Ukrajna területén a kereszténység térhódítása előtt is vallásosak voltak az emberek, csak éppen a keleti szláv óvallást követték.
Habár pogányságnak nevezik, az csak keresztény szemszögből érvényes kifejezés. Az európai óvallások nem voltak pogányok!
A pogány vallások valójában óvallások voltak, hiszen az ősi vallás leszármazottai. Méghozzá olyanok, amelyekből a kereszténység is építkezett, hiszen a karácsony, a húsvét, a mikulás, a halottak napja mind kereszténység előtti ünnep.
Tartalomjegyzék
Mi az a pogányság és milyen vallás az ukrajnai szláv pogányság?
A pogány kifejezés (a latin paganus ‘vidéki lakos’ szóból; ukránul: pohanstvo) a kereszténység előtti többistenhitű vallások általános megnevezése.
Európában azután vált általánosan használatossá, hogy Nagy Konstantin 313-ban a kereszténységet a Római Birodalom államvallásává tette.
- Mi az a pogányság és milyen vallás az ukrajnai szláv pogányság?
- Mi jellemezte az ukrajnai szláv pogányságot?
- Az ukrajnai szláv óvallás négy szakasza
- Az ukrán pogányság istennevei és az ószláv istenek funkciói
- Hogyan imádták a szláv óvallás isteneit?
- A pogányság és a kereszténység találkozása Ukrajnában
- Összefoglalás
- Felhasznált irodalom
A pogányság valójában óvallás, vagy óvallásosság – az ukrán szláv „pogányság” dióhéjban
Az ukrajnai szláv óvallás legrégebbi rétegét az animizmus adja, amely elfogadta a jó (berehini) és a gonosz (upiri, demoni) szellemek létezését.
Később a termékenység isteneit (Rod és a rozsanyci) és az ősök szellemeit imádták, majd egy legfőbb istenséget, Szvarohot, az ég és a tűz istenét.
Rod és rozsányci: a legősibb vallási réteg
A Rod és a rozsányci (Рожаниці) mitológiai alakjai, akiket számos irodalmi emlék említ, az őskorból származnak. A rozsányciak funkciójukat tekintve hasonlóak a római Parcae-hez (párkák), amelynek neve a latin parcere ‘szülni’ szóból származik.
A Rod és a rozsanyci nevek az ukrán (és szláv) rid ‘nemzetség’, narod ‘nép’, rodyty ‘szülni’ és pryroda ‘természet’ szavakkal rokonok.
A Rodba és a rozsányciba vetett hit befolyásolta a halálról, a halottakról és a túlvilágról alkotott népi elképzeléseket, valamint a népi esküvői és születési rituálékat. Az egyház évszázadokon át küzdött ezen istenségek kultusza ellen.
Az ukrajnai szláv óvallás fénykora
Nagy Volodimir uralkodásának kezdetén a főbb istenek – Perun, Horsz, Dazsboh, Sztriboh, Szimarhl és Mokos – bálványai a palotája melletti dombon álltak. Növény-, állat- és időnként emberáldozatokat mutattak be nekik.
Az ukrajnai szláv óvallás hanyatlása
A kereszténység felvétele után a fejedelem elpusztítatta a bálványokat, és a helyén felépítette a Szent Vazul-templomot. A köznép többsége továbbra is imádta a pogány istenségeket, valamint a természet- és háziszellemeket.
Mi jellemezte az ukrajnai szláv pogányságot?
Az ukrán pogány hiedelmek kapcsolatban állhattak az ősi ázsiai vallásokkal, mivel az Indiából és Kínából a Római Birodalomba vezető kereskedelmi útvonalak a mai Ukrajna területén haladtak át.
Ukrajna részben már a hivatalos kereszténnyé válása előtt is keresztény volt, András apostol misszionáriusi tevékenységének, a görög gyarmatosításnak, valamint Bizánc és Róma politikai befolyásának köszönhetően.
Az ukrajnai szláv pogányság belső működése, céljai, közös hite, esztétikája és a nyugati pogány közösségekkel való rokonsága
Bár a Nyugat és Ukrajna a múlt iránti vonzalmukban egyesül, fejlődésük során számos kritikus szempontból is eltértek egymástól. Nem lehet megmondani pontosan, hogy a szláv pogányság mikor “érkezett” Ukrajnába.
A régészeti feltárások szerint az őskor óta vallásos népek lakták a térséget, és a szláv bevándorlók minden bizonnyal a saját vallásukba olvasztották a helyben talált ősvallás elemeit – vagy éppenséggel eleve az ősvallás letéteményesei, hiszen a szláv ethnogenezis is a térségben ment végbe.
Hogy ez pontosan mikor kezdődött, csak feltételezhető, az viszont bizonyos, hogy a hatodik századi bizánci történetíró, Kaiszareiai Prokopiosz szerint a pogányság a kereszténység előtti vallás volt Ukrajnában.
Az ukrajnai szláv óvallás négy szakasza
Az Ukrán Enciklopédia az ukrajnai pogányság fejlődésének négy fő korszakáról beszél. A Dnyeper, a Don és a Dnyeszter folyók mentén végzett régészeti kutatások kimutatták, hogy e föld első lakói (i. e. 3500-2700) nagy falvakban éltek, ahol akár 600-700 ember is lakhatott, és “mágikus rituálékban és természetfeletti hiedelmekben gazdag kultúrával rendelkeztek”.
A legkorábbi időszak jellegzetes hite az animizmus volt – a természetfeletti lények létezésébe vetett egyszerű hit, amely magyarázatot ad a halálra, az álmokra, a látomásokra és a természeti jelenségekre.
Az animizmus az ukrán pogányságban a jó (berehyni) és a gonosz (upyry, demony) szellemek létezésébe vetett hitben, az ethnoreligiózus dualizmus kezdetleges formájában fejeződött ki.
Ebben az időszakban az ukrán nép ősei, a kimmerek, ahogyan Homérosz az Odüsszeiában nevezte a Fekete-tenger északi partján az i. e. nyolcadik században élt népet, szintén egy mitikus hőslovast imádtak.
A termékenységistenek szakasza
Az animizmus később ebben az időszakban termékenységistenek (Ród és a rozsany tsi) és ősszellemek imádatává fejlődött, de továbbra is megmaradt a politeista vallásnak.
Az ukrajnai pogányság történetét feltáró tudósok jelenleg nem tudnak magyarázatot adni arra, hogy a pogányság fejlődésének miért alakult ki a harmadik szakasza, amely radikálisan ellentétes az előző kettővel.
Az ószláv monoteizmus szakasza
Bohdan Kravtsiw és Bohdan Medwidsky az Ukrán mitológiában megjelent cikkükben megállapítják, hogy ebben a szakaszban a pogányság a politeista animizmusról monoteizmusra változtatta jellegét.
Ez volt az az időszak, amikor az összes istenséget a doktrinális panteonba szervezték, amelynek legfőbb istene Svaroh volt. Később azonban a vallási rendszer megváltozott, és Perun megjelent a színen, leigázta Svarohot, és átvette a hatalmat a panteon felett.
Hatodik századi ószláv monoteizmus?
Prokopiosz szerint a szklavénok és az anteszek egyistenhívők voltak. Hittek a villám és a mennydörgés istenében, és szarvasmarhákat és más állatokat áldoztak neki. Prokopiosz nem adja meg az isten nevét. Mihajlo Hrusevszkij és más tudósok feltételezték, hogy Szvaroh volt az.
Ezek a népek tisztelték a folyókat, a víz nimfáit és más szellemeket is, áldozatokat mutattak be nekik, és az áldozatokból megjósolták a jövőt.
Meg kell jegyezni, hogy a pogányság tanaiban az animizmustól Perun felsőbbrendűségéig bekövetkezett fejlődés nem jelenti azt, hogy az összes többi pogány istent elfelejtették, és többé nem foglalkoztak velük.
A doktrínák fejlődése nem szüntette meg a korábbi hiedelmeket, hanem kiegészítette azokat egy új isten dominanciájával anélkül, hogy a régiek imádatát elhanyagolta volna.
A negyedik szakasz a kereszténység felvételét követő lassú hanyatlás.
Az ukrán pogányság istennevei és az ószláv istenek funkciói
| Név | Leírás |
| Dazsboh (Дажбог) | a nap istene, Svaroh fia; a harmadik Perun és a harmadik Svaroh után. |
| Horsz (Хорс) | a Nap istene és az igazságosság forrása; a gyógyító |
| Mokos (Мокош) | a termékenység, a víz és a nők istennője; a klasszikus mitológiában Hekatéval és Aphroditéval rokon; Perun felesége. |
| Perun (Перун) | a mennydörgés, a villámlás és az eső istene, az égbolt ura, később a háború istene; a régi balti vallásban a mennydörgés istene. |
| Sztriboh (Стрибог) | a szél istene; a Dictionary of Pagan Religions szerint azonban e pogány isten funkciói homályosak; a görög Aeolus isten megfelelője. |
| Szvaroh (Сварог) | az ég, a nap és a mennyei tűz (mennydörgés) istene; a római Vulkánnal azonosították. |
| Velesz (Велес) | A szarvasmarha, a gazdagság és a kereskedelem régi szláv istene. A pogány Rusz panteonjának egyik fő istensége volt. A kereszténység felvételével Szent Vlasz (Vlaszij) váltotta fel Veleszt a jószágok védelmezőjeként. |
Hogyan imádták a szláv óvallás isteneit?
Az egyiptomiakkal, babilóniaiakkal vagy görögökkel ellentétben az ukrán pogányok nem építettek hatalmas templomokat isteneiknek. Mykola Mushynka az Encyclopedia of Ukraine pogányságról szóló cikkében azt írja, hogy az ukránok inkább a nyílt terepen, a szent helyeken épített oltárokon áldozatok az isteneiknek.
Az egyik fő oltárt a Kijevi Rusz (Ukrajna ősi neve) nagyfejedelme, Nagy Volodimir (956-1015) építtette kijevi palotája közelében, és Perun, Horsz, Dazsboh, Sztriboh és Mokos tiszteletére szentelte, hálából az országa ellenségei felett aratott győzelmeiért.
A második ismert hely egy nagy szent tölgyfa alatt épült a Horticia-szigeten (egy sziget a Dnyeper közepén, Zaporizsia városának közelében), és az imádók, főként kereskedők, a Dnyeperen hajózva hoztak oda áldozatokat.
Keleti hatások az ukrajnai szláv óvallásban
Natalia Polonska-Vaszilenko Ukrajna-Rusz és Nyugat-Európa a X-XIII. században című könyvében azt írja, hogy e kereskedők egy része akár Indiából és Kínából is érkezhetett, mivel a Kína és a Római Birodalom közötti fő kereskedelmi útvonal ukrán földeken keresztül vezetett, a Dnyeper folyón Kijev közelében kelt át.
Orest Subtelny bizonyítja ezt, amikor azt mondja, hogy az ukrán földön talált régészeti leletek között ázsiai eredetű tárgyak is vannak: selyem Kínából, kristály a Kaukázusból, féldrágakövek Iránból és Indiából.
Ezek az oltárok és pogány istenek tiszteletére szolgáló helyek az ukrán nemzetnek a kereszténység hivatalos “bevezetése” előtti állapotát tükrözik.
A pogányság és a kereszténység találkozása Ukrajnában
Mivel Ukrajna viszonylag közel volt a keresztény Bizánchoz, és kereskedelmi kapcsolatokat ápolt a katolikus Európával, nyitott volt mind a keleti, mind a nyugati keresztény egyházak misszionáriusai, valamint a Fekete-tenger északi partján fekvő görög gyarmatokról érkező új eszmék hatása előtt.
Wasyl Lencyk Ukrajna kereszténnyé válásáról szóló cikkében azt írja, hogy kedvező földrajzi fekvése miatt – közel a Fekete-tengerhez és a Közel-Kelethez – a kereszténység már az i.sz. első században ismert volt a mai Ukrajna területén.
Az ortodox hagyomány szerint András, a tizenkét apostol egyike és Péter testvére volt az első misszionárius a Fekete-tenger északi partján fekvő területeken, és a Dnyeper folyó mentén utazott. Később Ukrajna védőszentjének kiáltották ki.
A Kijevi Rusz lett az orosz vallásosság forrása
Később az ukrán földek nemcsak a pápák száműzetésének, hanem a pápák vizitációinak is helyszínévé váltak. Sőt magyar szál is van a történetben, mert 840-ben, még a honfoglalás előtt, részben éppen magyarok foglalták el Kijevet.
A X. század végén a Kijevi Rusz nagyfejedelme, ugyanaz a Nagy Volodimir, aki oltárokat épített a pogány isteneknek, fontolóra vette a kereszténységre való áttérés lehetőségét, sőt az iszlámon is gondolkodott, de jobban szeretett sertéshúst enni és bort inni, mintsem, hogy ezekről lemondjon a vallás kedvéért.
Nehéz megmondani, hogy ez tiszta hitből fakadó, vagy csupán politikai lépés volt-e, de 987-ben Nagy Volodimir (avagy I. Szent Vlagyimir) megkeresztelkedett, 988-ban pedig az egész népet arra kényszerítette, hogy utasítsa el a régi isteneket, és keresztelkedjen meg a Dnyeper folyóban.
Ha ez hitbeli döntés volt, akkor kérdés, hogy ki hatott rá nagyobb mértékben: barátja, I. Olaf Tryggvason, Norvégia királya, vagy valamelyik keresztény felesége, vagy nagyanyja, Olha, a Kijevi Rusz hercegnője 945-957 között, aki maga is keresztény lett, és 955-ben keresztelkedett meg.
Róma és Bizánc háborúját Bizánc nyerte meg
Ezen események után kezdődött meg a “háború” Ukrajnáért Róma és Bizánc között, és Kijev e két keresztény tábor látogatásainak helyszíne lett. Natalia Polonska-Vasilenko szerint három misszió volt Rómából Kijevbe (979-ben, 991-ben és 1000-ben) és két misszió Kijevből Rómába (992-ben és 1001-ben).
Ezen kívül nagyjából ugyanebben az időszakban számos expedíció érkezett Kelet-Bizáncból. Miután Ukrajna a keleti liturgiát választotta, továbbra is baráti kapcsolatot tartott fenn Rómával. Később Kijev a keleti és északi országokban végzett missziókból Rómába visszatérő nyugati szerzetesek előretörési pontjává vált.
Összefoglalás
Még mindig túl keveset tudunk az ukrán szláv óvallásról, „pogányságról”. Ukrajnában több pogány szent helyet az úgynevezett Kopasz-hegyeken alakítottak ki. A keresztény korban úgy hitték, hogy ezek a helyek a boszorkányok és varázslónők gyülekező helyei.
Az ukrajnai szláv pogányoknál nem volt külön papi kaszt, csak jósok, akiket volhvinek neveztek. A volhv szinte biztosan azonos az északi germán völvával. Ez pedig messzire vezető szál.
Dr. Peter T. Sinclair
Felhasznált irodalom
The Return of Ancestral Gods. Modern Ukrainian Paganism as an Alternative Vision for a Nation. By Mariya Lesiv. Montreal & Kingston, London, Ithaca: McGill-Queens University Press. 2013.
Paganism in Ukraine: Its Beliefs, Encounter with Christianity, and Survival. By Vitaliy Valentynovych Proshak. Theological Reflections #7, 2006
Andrij Yurash, “Ukraine,” in Religions of the World, J. Gordon Melton and Martin Baumann, eds., vol. 4, (Santa Barbara, Calif.: ABC-CLIO, Inc.: 2002), 1321.
Bohdan Kravtsiw és Bohdan Medwidsky, “Mythology“, Encyclopedia of Ukraine.
Linda J. Ivanits: Russian Folk Belief
Mykola Mushynka, “Paganism“, Encyclopedia of Ukraine.
Mykola Mushynka, “Svaroh“, Encyclopedia of Ukraine.
Harry E. Wedeck és Wade Baskin (szerk.), Dictionary of Pagan Religions: The Cults, Rites, and Rituals Associated with Polytheistic Religion from the Stone Age to the Present, s.v., “Svaroh” (Secaucus, N.J.: The Citadel Press, 1973), 312.
Harry E. Wedeck and Wade Baskin, “Dazhboh“, Encyclopedia of Ukraine.
G.Y. Shevelov, “Rus“, Encyclopedia of Ukraine.
Wasyl Lencyk, “Christianization of Ukraine“, Encyclopedia of Ukraine.
Borítókép: ridivira.com