Skip to content

Mágia és Parapszichológia, avagy a Művészet és a Tudomány

A mágia és a parapszichológia átfedik egymást, de nem azonosak. Tarr Dániel cikke tisztázza a két terület viszonyát.

„A Mágia a Természetbölcselet Legmagasabb, Legfelsőbb és Legistenibb formája, amely mind munkáiban, mind csodálatos műveleteiben előrehaladott, miután helyesen megértette a dolgok benső és rejtett természetét; így az igaz Közvetítők alkalmazása a megfelelő Alanyokra, furcsa és ámulatba ejtő hatásokat hoz létre. Miután a mágusok alapos és gondos kutatói a Természetnek: ők, jártasságuk által tudják hogyan hozzanak létre olyan hatást, ami a hétköznapi ember számára csodának tűnik.”

Lemegeton vel Clavicula Salamonis Legis (XVI-XVII.sz)

Mágia és Parapszichológia

A Mágia abszolút célja az ember ráébresztése saját spirituális- és szellemi valóságára és annak kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, módszert kínál az ember magasabb dimenzióinak elérésére.

Lemegeton vel Clavicula Salamonis Legis
Lemegeton vel Clavicula Salamonis Legis

Ezen praxis elsődleges részét a hermetikus hagyomány ezoterikus rendszerei képezik, melyek olyan univerzális rendszerek, amelyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett összefüggéseire. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól – kinyitnak bizonyos mágikus ‘kapukat’.

A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus (mágikus-) praxis az a módszer, mely lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak.

A Mágia valójában olyan gyakorlati, módszertani ‘tudományok’ gyűjtőfogalma, amelyek bizonyos célok elérése érdekében kialakított módszerek és szabályok összefüggő rendszereit jelentik.

Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a Mágia olyan Tudomány és Művészet, amely az Akarattal összhangban lévő változást hoz létre.

A Mágikus Képességek a Mágus Akaratának olyan megnyilvánulási formái, melyek jól párhuzamba állíthatóak a modern parapszichológia által megfigyelt paraképességekkel, az ún. „pszi-jelenségekkel”.

A Mágia valójában olyan gyakorlati, módszertani 'tudományok' gyűjtőfogalma, amelyek bizonyos célok elérése érdekében kialakított módszerek és szabályok összefüggő rendszereit jelentik.
A Mágia valójában olyan gyakorlati, módszertani ‘tudományok’ gyűjtőfogalma, amelyek bizonyos célok elérése érdekében kialakított módszerek és szabályok összefüggő rendszereit jelentik.

A parapszichológia által vizsgált pszi-jelenségek arra utalnak, hogy az élesen kettéváló tisztán szubjektív és tisztán objektív világ valójában egy folytonos tartomány két végét testesítik meg, melyben a mágikus jelenségek a két véglet közé esnek. Ezeket a parajelenségeket tudományosan „anomális” jelenségeknek nevezzük, mert a mai tudományos modellekkel nem lehet megmagyarázni őket.

A varázsló vagy mágus képességei időnként olyan hatásokat produkálnak, melyeket tudományos szempontból a paranormális jelenségek területére sorolhatunk

Ilyen mágikus képesség például:

  • a szellemekkel és démonokkal való kommunikáció (médiumitás),
  • a jövőbelátás (prekogníció) és múltbalátás (retrokogníció),
  • a gondolatolvasás (telepátia),
  • a láthatatlan dolgok meglátása (clairvoyane),
  • a távérzékelés (ESP),
  • parancsolás a tárgyaknak (pszichokinézis) és a rejtett erők érzékelése (extraszenz).

De ilyen mágikus képesség:

  • a mások megbűvölése (hipnózis),
  • a varázslatos gyógyítás képessége (bioPK),
  • az egyszerre több helyen való megjelenés (doppelgänger),
  • a hirtelen eltűnés (láthatatlanság),
  • a szellemtestben való utazás (OBE),
  • a térugrás (teleportáció),
  • a repülés (levitáció), vagy
  • a halottak világába való szabad bejárás (HKÉ).

Nézzünk néhány konkrét példát

Köztudott, hogy a varázslók képesek kapcsolatba lépni a szemekkel és parancsolni nekik. Ezt vizsgálta 1528-ban a két angol természettudós, Dr. John Dee, I. Erzsébet királynő, királyi asztrológusa és Edward Kelly médium is, akik először hajtottak végre „tudományos” szellemidézést.

A későbbiekben ők fejlesztették ki azt a kristálygömb technikát is, mellyel folyamatosan kapcsolatba tudtak lépni az angyalokkal. Ennek alapján alkották meg saját enochiánus mágiájukat. Nem így viszont a szerencsés túlélő, Gotthard Weber esetében, akinek két társa halt meg szellemidézés közben 1715-ben, amikor is egy elásott kincs nyomára próbáltak bukkanni egy démon segítségével.

Köztudott az is, hogy a varázslók képesek szellemtestben utazni, azaz valamilyen asztrális alakot ölteni. Egy hírhedt eset Dion Fortune, a 20. század egyik leghíresebb női okkultistájához kapcsolódik, aki összeütközésbe került az Arany Hajnal Rend női vezetőjével, Moina Mathers-szel.

Dion vádjai szerint éjszaka álmában Moira bosszúból mágikus támadást intézett ellene az asztrális síkon. Azt álmodta, hogy egy hatalmas, a valóságosnál kétszer nagyobb macska, jelenik meg előtte, majd eltűnik. Később egy rémálom következett, amelyben Diont levegőörvény forgatta. Segítségül belső vezetőjét hívta, mire a látomások megszűntek. Amikor azonban fölébredt a testét nyaktól csípőig karmolások borították.

Közismert, hogy a varázslók mágikus erővel rendelkeznek el tudják bűvölni alanyaikat.

Ezt kutatta Franz Anton Mesmer, (1734-1815) stuttgardi okkultista fizikus, aki a későbbiek során megalapította a hipnózissá váló mesmerizmust. Mesmer Bécsben volt orvostanhallgató, ugyanabban a városban, ahol egy évszázaddal később a pszichiáter Wilhelm Reich, (Freud tanítványa és munkatársa) végez majd átfogó kísérleteket az Életenergiával és az Életerővel.

Mesmer különböző kísérleteket végez a mágikus erőkkel / életenergiával, melyet ő „mágneses fluidum”-nak nevez el. Az animális magnetizmus mozgása és értéke (információ-tartalma) révén képes kapcsolatba lépni az egyik test a másikkal, legyen az akár élő akár élettelen.

Segítségével óriási távolságokból lehet hatni bármire úgy, hogy közben nincs szükség semmilyen más közvetítőre. Ugyanezt az erőt Reich „orgon-energiá”-nak nevezi el.

Közismert, hogy a varázslók látják a múltat és a jövőt.

A kristálygömbből jóslás és jövendölés művészete a római időktől dokumentált, amikor egy névtelen jövendőmondó figyelmeztette Caesar-t Róma bukására. A történelem során sok próféta, látnok, kristálygömb olvasó és szerencsemondó jövendölése bizonyult valósnak.

Elég megemlíteni a francia orvoslót, asztrológust és prófétát Nostradamus-t, aki többek között megjósolta a francia forradalmat, Napóleon tündöklését és bukását, Hitler hatalomra jutását (400 évvel a II. Világháború előtt), és a Kennedy fivérek meggyilkolását. De Edward Kelly is pontosan megjósolta Mária skót királynő kivégzését.

A beavatottak szerint a kristálygömb a múlt és a jövő titkainak kifürkészésére és a szellemvilággal történő kapcsolatfelvételre egyaránt alkalmazható, de a kristálygömb közvetítette képeket csak transzállapotban lehet értelmezni. A megfelelő módosult tudatállapot elérésében ősi, mágikus szövegek segítik a médiumot, aki ezt követően különböző színű, legtöbbször fehér, szürke vagy ezüst felhők gomolygását figyelheti meg a gömbben.

A felhők ezt követően fokozatosan tovatűnnek, és helyükbe fényképhez vagy filmhez hasonló álló, illetve mozgó képek jelennek meg. Úgy tartják, hogy a kapott képek „harmadik szemükön” keresztül érkeznek. Ezeket a médium vagy a segítője pontosan feljegyzi, majd később alaposan kielemzi. Ennek során a médium megállapítja, hogy a képek parapszichológiai eredetűek, vagy csupán magának a médiumnak a tudatalattijából kerültek elő.

Ezeket a mágikus képességeket más hasonló csodákkal egyetemben ezt az emberi tudat paranormális képességeinek eredményeként tekinthetjük, amelyek – ha tudományos megfogalmazásban másként is hangzanak – mégiscsak egy láthatatlan szellemvilág, egy másik „mágikus” dimenzió létére utalnak.

A varázslók távolbalátása, jövendölése, különös gyógyító ereje vagy akár az események befolyásolása mind-mind leírható a kísérletileg is vizsgált pszi képességek különböző fajtáival.

Mai fogalmainkkal azt mondhatnánk, hogy a mágus egy parafenomén.

Nem mindegy azonban, hogy mágikus paraképességeit hogyan kamatoztatja! A Mágiában alapvető megkülönböztetés a „Felső Mágia” vagy Magia Divina (isteni mágia) és az „Alacsony Mágia” vagy Magia Homine (emberi mágia) radikális különválasztása.

Az Felső Mágia olyan mágikus műveleteket takar, amelyek a világ rendjének megerősítését eredményezik, így az isteni akarattal egységben működnek. Az Alacsony Mágia ezzel szemben a varázslás, azaz a túlvilági erők hasznossá tétele végletesen személyes érdekeknek alávetve, (gyakran az embertársakat megkárosító szándékkal).

A mágia fogalmát ezzel szemben értékelésmentesen használjuk.

A Mágia az igazság kutatása – az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya.

Szerző: Tarr Dániel

Forrás: tarrdaniel.com

 

Index