A tummo, azaz a belső tűz gyakorlata Tibet által vált közismertté nyugaton. Most azt mutatjuk meg, hogyan sajátíthatod el Te is.
2002-ben Franciaországban, egy nyugati tudósokból álló delegáció előtt, két tibeti buddhista jógi, hő-érzékelő szenzorokkal felszerelten, immáron a tudományos világ számára is egyértelműen bizonyította, hogy képesek testük hőmérsékletét jelentősen növelni.
A tumo vagy tummo (tibeti: གཏུམ་ མོ་ , szanszkrit: चण्ड, csaṇḍālī) a tibeti buddhizmusban használt fogalom. Hőt, meleget jelent, de a tibeti nyelvben ezt nem használják a mindennapi meleg kifejezésére. A szó a misztikus terminológiába tartozik, és belső hőt jelent.
Tartalomjegyzék
Az ujjaik és lábujjaik végén mért hőmérséklet emelkedés elérte a 8.3 °C fok különbséget.
A nyugati szkeptikus tudomány számára jelentőségteljes ez a felfedezés, noha Tibetben közel egy évezrede gyakorolják ezt a módszert a különböző buddhista kolostorok lámái.
A tibeti jóga gyakorlata
A tibeti jóga egy Náropa nevű tibeti szent nevéhez kötődik, aki hat féle, eredetileg Indiából származó jóga gyakorlatot honosított meg Tibetben.
Ezek közül talán a legelterjedtebb a Tummo (vagy indiai nevén a Csandálí) gyakorlata, amely az emberi test finom energiákkal átszőtt, belső erőterére hat.
A tibeti jóga gyakorlásának alapja az az elképzelés, hogy az emberi testet nem pusztán testrészek, szervek, sejtek, majd atomok alkotják, hanem a durvának nevezhető darabos anyagon túl átszövi egy leheletfinom könnyed erőtér is.
Ez az erőtér, hasonlóan a test egyébként mérhető elektromágneses teréhez hasonló módon, pólusokra és erővonalakra osztható.
Számtalan ilyen finom energiavonal, úgynevezett nádi fut keresztül testünk ’durva’ anyagi rétegén, amelyek mind információt és éltető energiát szállítanak a sejteknek, szerveknek, szervrendszereknek.
Hasonló elképzelés ez a kínai akupunktúrához, ahol a testet millió ’meridián’, energiavonal járja át, amelyeknek találkozási pontjai tűszúrásokkal ingerelhetők.
Erről a kínai gyógyászatban úgy tartják, hogy az egész testre nézve jótékony hatással van.
Az indiai és tibeti jógában finomabb eszközökkel serkentik az emberi test finomenergia háztartását, nem tűszúrásokkal, hanem koncentrált légzőgyakorlatokkal élénkítik az energiaáramlást az egyes nádikban.
Nagyon fontos, hogy a tibeti jóga gyakorlása nem cél, hanem eszköz a lámák kezében.
A Tummo gyakorlásával nem a belső hő intenzitásának növelése a cél, ez sokkal inkább pusztán egy kísérő jelenség, hanem a tudat szennyezett tartalmainak ’elégetése’, purgálása, megtisztítása.
A Tummo gyakorlásának valódi célja az, hogy a gyakorló egy komplex fiziológiai és pszichológiai átváltozást éljen meg, amely újszerű, letisztultabb világlátást eredményez.
Így azok gyakorolják, akik megfelelő felhatalmazásban részesültek, és egy beavatott tanítómester útmutatásai alapján gyakorolják azt.
Szinte csak olyanok kapnak a gyakorláshoz útmutatást, akik a nyöndro-nak nevezett meditációs alapgyakorlatokban már jártasságot szereztek.
rLung – a belső hő
A tanítómester útmutatása azért is szükséges, mert a Tummo gyakorlásának kísérő elemeként hatalmas belső hő szabadul fel, ami ha rossz irányba terelődik még kárt is tehet a gyakorlóban.
Ennek a hőnek a forrása a tibetben rLung-nak, indiában pránának nevezett finomenergia, ami a koncentrált légzőgyakorlat hatására sűrűsödik össze a testben. Ez természetes állapotában teljesen szabadon és különböző sűrűségben raktározódik a test egyes kitüntetett pontjain, amit a tibetiek khorlo-nak, az indiaiak csakrának neveznek.
A Tummo gyakorlatában a köldök alatt található alhasi tájékon elhelyezkedő ilyen erőgyűjtő edény játszik szerepet. A gyakorló ide sűríti az orron át belélegzett levegőt, amit a meditációs gyakorlata során tiszta fénnyel telt ragyogó energiaként képzel el.
A felfújt hasba lélegezve, a visszatartott levegő hőt kezd termelni, ami az egész test hőfokát megemeli. Így képesek a tibeti lámák például a mezítelen testükre tekert vizes lepleket megszárítani, miközben a szabadban, a fagyos hidegben végzik légzőgyakorlataikat.
Természetesen a gyakorlatoknak nem ez a célja.
A belső hő felébresztése mindössze első lépés, a finomenergia-testnek nevezett belső erőtér tudatosítása felé, amely lehetővé teszi a magasabb tudatállapotok létrehozását, és a magasabbrendű meditációs gyakorlatok végzését.
A Tummo-n keresztül, a gyakorlók eljuthatnak odáig, hogy meditációjuk tárgyává téve ezt a finomenergiát, uralmat szereznek belső energetikai folyamataik felett, amely ezáltal szilárd támasztékává válik az emelkedettebb, emberi mértékkel szólva, a legmagasabb rendű finom kontemplációs gyakorlatoknak.
Ezeket azonban már nem a Tummo, hanem a Dzogcsen és a Mahámudra elnevezésű hagyományvonalak képviselik.
Óvatos lépésekkel
A Tummo egyik változata ma Magyarországon is közkincsnek tekinthető, hiszen pránanadí néven számos helyen oktatják, kiemelve a gyakorlatot a tibeti meditációs gyakorlatok szövevényes rendszeréből.
Ez lehet jó, de egyben veszélyes is, ha azt gondoljuk bárki aki hozzáfog ezekhez a gyakorlatokhoz, rövid időn belül valódi eredményeket ér el. A tibeti buddhizmusban több mint 10 éves meditációs alapgyakorlatok után nyernek beavatást ennek a gyakorlatába, hiszen ennek a belső hőnek a felébresztése korántsem veszélytelen.
A gyakorlat hatására nem pusztán a test metabolizmusa változik meg, hanem a gyakorlatot végző tudatállapota is. A tibeti hagyományban a gyakorlat átadása és végzése kapcsán hihetetlenül fontos a tiszta szándék; a helyes motiváció, amiért valaki ezt a gyakorlatot végezni kívánja.
Ez nem vásári mutatványosok bazári portékája, hanem komoly fejlesztő eszköz, ami a gyakorlót belső világának felfedezésének útján segíti.
A tibeti hagyományban éppen ezért a ’szeretetteljes együttérzés’ gyakorlatához kötik átadását, ahhoz a belső meditációs gyakorlathoz, amely folyamatos éberségre késztet, hogy a gyakorlás minden eredménye, mások javát kell, hogy szolgálja.
Minden újonnan ébredő belső erő, ami új gondolatokat, szavakat, és tetteket szül, mások megsegítésére kell, hogy irányuljon. Ezáltal válik a tummo, a szeretetteljes együttérzés, a boddhicsitta felébresztésének eszközévé.
Ezáltal a magasabbrendű célkitűzés által küszöbölődik ki, hogy a felébredő belső hő erőhatásának következtében a tudat megzavarodjon, vagy a gyakorlatot végző lelki egyensúlya felboruljon.
Nyugati jógik
Talán a ma élő legismertebb nyugati ember, aki e felett a belső hő felett uralmat szerzett, a holland származású Wim Hof, aki 2008-ban felállított hivatalos világrekordjával valóban páratlan teljesítményt tudhat maga mögött.
Egy óra harmincegy percet töltött el egy szál fürdőnadrágban egy jeges vízzel teli kádban, anélkül, hogy teste bármennyire is kihűlt volna. Hasonló környezetben, egy átlagember 10 perc alatt kihűlne, és megállna a szíve.
A fiatalember nyilatkozata szerint minden ember fejében ott van egy hőkapcsoló termosztát, amit át lehet kapcsolni, csak tudni kell, hogyan állítsunk rajta. És noha ez biztosan így van, reméljük a jeges kádfürdő útja is elvezet minket nyugati embereket a tibeti Tummo gyakorlatának igazi végcéljához, az egyetemes szeretet és együttérzés gyakorlásához.
A KILENC LÉGZÉS GYAKORLATA
A tibeti hagyományban, a Tummo-t előkészítő nyöndro gyakorlatok egyike a „9 légzés gyakorlat”, amely bevezet a test finomenergiáinak megtapasztalásába.
Ez bármilyen meditáció végzése előtt gyakorolható, hiszen felkészíti az elmét az emelkedett tudatállapotok befogadására.
Előkészítő szakasz:
Helyezkedjünk el kényelmesen vagy török- vagy lótuszülésben a földön, vagy egy széken kényelmesen úgy, hogy a hátunk nem támaszkodik a támlának.
Ha széken ülünk fenekünket toljuk hátra, úgy hogy a hátunk és gerincoszlopunk egészen természetesen egyenesen álljon. Ne húzzuk ki különösen magunkat, de figyeljünk az egyenes testtartásra.
Fejünket enyhén szegjük le, érezzük ahogy koponyánk a nyakcsigolyánknál nagyon enyhén feszül. Állunk inkább lefele néz.
Szemünket csukjuk le és természetes tempóban vegyünk egy mély levegőt lehetőleg az orrunkon át és szépen lassan fújjuk ki. Miközben lassan fújjuk ki a levegőt képzeljük el hogy távozik belőlünk minden feszültség és rossz érzés.
Testünk szépen lassan elernyed, vállaink enyhén előre esnek. Karjaink elnyugtatva ölünkben vagy combunkon pihennek. Gondoljunk hálával és melegséggel a környezetünkre, örüljünk a lehetőségnek, hogy emberi testben, emelkedett célkitűzések útján járva végezhetünk meditációs gyakorlatokat.
Gondolatban ajánljuk fel, hogy az általunk végzett gyakorlat minden érdeme mások javát szolgálja.
Az első három légzés:
Most a jobb kezünket emeljük fel, és a jobb kéz középső ujjával fogjuk be a bal orrlyukunkat, hogy a következő levegőt csak a jobb orrlyukunkon át lélegezhessük be.
Miután befogtuk a bal orrlyukunk, vegyünk egy igazán hosszú mély levegőt a jobb orrlyukunkon át. Miközben belélegzünk képzeljük el, hogy az orrlyukunkon befelé áramló levegő tiszta fehér színű. A levegőt a hasunkba szívjuk, engedjük, hogy hordó szerűen megteljen és felfúvódjon.
Mikor megtelt a ’hasunk’ levegővel és már nem tudunk többet belélegezni, akkor rázárjuk a gégefedőnket és hagyjuk, hogy a rekeszizmaink elernyedjenek. Ahogy a belső nyomás a vért a fejünkbe kezdi pumpálni, enyhe nyomást érezhetünk a dobhártyánkon.
Tartsuk benn a levegőt. Ez első belégzéskor 10-15 másodperc benntartott levegővételt jelent, amíg úgy érezzük, hogy már elfogyott a szusz.
Majd hevesen, szinte köpés szerűen fújjuk ki a levegőt a szájunkon át egyetlen „fhh” hang kíséretében. A hevesen kifújt levegő színét vörösnek képzeljük el, amellyel távozik belőlünk minden harag és indulat.
Azt is elképzelhetjük, hogy kifújásunkkor szánkból egy nyílvesszőt lövünk ki, ami a végtelenbe repül, olyan heves a kilégzés.
A heves kilégzést követően, a második belégzés is ugyanúgy a jobb orrlyukon át történik, miközben a bal orrlyukat a jobb kéz középső ujja takarja.
A belélegzés színe továbbra is ragyogó fehér, a heves kilélegzésé majd vörös. Az egyetlen különbség, hogy a belélegzést követően a hordószerűen felfújt hasban visszatartott levegőt még tovább tartjuk benn.
A rázárt gégefedő mögött bezárt levegőt most 20-30 másodpercig tartjuk benn, mielőtt hevesen kifújjuk azt. Kilégzéskor elképzeljük, hogy a szánkon át távozó levegő egyetlen nyílvesszőként röpül a távolba, és vele távozik belőlünk minden harag és indulat.
A heves kilélegzést követően a harmadik belégzés is ugyanúgy a jobb orrlyukon át történik, miközben a bal orrlyukat a jobb kéz középső ujja takarja.
Minden az előbbieket követi, csak a benntartott levegő ideje minimum 30-40 másodpercre nő. A kilenc légzés során a benntartott levegők ideje egyre nő, rendszeres gyakorlással, a két lélegzetvétel között eltöltött idő akár 3-6 percre is lelassulhat!
A levegővételek között töltött időben a figyelmünket az alhasi tájékra majd a homlokunk közepére, végül a fejtető közepén található kutacs területére irányíthatjuk.
Ha már gyakorlottak vagyunk a légzés technikájával, akkor az orrunkon át belélegzett levegővétel során azzal a képpel is kiegészíthetjük meditációnkat, hogy a belélegzett levegő miután a hordóvá kerekedő hasunkban összegyűlik, szépen lassan a gerincoszlopunk mentén felfelé kapaszkodva átjárja testünket, éltető erővel töltve ki minden élő sejtünket, míg a fejtetőn át nem távozik, szétsugárzó fény formájában.
A második 3 légzés
A második hármas sorozat légzés az első három tükörképe. A felemelkedő balkéz középső ujja, ezúttal a jobb orrlyukat fogja be. Így a levegőket a bal orrlyukon át vesszük. A beáramló levegő színét fehérnek képzeljük, a kifújt elhasznált levegőjét sárgának.
A továbbra is hasba lélegzett levegőt éltető fénnyel telítettnek képzeljük el, a hevesen kifújt sárga levegővel pedig távozik belőlünk minden irigység és mások iránt táplált rossz érzés. A lélegzetvételek közötti időt egyre hosszabbítjuk, egyre tovább tartjuk benn a levegőt, míg a lélegzetvételek között eltelő idő, a 6-ik levegővétellel el nem éri a kb. 1 percet.
Az utolsó 3 légzés
Az utolsó hármas sorozat lélegzetvétele mindkét orrlyukukon keresztül történik. A belélegzett levegő színe égszínkék, mint a felhők nélküli nyári égbolt ragyogó kékje.
A hevesen kifújt levegő színe fekete amellyel távozik belőlünk minden kétség, tudati tompultság, nemtudás. Elménket a belélegzett levegő ragyogó tiszta fénybe burkolja, szellemünk kitisztul és elcsendesedik.
A belélegzések közötti időrés egészen hosszú akár több percig is eltarthat. Figyeljünk arra, hogy erőszakos módon ne erőltessük a levegő benntartását, nem az elájulás a cél!
Amikor természetes módon friss levegőt kívánunk lélegezzünk a heves kifújást követően újra mélyet mindkét orrlyukunkon át.
Lezárás:
A 9 lélegzetvételt követően térjünk vissza normális egyenletes lélegzetvételünkhöz. Figyeljük meg, hogy az enyhén megerőltető légzésgyakorlat után milyen lágyan és könnyedén vesszük magunkhoz a levegőt.
Élvezzük a testünkben felszabaduló könnyedség érzését, és figyeljük meg milyen hőmérsékletváltozás ment végbe testünkben.
Könnyen lehet, hogy a gyakorlat közben megizzadtunk, de az is lehet, hogy ellenkező módon a testünk kihűlt, és enyhén fázni kezdünk.
Ez a kezdő gyakorlókkal gyakran megesik, természetes kísérőjelenség. Érdemes ilyenkor a gyakorlást úgy végezni, hogy hátunkra egy vékony pokrócot terítünk.
Töltsünk időt a testünkben történt változás tudatosításával, ne siessünk felállni, vagy azonnal más tevékenységbe fogni.
Üljünk csendesen és csukott szemmel elmélkedjünk amin jól esik. Ne tereljük gondolatainkat szándékosan semmire, figyeljük meg milyen gondolataink támadnak önmaguktól.
Ha úgy érezzük kiücsörögtük magunkat, tegyük össze kezünket mellkasunk előtt a tisztelet jeleként, és enyhén hajoljunk meg a szellemi célkitűzéseink előtt.
Tudatosítsuk, hogy ezt a gyakorlatot azért végeztük, hogy mások javát bölcsebb belátással szolgálhassuk!
OM ÁH HUNG PHAT!
Szerző: Tarr Bence László
Szöveg és kép forrása: tarrdaniel.com
