A japán teaszertartásról sokan hallottak már Nyugaton, ám kevesen vannak, akik tudják is, miket tanít a Tea Útja, a 茶道 Csa-do.
A japán teaszertartás nem pusztán valamivel ritualizáltabb válfaja az ötórai teának, hanem a beszéd és hallgatás helyének és örök mértékének, és arányainak belátását szolgáló meditáció.
A bútorozatlan, szinte üres pavilont, az öntöttvas teakannában fortyogó vizet és tápláló tüzét, nem csevegés céljából keresi fel az együttlétre vágyó, ‘teázni’ készülő társaság.
Tartalomjegyzék
A teázás közben elhangzó rövid, konvencionális párbeszédek ellenére az együttlét túlnyomórészt csendes.
Ez a csendesség teremti meg a lét közös észlelésének lehetőségét, és emeli – nem utolsó sorban hallgatag intenzitásánál fogva – kultikus eseménnyé a tűz és a teavíz körülülését.
„Ó jaj! Bár a miriádnyi létező mindegyike, melyeknek az Ég gondját viseli, eléri tökéletességét, az emberek mégis csak a felszínt karcolgatják s a legkönnyebb utat választják minden munkájukban: a ház otthont teremt, ezért túlcifrázzák, a ruha öltöztet, hát cicomázzák, az étel s az ital jóllakat és megtölt, ezért hát mértéktelen lakomákat ülnek. /…/ Ha azt akarjuk, hogy a tea értékes illata és intenzív aromája legjobban érvényesüljön, csak három csészényit készítsünk, ha kevésbé nemes ízre törekszünk, öt csészével főzzünk. Öt vendég esetén három csészét járassunk körbe. Ha a vendégek száma eléri az hetet, öt csésze járjon körbe. Ha hat vagy kevesebb vendég gyűlik össze, rögzítsük a csészék számát. Ha csupán egyetlen adag hiányoznék, az “örök ízű” pótolni fogja azt.”
[ Lu Yu: Teáskönyv III./6.5-9. – A Teaázás szent könyve a VIII századból]
Chado, avagy Bevezetés a Csendességbe
A hallgatás termékeny közbenső tereinek tágításában alighanem a távol-keleti tea-úton mentek el a legmesszebbre.
A csa-do jelentése ugyanis ez.
A japán teaszertartás kifejezés csak a mi megnevezésünk, a japánok…
A cikk a tarsasag.org oldalon folytatódik