatóliából i.e. 6000 táján, az Özönvíz előtt pár évszázaddal kezdődő kivándorlásnak.
Az Istennő-hitű emberek vándorlása szó szerint a szélrózsa minden irányába megindult – és pár évezred alatt egész Eurázsiában és Észak-Afrikában meghonosították a földművelést, állattartást, falu- majd városközösségeket.
Emellett pedig a szakrális építészetet is elterjesztették
Addig Európát halászó-vadászó-gyűjtögető mezolit (középső kőkori) embercsoportok lakták. Az újkőkori, anatóliai telepesek falvakat, kulturális központokat hoztak létre szerte a kontinensen, többek között a Kárpát-medencében, a Balkánon, a görög szigetvilágban, Közép-Európában és egészen fent északon, Skandináviában is.
A DNS elemzés kimutatta, hogy a neolit britek nagyrészt a mediterrán útvonalat követő csoportokból származtak, illetve pár kisebb csoport a Duna útvonalát követte.
A csoportok vándorlása valójában letelepedéses terjeszkedés volt
Úgy érdemes ezt elképzelni, hogy egy csoport letelepedett egy helyen, majd amikor néhány generáció múltán már szűkössé vált a faluközösség, egy részük továbbvándorolt jó pár kilométerrel, ahol új falut hoztak létre.
Kétezer év alatt lényegében a kontinens nagy részét lefedő helység-hálózatot hoztak létre, jellemzően folyók és tavak partján vagy ahhoz közel.
(A képen a Whitehawk Asszony látható, egy 5600 éve a mai Sussex területén élt nő arcrekonstrukciója)
A Brit-szigeten letelepülő újkőkori emberek természetesen magukkal hozták Istennő-hitű vallásukat és az évezredek során összegyűjtött építészeti tudásukat, aminek révén megalithokat, kőköröket hoztak létre.
A halászó-vadászó őslakosok ugyan jelen voltak, ám a két embercsoport nem keveredett egymással.
A “Békés Aranykor” és a “Matriarchális béke” mítoszai éppen emiatt foszlanak szét: számos fegyveres összecsapásnak maradtak fent bizonyítékai, ami alapján biztosra vehetjük, hogy sokkal többet háborúztak – csak azoknak a halálos sebeknek, amelyek nem értek csontot, nem maradt nyoma sem.
Így is meglehetősen sok csontvázat találtak, ahol a koponyán halálos trauma nyomai voltak (például bezúzták egy súlyos tárggyal) és fent maradtak olyan csontleletek is, ahol a nyílvessző belefúródott a csontba.
A békés matriarchátus mítosza csupán modern mese
Nem volt tehát békés a kétféle embercsoport egymás mellett élése, ugyanakkor – értelemszerűen – a háborúskodás is sokkal kisebb léptékű volt: legfeljebb húsz-harminc ember csatázott egymással.
Igaz, fennmaradt olyan lelet is, hogy egy törzset, harcosok távollétében, teljesen lekaszaboltak – nők, idősek, gyermekek egyaránt vesztüket lelték.
Összességében azt látjuk, hogy az Istennő-hitű civilizáció emberei nem fegyverrel irtották ki a primitív halászó-vadászó hordákat.
Egyszerűen annyival magasabban fejlettek voltak gazdálkodás, társadalmi szerveződés, logisztika, hadviselés terén, annyival több gyermek élte meg a nagykorúságot, annyival több embernek tudtak biztonságos szállást és elegendő élelmet adni, hogy a primitív ősembereknek esélyük sem volt hosszú távon.
Az Istennő-hitű civilizáció pedig, miután biztosította a saját védelmét, létrehozta a Brit-szigetek egyik legcsodálatosabb ősi szent helyét: Stonehenge-et.
Az Istennő kísérjen utunkon!
Cikk forrása: great-goddess.com
Borítókép: forrás