Kezdőlap Spiritualitás Bölcsességek Vállalkozás és ezotéria: Főnökök és beosztottak tánca

Vállalkozás és ezotéria: Főnökök és beosztottak tánca

440
0
Vállalkozás és ezotéria: Főnökök és beosztottak tánca
Vállalkozás és ezotéria: Főnökök és beosztottak tánca
Az ezoterikus, okkult képességek, a szellemi törvények egyaránt érvényesek a vállalkozások világában is. Tarr Bence László cikke a főnökök és beosztottak viszonyáról szól spirituális szemszögből.

HR – Hierosz Arkhé, a „Szent Uralom”

Bizony kevesen vannak a mai korban, akik még értik a dolgok rendjét. Akik még ismerik a dolgok eredetét, valódi értelmét.

Vállalkozás és ezotéria: Főnökök és beosztottak tánca
Vállalkozás és ezotéria: Főnökök és beosztottak tánca

Korunk egyre zűrzavarosabb rendetlenségében, minden kifordulni látszik, pedig abban mindenki egyetért, hogy sokkal kényelmetlenebb kifordítva viselni bármit, mint rendje és módja szerint.

Így van ez a köznapi munka világában is.

Ma már kevesen értik mit is takar, és milyen célt szolgál eredetileg egy „hierarchikus” szervezet, az abban dolgozó emberek felé és alárendeltségi viszonya.

Mi lenne egy „főnök” és „beosztottjának” valódi szerepe a dolgok rendjében.

HR – Humán erőforrás gazdálkodás?

Sok minden mellett én közelről ismerem a modern kor megannyi rosszul használt fogalomtárát. Magam is gyakran jelenek meg a világban, mint fejlesztő tanácsadó, nagyvállalatok, nemzetközi szervezetek támogatójaként.

Így bármely szervezetről is beszéljünk, a munka világába szinte kivétel nélkül mindenki a ma egyszerűen HR-nek nevezett kapun át lép, melynek angol eredeti jelentése „emberi kapcsolatok” (human relations) lenne, bár ma a vállalati köznyelvben sokszor az emberi erőforrással való puszta gazdálkodást jelenti.

Ez a szemlélet jól tükrözi a technokrata, funkcionális, haszonelvű magatartást, amit oly sok „vállalat” követ: az ember „munkaerő”, puszta gép, aminek használható munkaideje, és hatásfoka van.

Mindegy, hogy ezt eredményességnek vagy teljesítménynek nevezzük, az ember könnyen cserélhető alkatrésszé, egyszerű haszontárggyá silányult oly sok rosszul gazdálkodó szervezet kezében.

Pedig pont az emberekkel foglalkozó szakemberek számára lenne oly fontos, hogy tudják és ismerjék a dolgok magasabb rendjét, rendeltetését.

Hiszen sokszor az ő kezükben van oly sok lényeges mozzanat, a belső rendszerek, struktúrák, szervezeti ábrák és „hierarchiák” megalkotásában. Oly kevesen tudják mit is jelent ez a szó, és hogy mit kéne jelentsen!

Pedig pont az emberekkel foglalkozó szakemberek számára lenne oly fontos, hogy tudják és ismerjék a dolgok magasabb rendjét, rendeltetését.
Pedig pont az emberekkel foglalkozó szakemberek számára lenne oly fontos, hogy tudják és ismerjék a dolgok magasabb rendjét, rendeltetését.

Mit is szolgál egy olyan munkaközösség, mely hierarchikus rendbe kíván tagozódni. Az emberi kapcsolatok rendezése, ami a HR valódi szerepe és feladata, csak akkor érthető, ha az is világos, hogy a HR szó eredete a hierarchia fogalmából ered, aminek jelentése hierosz arkhé, „szent uralom”.

Ezt a szót Pszeudo-Dionüsziosz Aeropagitész használta először az ötödik században, és bár ez a szó a görög misztériumvallások papi fokozataira utalt, jelenti ez azt is, hogy milyen értelemben érthető egyedül az uralkodás joga és képessége.

A „Vezetői” szerep

Ma nagyon sok ember foglalja el a dolgok rendjében úgy a „vezetői” helyet, hogy az uralkodás képességéről, gyakorlatáról mit sem tud, vagy nem is sejt. Szerencsés esetben persze, vezetői szerepe egyszerűen valamiféle felvigyázás, felügyelet.

A feladatok puszta irányítása. Bár ebben az útmutatásban is gyakran akadnak nehézségek sokak számára. Jó tudni, hogy a vezető nagyon sokféle lehet és csak a legmagasabb értelemben lehet „uralkodó”, úgynevezett hierarkhosz vagy arkhón.

Az ógörög filozófia nyelvén az arkhé, őselemet, ősforrást, a mindenek felett uralkodó principiális elvet is jelenti. Arkhón csak az lehet, aki ezt a mindenekfelett álló Rendet ismeri, és tiszteli.

Aki e felett az isteni Rend felett uralkodik, aki ennek tükrében hozza „rendeleteit”. Akinek rendelkezései a felsőbb, valódi értelemben vett hierarchiát szolgálják, és tükrözik.

Az ilyen vezető, valóban a világ „ura”, mert a legfelsőbb Úr mintájára cselekszik.

Ilyen uralkodói szerep persze csak a szakrális királyságok, a papság által szentesített és általuk koronázott vezetőket illette meg.

Az ilyen vezető, valóban a világ „ura”, mert a legfelsőbb Úr mintájára cselekszik.
Az ilyen vezető, valóban a világ „ura”, mert a legfelsőbb Úr mintájára cselekszik.

A mai profán világ papjai, jó esetben a HR „igazgatók”, akik – ha nevükhöz méltóan valóban igazgatják a dolgok rendjét -, emlékeztetik a legfelsőbb vezetőket, hogy ők valójában szolgálnak.

Rangjuk és szerepüknél fogva egyetlen valódi kötelességük szolgálni az égi rendet, és ezáltal rendet teremteni egy közösség számára, aki közös munkával igyekszik megvalósítani valami közös vállalást.

Hiszen minden „vállalat”, valami közösen elfogadott vízió, vagy küldetés zászlaja alatt összeverbuvált sereg, aki egy közös cél érdekében teszi a dolgát.

Egymást szolgálva, függetlenül a hierarchikus rendben betöltött szinttől!

A „Főnök”: A Hős, a Hadvezér és a Stratéga

Vezetéselméletben van egy ősöreg bölcsesség: „Vagy vezess, vagy kövess, vagy állj félre! De ne próbáld egyszerre mind a hármat csinálni!” Kár, hogy oly kevés „főnök” van tisztában ezzel.

Ez a kifejezés a természeti népek szóhasználatából ered, ahol a vezetésre méltó személy a közösségből, a természetes főségnek nevezett szokásjog alapján választódott ki. Természetes adottságai és mindenki számára világosan látható képességei miatt.

Ő a legerősebb, leggyorsabb, a legtöbb tapasztalattal bíró, a legjobb vadász, vagy a legjobb gyógyító, stb. Mint ilyen általában idősebb a többieknél, gyakran a „legidősebb”, és innen ered a szenioritás mítosza, mely szerint az idősebbek alkalmasabbak a vezetőségre mint a fiatalabbak.

Ez mindig azon múlik milyen értelemben, és mit kell vezetni.

A klasszikus vezetői szerepek három félék: Ha háború van, és csatába kell menni, vezetőnek egy Hőst válasszunk!

Egy „héroszt”, aki a valódi előljáró, aki seregének, csapatának élére tud és mer állni. Aki példamutató és valóban egy főnök, aki a legjobb kiemelkedő képességei természetes jogán. Klasszikus értelemben ő a „vezető”, akit követnek.

Aki azt mondhatja serege élén „Utánam!”. Ő az aki a napi küzdelmekben társaival együtt harcol, együtt étkezik, együtt alszik. Ez a vezetői magatartás hódította meg Nagy Sándorral az antik világot, emelte Róma császárává Julius Caesart, vagy Napóleont – bár mindhármuk sorsa jól példázza tiszavirág életű dicsőségük.

Ma nem is divatos ez ilyen élenjáró példamutatói szerepvállalás. A vezető inkább hátravonul, „menedzsel”. A serege mögött hadvezér módján felül a magas lóra, és onnan nyer rálátást a csatatérre.

És ezzel nincs is semmi baj, ez egyszerre hasznos és jó, ha szerepek tiszták és világosak.

Ha a vezető, inkább fogathajtó, mintsem a szekeret húzó, a zablán rágódó igás állat. Kevesen is tudják, hogy a menedzser szó eredete a „lovakat igazgatni, fogatot hajtani” jelentéstartalomból ered.

Ez is fontos vezetői szerep, mert már enged egyfajta rálátást távlatot. Persze az igazi távlat csak a harmadik, valódi stratégiai nézőpontból adódik, ahol a vezető már a főnökség látszatát is elengedi, és tényleg egy ágyúlövésnyi távolságból, már csak egy távlati magaslatból dirigál.

Az ilyen stratéga sokkal inkább a terepasztal, az üzleti modellek ólomkatonáival spekuláló tervezőmérnök. És jó ha szerepét össze nem téveszti a véres csatában forgolódó hős vezetőjével.

Alá-fölé rendeltség

Egy nemes értelemben vett jól funkcionáló hierarchikus szervezetben a vezetői szerepek jól látható, és jól definiálható módon elkülönülnek. A napi működéssel, a szervezet ügyes bajos operatív dolgaival, példamutató hős-típusú „főnökök” ügyködnek.

A középvezetői szinten, az igazgatók valóban folyamatokat irányítanak, terelik a szekeret arra amerre a stratégiai tervek kívánják. A legfelső szinten pedig stratégák távollátó csoportja ül, akik a távoli horizont eseményeire ügyelnek.

Mindezek felett áll a „vezérigazgató”, az uralkodó, aki a rendet vigyázza, és azt, hogy hierarchikus szintek megtartsák a maguk helyét, szerepét, át ne lépjék maguk körét. Ilyen értelemben minden ember „beosztott”!

Akkor is ha egy hierarchikus szervezetben vezetői szerepet tölt be!

Fontos, hogy lássa és tudja helyét és szerepét a szervezet egészében, és hogy rendtartó módon gyakorolja az önuralmat és a helyes magatartást. Hogy hová tartozik a dolgok rendjében.

Akkor is ha egy hierarchikus szervezetben vezetői szerepet tölt be!
Akkor is ha egy hierarchikus szervezetben vezetői szerepet tölt be!

Nem véletlenül nevezik a vállalatokat egy magasabb szempontból „szervezetnek”. Ez nem csak a szervezett működésmódjára utal, hanem arra is, hogy organikus módon mindenki egymásra utalt szimbiotikus viszonyban áll.

És ahogy egy élő szervezetben sem veheti át az agy működését mondjuk a vese, és persze fordítva sem, egy szervezetben sem lépheti át senki a maga feladatköreit. Tapasztalatom és meggyőződésem az, hogy ha mindenki megérti, hogy a fentiek tükrében mindenki megérti, hogy mit is jelent a hierarchia, már ő maga is szükségesnek érzi majd. Hogy a dolgok szervezettek, rendezettek és világosak legyenek.

Csak ilyen szervezetekben alakulhat ki valódi felelősség, valódi teljesítmény. Csak így lehet beszélni erőforrásokról legyen az emberi vagy isteni.

Munkavállalók és beosztottak

A szellemi hierarchiák tükrében azt is tudni érdemes, hogy nemcsak a vezető szolgál, nemcsak a vezető „beosztott” egy-egy szerepbe, de minden munkavállaló is.

Egy vállalathoz, szervezethez elszegődő, nemcsak munkát, de egyben kötelességet és felelősséget is vállal. Abban, hogy a szervezet által közösen vállalt cél vagy célok megvalósításában segédkezik.

És bizony ebben nagy felelősség van!

Milyen célt és értelmet szolgál az a szervezet ahol dolgozunk. Spirituális értelemben ennek van a legnagyobb jelentősége. Nem az a fontos, hogy valaki vezetői szerepben dolgozik-e egy szervezetben, hanem, hogy mire áldozza életidejét, napi energiáját.

Mit éltet, milyen célt szolgál életével, létezésével itt ezen a Földön. Épít vagy rombol? Segít vagy árt közvetett módon embertársainak? A munka „nemesít” – vagy legalább is azt kéne, hogy tegye.

Önnevelő, fejlesztő, önkifejező és önbeteljesítő hatását ma kevesen mérlegelik, amikor munkahelyet választanak.

Pedig ez a lényeg. Az egyetlen fontos dolog.

Hogy a munka maga, amellyel a hét mindennapjait töltöd mire tanít. Mivé válsz általa. Az emberi kapcsolatok szövevényes világában.

Szerző: Tarr Bence László

Forrás: tarrdaniel.com

Szólj hozzá
Oszd meg azokkal, akik fontosak számodra!
  • 18
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
    18
    Shares