A tudathálózat az egymáshoz kapcsolódó tudatok információs hálózata, amely révén a Szellem képes azonnali információcserére más tudatokkal.
Észrevettétek már, hogy bár azt mondják, az Akasha-krónikából minden tudás kiolvasható, és hogy létezik közös tudat, sőt közös tudattalan is, olyan alapvető dolgokat sem tud senki lehívni/előhívni/kiolvasni, mint a nyelvtudás, vagy írásrendszer ismerete?
Hogyan lehetséges, hogy bár közös tudatról és tudattalanról beszélnek, mégis mindenkinek mindent magától kell megtanulnia? Kivéve, amihez tehetsége, tálentuma van, de azt meg ő saját maga tanulta meg előző életében – azaz arra is érvényes, hogy mindenkinek mindent magától kell megtanulnia.
Tartalomjegyzék
A nyelvtanulás szükségessége cáfolja a közös tudatot
Gondolj csak a nyelvekre! Ha lehívható volna a közös tudatból/tudattalanból/Akasha-krónikából, akkor nem létezne olyan, hogy megfejtetlen írásrendszer.
Nem kéne a mai napig kutatni egyiptológusoknak és assziriológusoknak az évezredekkel ezelőtti szövegek és írásjelek értelmét. Elég volna egy ismeretlen nyelvű feliratnál meditálni és hopp, máris megérkezne a pontos jelentése.
Akarsz hatszáz nyelven beszélni? Akkor miért nem sikerül?
Sőt, nyelveket se kéne tanulni, hiszen elég volna lehívni a közös tudatból/tudattalanból/Akasha-krónikából a francia, az orosz, a kínai vagy éppen a szanszkrit nyelvet és voilá, máris folyékonyan beszélsz hatszáz nyelven.
Miért nem történik meg? Hogy lehetséges, hogy az egyik legalapvetőbb képességet, a beszédet minden leszületés után újra kell tanulni? Hogyan lehetséges, hogy csak olyan nyelvtudás jön elő pl. gyerekeknél, vagy valami súlyos trauma utána, amit az egyén maga sajátított el korábbi élete során?
Már kezd körvonalazódni, igaz?
A közös tudat valójában tudathálózat
A kérdésekre nagyon egyszerű a válasz, ami minden magát ezoterikusnak vagy spirituálisnak tartó ember számára létfontosságú: nincs közös tudat vagy Akasha-krónika úgy, mint közös tudattalan!
Tudatok hálózata létezik. Emellett érzelmi közösség is létezik – azaz bármely csoport esetében képes egy Látó pontosan érteni az érzelmi állapotot, hiszen bármely, érdemi EQ-val rendelkező ember is képes megérezni azt.
Mielőtt azonban belemennénk abba, hogy mi a tudathálózat, előbb az elmehálózatot értsük meg.
Az elmehálózat nem tudathálózat
Az emberi elme ténylegesen az agy működése – ami valójában milliárdnyi neuron hálózata, úgy, hogy minden neuron számos másikhoz kapcsolódik.
Ha a konkrét számok érdekelnek: az átlagos emberi agyban száz milliárd neuron található meg és mindegyik akár tizenötezer másik neuronnal kapcsolódik a szinapszisok révén.
Az, amit elmének hívunk, tehát ezen neuronok alkotta csoportok közös működése. Elvárható volna, hogy nagyobb léptékben, az emberi közösségek esetében hasonlóan történjen: emberek alkotta csoportok közös működése lenne a közös tudat/tudattalan.
Pont ez történik, és pontosan annyi ideig létezik bármi „közös tudás”, ameddig aktív az emberi elmék alkotta csoport. Ha ez a csoport (közösség, törzs, egy adott nyelv beszélői, egy adott írásrendszer ismerői, stb.) megszűnik, akkor a közös tudás is szertefoszlik.
Az egyes emberek (vagy más értelmes fajok esetében azon lények) által elsajátított tudás viszont megmarad, és akár életekkel később is előhívható. Például egy akkori életben elsajátított nyelv.
Márpedig az egyes nyelvek tudása csak addig létezik, amíg az elmék ezt a tudást megosztják egymással (pl. nyelvtanulás során). Amint kihal az utolsó beszélője egy nyelvnek, az a nyelv nem lesz megtanulható senki által, mert nem is tárolódik semmiféle közös tudástárban, ahonnan lehívható volna.
Máskülönben bárki elsajátíthatna most is bármilyen nyelvet pusztán meditációval. Sikerült ez bárkinek? Na, hát pontosan ez történik a holt nyelvekkel is: hordozó nélkül elenyészik az információ.
Miért nem marad meg tartósan az előző életbeli tudás?
Az, hogy reinkarnációs utazás vagy meditáció során előhozott tudás vagy korábbi készségek nem maradnak meg, egyszerű okra vezethető vissza: az agy különbözősége.
Amikor ugyanis megtanulsz, elsajátítasz valamit, az agyad sajátságos struktúrájában tárolja a tudást, a jártasságot, a testmozdulatok paramétereit. Az agy az egész testtel emlékszik.
Tehát amikor egy ilyen tudást áthoznál (mondjuk pilóta voltál a második világháborúban, vagy a spanyol lovasiskola műlovarnője Sissy idején), akkor hiányzik hozzá az az agyi struktúra és testemlékezet, ami ennek megmaradásához szükséges.
Az agy saját struktúrája szükséges az emlék megtapadásához
Ezért frusztrál sok, a saját előző életeiből áthozott emlékekkel bíró gyereket és fiatalt, hogy nem tud megtenni olyasmit, ami korábban ment. Mert a mostani agya más struktúrával bír, és nem rendelkezik a testemlékezettel.
Az információ jelen van, de nincs mihez kapcsolódjon. Már tisztában vagy az információ mibenlétével, azaz, hogy a harmadik alkotóeleme a világnak (az információról magáról itt olvashatsz többet).
Az információnak mindössze hordozóra van szüksége a megnyilvánuláshoz
Ebből könnyű levonni a következtetést, hogy akkor bármilyen agy bármilyen elmeműködése képes tárolni a korábbi életek információit.
Az a helyzet, hogy ez igaz is, viszont csupán magára a tárolásra érvényes, azaz ott lesz minden emlék, anélkül, hogy ténylegesen hasznosítani tudnád közvetlenül.
Emlékezni fogsz, milyen volt franciául beszélni (vagy kínaiul vagy atlantiszi nyelven), de nem lesz tényleges francia nyelvtudásod. Emlékezni fogsz, milyen volt egy vitorlás hajó fedélzetmesterének lenni, de nem lesznek ott „a mozdulatok a kezedben”, hiányozni fog a tényleges tengeri jártasság.
Azt ugyanis az agy tárolja. Nem a tudat.
A gyakorlati tudást az agy és az elme tárolja, az emlékeket a tudat
Ez az egyik legfontosabb felismerés a mostani földi utad során: ahogy Te nem vagy azonos a testeddel, úgy a tudatod sem azonos az elméddel.
Az információ gyakorlati részét az agy és az elme tárolja el. Az emlék élmény részét a tudat rögzíti – pontosabban annyit, amennyit maga a tudat megélt a korábbi földi életek során.
Ez az eredendő oka is annak, hogy spirituális síkon lévő tanító, mester, angyal, őssárkány vagy istenség miért nem ruházhat fel az anyagi világban közvetlenül használható tudással.
A gyakorlati tudáshoz elmére van szükség
Hiába szeretné valaki, hogy mondjuk egyszeriben, varázsütésre, angyali trombitaszóra, isteni csettintésre Lisztként tudjon zenét szerezni vagy Rubensként festeni vagy műrepülő pilótaként repülőgépet vezetni.
Ilyen tudást nem adhatnak át, mert azt csak fizikai síkon lehet elsajátítani. Ráadásul, mint láttuk, fizikai síkon elsajátítva az adott agyi struktúrához igazodva tárolódik a gyakorlati tudás, ezért átvenni se lehet más embertől, kivéve, ha az agyi struktúráját is megkapná valaki.
De akkor a saját emlékei, saját addig megszerzett tudása, ide értve a személyiségét is, elvészne, mivel azok meg a saját agyi struktúrájához igazodva tárolódtak.
A tudati utazás során is csak emlékeket szerzel
Sőt amikor tudati utazáson veszünk részt (ezt az exoterikus irodalom asztrálutazásnak nevezi, pedig köze sincs az állócsillagok szférájához), akkor ezért lehetséges az, hogy bár közvetlen szerzünk ismereteket, ez csupán a szellemi ismeretekre korlátozódik.
Hiába tenné meg valaki, hogy tudati kivetülés vagy akár testkilépés során egy másik testet vesz kölcsön, mondjuk, a horgolás vagy a szinkronúszás elsajátítására, az a test tanulná meg, amin osztozik, nem pedig a sajátja.
Így a saját testébe visszatérve csupán a horgolás és a szinkronúszás tanulásának emlékével lenne több, de nem annak gyakorlati tudásával. Arra ismét meg kéne tanítania – ezúttal a saját testét.
Gondolj erre úgy, hogy hiába tud díjlovagolni egy lovas, ha átül egy másik lóra, azt szintén be kell törnie és idomítania, hogy ugyanúgy tudja a díjló-mozgásokat, mint az előző hátas. A díjlovas és annak tudása nem ad varázsütésre tudást az új lónak.
A fizikai tapasztalás csak fizikai testben lehetséges a Szellem számára
Itt derül ki az is mindenki számára, aki mindezt átéli és megérti, hogy a Szellemnek miért szükséges a fizikai test a tapasztaláshoz. Egyszerűen anyagtól független létezőként képtelen önmagában tapasztalni az anyagi világban.
A tapasztaláshoz interakció, kölcsönösség szükséges, ám egy anyagi világon kívüli, azon túli entitás számára ez önmagában nem járható út. Tehát a fejlődéshez igenis anyagi testbe kell születnie.
Mi az a közös tudattalan, ki találta ki és miért?
Végül ismerjük meg az okát is annak, miért beszélnek olyan sokan közös tudattalanról. Ezt C. G. Jung agyalta ki, aki megpróbálta az isteneket emberi alatti, infernális létezőkké lefokozni, holmi „maguktól, önállóan ható archetípusokká” gyalázni.
Persze meg kellett magyarázni, hogy ezek az „autonóm őstípusok” mégis, hogy a búbánatos józan életbe képesek mindenkinél felbukkanni. Hopp, hát egy fiktív közös tudattalan feltételezésével.
Elvégre azt beismerni, hogy az emberek felett/mellett állnak istenek, azt nem lehetett. Inkább kitaláltak mindenféle hajánál fogva előcibált, sosem létezett valóságelemeket, csak hogy a valós hatással bíró istenek helyett holmi archetípusokkal operálhassanak.
Aki akar, higgyen Jung szentséggyalázó, deszakralizáló elméletében – a valódi spirituális nyolc útján haladó Utazók számára úgyis a tényleges tapasztalás számít.
A közös tudat valójában önálló tudatok tudásmegosztása
Most, hogy láttuk, nincs valódi közös tudat, és azt is, hogy az információt a tudat és az elme egyaránt tárolja, megérthetjük, valójában mi is az, amit közös tudatnak neveznek: tudathálózat.
Mi az a tudathálózat?
A tudathálózat a közös hullámhosszra kerülő tudatok összekapcsolódásával keletkező hálózat, amelyen belül azonnali az információ megosztása. Hasonlít az elmehálózatra, azzal a jelentős különbséggel, hogy nincs szükség hozzá anyagi testre, hiszen maga a tudat is független az anyagtól (nem azonos az elmével, ami az agyműködés eredménye).
Amikor például ember és angyal kommunikál egymással, a tudatuk kapcsolódik, létrejön egy tudathálózat és azon belül történik információcsere. Amikor kettő vagy több tudat tartósan egy hullámhosszon van és így kapcsolódnak, akkor ez az információcsere akár azonnali is lehet – amit egyvalaki megtud, azt rögtön tudja a többi is.
A lélekcsaládok esetében például pontosan ez történik.
Létezik egyáltalán Akasha-krónika?
Akasha-krónika abban a formában, ahogy az exoterikus tanítók tanítják, nem létezik. Nincs olyan anyagon túli vagy anyagi világon belüli energetikai térség, ahol a Föld, az Emberiség vagy akár csak a Táncsics utca 5/B lakóház teljes történelme elérhető volna, és mindent ki tudnának onnan olvasni a beavatottak.
A teozófusok által feltételezett Akasha-krónika az összes olyan egyetemes esemény, gondolat, szó, érzelem és szándék gyűjteménye, amely valaha is megtörtént a múltban, jelenben vagy jövőben, nem csak az emberi, de minden entitás és életforma tekintetében.
Ez nem volna más, mint egy kozmikus tudattalan, vagy kozmikus közös tudat. Csakhogy ilyen nem létezik.
Léteznek éterikus könyvtárak, ahonnan – megfelelő tudással és jogosultsággal – kiolvashatók ott tárolt információk. Ám ezek a földi könyvtárak megfelelői, korlátozott információtárral.
„Sajnos” nem úszod meg a tanulást. Ahhoz, hogy valóban fejlődj, Neked kell tanulnod, gyakorolnod, haladnod az utadon!