Vallás és spiritualitás egymás szövetségesei, nem pedig ellenségei. Spiritualitás és vallás éppen úgy igényli egymást, ahogy egy folyó is csak meder és víz együttes megléte által létezik.
Mégis akadnak a modern exoteria követői között, akik erősen vallásellenesek, átvéve az ateista-materialista mozgalom hazug dogmáit.
Holott vallás hamarabb létezett, mint művészet vagy kultúra. Hetvenezer éves a legősibb ismert szentély és huszonnyolcezer éves a legősibb ismert barlangrajz. Több mint negyvenezer évvel idősebb a vallás.
A vallás nem a kereszténységet jelenti, pláne nem a keresztény egyházakat. A vallásellenes hangok forrásai mindig nihilista erők. A vallás ugyanis az az alapvető értelmezési keretrendszer, társadalmi igazodási pontok hálózata (szocio-inercia-rendszer), amely már az első barlangrajzok előtt megjelent.
Nézzük most meg, mi is a vallás, az egyház, a spiritualitás és lehetséges-e szövetség vallás és spiritualitás között? Kezdjük a vallás szó értelmének meghatározásával.
Tartalomjegyzék
Honnan származik a vallás szó?
A magyar vallás szó annyiban félrevezető, ha kiindulási alapként tekintesz rá, hogy ez már egy származtatott szó, nem pedig saját nyelvi alkotás. Egy latin szó, a confessio (megvallás) fordításából képzett fogalom.
A vallás nagyon is kézzelfogható dolgokon, ha úgy tetszik, bizonyítékokon alapul – a “megvallani” lényege nem az, hogy valami bizonyítatlanban hiszel. Magyarul ezért némileg mást is jelent, mint a religio-ból származó religion.
A religio ugyanis a latin religare „elköteleződni” változata, mint „kötelék isten és ember között”.
A türk nyelvekben ‘din’ és ennek változatai bírnak vallás jelentéssel, amit az arabból vettek át, ami viszont egy közös sémi alapszóból (*dVn-) ered és leginkább “kötelesség az égiek felé”-ként fordítható (habár a szó alapjelentése: kötelezettség, felvállalt feladat).
Mi a különbség vallás, egyház, spiritualitás és hit között?
A vallás tehát, ha a szó lényegét tekintjük, egyfajta köteléket, elköteleződést jelent. Ám az is világos, hogy ennél messze több.
Mi a vallás?
A vallás egy értelmezési keretrendszer, amely magába foglalja a világmagyarázatokat, a szokásokat, az évszaki, hónapi, heti vagy napi rítusokat, az erkölcsiséget, a közös történeteket, amelyek által a vallásos emberek közösségi identitást kaphatnak.
A vallásos gondolkodás a kultúra alapja és a tudomány bölcsője. Bármely tudományágat nézed, az alapítói mindig valamely vallás képviselői voltak.
A közösségi hovatartozásnak a nyílt kifejezése a vallás. Hogy az illető a közös identitás alapjául szolgáló hitrendszert elfogadja a sajátjaként. Azaz a vallásosság egyenlő egy hit-közösséghez való szellemi hovatartozással.
Mi az egyház?
A vallás közösségszervező erővel is bír, ám ezen erő gyümölcsei, a vallási csoportok, közösségek, egyházak nem keverendők össze a fával, amely termette őket.
A nihilista, embergyűlölő, társadalompusztító erők vagy azok a naiv emberek, akiket megvezettek az embergyűlölő ideák terjesztői, szándékosan mossák össze a vallást a vallási közösséggel, sőt ezen vallási közösségek kártékony tagjait azonosítják a teljes közösséggel és magával a vallással is.
Ez nagyjából olyan, mintha a bűnözők miatt valaki a teljes társadalmat fel akarná számolni.
Az egyház ugyanis egyszerűen az intézményesült vallás bürokratikus szervezete. Ebből következik, hogy létezik vallás egyház nélkül, de nincs egyház vallás nélkül.
Mi a spiritualitás?
A spiritualitás összefoglaló név. Olyan világnézeti formák közös neve, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapulnak. A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani.
A spirituális életvitel független attól, mit eszel, mennyit meditálsz, fogyasztasz-e alkoholt vagy állatbőrt hordasz-e.
Ezért aztán a Valóakarata szerint él. Azt eszik, amit akar, mert azt eszi, amit a teste ténylegesen igényel. Ha akar, iszik alkoholt, ha akar, nem iszik. Ha akar, dohányzik, kávézik, ha nem akar, nem teszi.
Mert mindaz, amit tesz, a Valóakarata szerinti, a szívébe írt Égi Törvények szerinti.
Mi a hit?
A hit alapvetően egy lelki igény. Nevezheted a jövőre vonatkozó reménynek vagy bizalomnak is.
„Azt hiszem, jól sikerült a dolgozatom” = „remélem, hogy jól sikerült a dolgozatom”.
„Hiszem, hogy győzök a versenyen” = „bízom magamban, hogy győzök a versenyen”.
Ennek a jövőre vonatkozó reménynek és bizalomnak létezik egy vallásos dimenziója is, bizalom a szakrálisban (ami lehet szellem, angyal, istenség, a Teremtő, stb. bármi, ami ember feletti tudatos hatalom).
A hit legmélyebb értelme szerint híd az isteni és az emberi között, egy olyan ősbizalom, egy olyan teljes bizakodás, amelyet az ember vet istenébe.
Mi a vallás szerepe az emberi történelemben?
Az ausztrál őslakosok vagy az afrikai busmanok esetében jól megfigyelhető (volt), hogy milyenek voltak az ősközösségi társadalmak, amikor még nem alkottak civilizációt. A vallás nagyon is élénk mindkét embercsoportnál.
A Teremtőben azért hiszel, mert vallás révén egész fogalomkészleted van arról, mi az, hogy Isten, hit, transzcendens, spirituális, stb. Ha nincs vallási hagyományozás, mindezt mindenkinek a nulláról kell újra tanulnia.
Vallás nélkül a spiritualitás olyan lenne, mintha a tudományt a nulláról kéne kezdenie minden generációnak.
A vallás tehát átörökíti a tudást.
Mitől lesz vallásos egy cselekedet?
A legfontosabb kérdés, hogy az egész mögött találunk-e egy szakrális-spirituális-misztikus-metafizikai hátteret, vagy sem. Másként mondva, a vallásosságot az különbözteti meg a mindennapos rutintól, hogy feltételez egy, a jelen helyzethez képest eltérő jövőbeli helyzetet, amit céljának tekint elérni.
Ezért például nem szükséges, hogy higgy bármilyen istenségben (lásd: eredeti buddhizmus), viszont szükséges, hogy legyen egy jövőképed (buddhizmus: jelen -> megvilágosodás -> nirvána).
Az önellátó gazdálkodás ezért is melegágya minden vallásnak. Hiszen minden adott hozzá, kiváltképpen, ha már sokadik generációs gazdálkodó közösségről beszélünk. Eredetileg minden őskori faluközösség önellátó gazdálkodást folytatott…
Tényleg 800 évvel előrébb járnánk egyházak nélkül?
Létezik egy olyan egyház- és vallásellenes dogma, hogy ha nem volna kereszténység, vagy keresztény Egyház, akkor az emberiség már 800 évvel előrébb tartana a technológiai fejlődésben.
Ez a tévtanítás minden szempontból ostobaság.
A kontroll és butítás nem a vallások sajátja, főként hogy gyakran a vallások őrizték meg a tudást és adták tovább, miközben a világi hatalom örömmel pusztított minden írásbeliséget. Ez zajlott Mezopotámiában vagy háromszor, Egyiptomban is legalább háromszor, Tibetben minimum kétszer, Európában is volt vagy két-három nagy kulturális szakadás.
Amikor a Nyugat-Római Birodalom összeomlott, a sötétség évszázadai a hódítóknak köszönhetően kezdődtek, akik megsemmisítették az antik kultúra folytonosságát. Az egyházi intézmények voltak azok, amelyek megőrizték a könyveket, az írásbeliséget, a római jogot, stb.
Tibetben, amikor a kínai hódítók ezernyi kolostort semmisítettek meg, csak néhány maradt, ahol képesek voltak az ősi iratokat elrejteni és megmenteni, és bizony rengeteg buddhista szerzetesnek kellett külföldre menekülnie, hogy a tudást és kultúrát továbbörökítse az ateista-materialista pusztítás elől.
Mezopotámiában azért maradhatott fent annyi agyagtábla, mert amikor a hódítók felgyújtották a könyvtárakat, akkor csak a papirusztekercsek égtek el, az agyagtáblák viszont tartóssá váltak, mert kiégtek.
Az Egyház előtt nem létezett Tudomány
Modern értelemben vett tudomány nem létezett. Volt helyette:
- gyakorlati szaktudás kémiai, biológiai, fizikai, mérnöki, orvosi és agrár területeken (értsd: tudta a kecskepásztor, hogyan gondozza a kecskéit),
- kezdetleges számtan és mértan,
- próbálkozások ilyen-olyan gyűjtemények létrehozására (pl. jóslások, gyógyító eljárások),
- természetbölcselet.
De a szükséges rendszeresség, a metódusok meghatározása, az objektivitásra való törekvés, stb. mindaz, ami tudománnyá teszi a tudományt, na az nem volt.
Tudomány helyett volt festő hobbija, aki újfajta festékanyagokkal kísérletezik és így felfedezi mondjuk a terpentint, vagy asztrológia, amikor a csillagjósok a több éves jóslási tevékenység közepette felfedezik a Vénusz ciklikusságát, több ezer éves feljegyzések alapján meg a tavaszpont vándorlását.
Ahhoz, hogy modern értelemben vett tudományról beszéljünk, egy sor társadalmi-gazdasági-politikai változásnak végbe kellett mennie.
A vallás biztosítja a spiritualitás továbbélését
Bárki mondja azt magáról, hogy ő vallás nélkül spirituális, mindig, mindenki esetében meg lehet mutatni, melyik vallásból vagy vallásokból vette át a saját spirituális világképének elemeit.
Szükség van egyáltalán egyházakra?
Az, hogy mivé vált évszázadok alatt a közös istenhitből fakadó, magas szellemiségű életközösség, más kérdés.
Látva a buddhizmus, konfucianizmus, zoroasztrizmus, manicheizmus, kereszténység, judaizmus, hinduizmus, stb. példáját, bátran kimondhatom, hogy minden egyház egy ” közös istenhitből fakadó, magas szellemiségű életközösségként” indult, ami aztán egyre inkább egy hierobürokratikus intézménnyé vált.
(hierobürokrácia: amikor férfi és/vagy női vallási képviselők végzik a bürokratikus vezetést).
Nem véletlen, hogy Európa egy megosztott, elmaradott kontinensből, ahol a barbár hordák dúlását követően csak a keresztény egyházi központokban élt tovább érdemben a római műveltség, majd azután válik “pillanatok alatt” a fél világot meghódító kontinens, hogy a skolasztikát követően megszületik a reneszánsz és vele az érdemi tudomány.
Ami – nem mellékesen – továbbra is főként egyházi kereteken belül fejlődött.
Kínában és Indiában, sőt az arab világban is elindult a tudomány kifejlődése, csak mindegyik esetben félbeszakadt. Egyik esetben se a vallás vetett véget neki, ugyanakkor egyik esetben se tudott modern értelemben vett Tudomány kialakulni.
Ha igaza volna a vallásellenes dogmának, Kína és India, Afrika és Dél-Amerika 800 évvel járna előrébb Európához képest.
Tévhit: „Minden vallás miatt milliókat öltek meg”
Ami a vallási háborúkat illeti, lényegében elhanyagolható a számuk a történelemben. A vallás ugyanis csak indok volt, pont úgy, mint most a különböző politikai ideológiák.
Megfigyelted már, hogy legalább száz éve nem a “hit védelme” miatt háborúznak, hanem az “ideológia védelme” miatt? Nem vallással, hanem politikai filozófiával fanatizálják az embereket.
Akkor most politikaháborúknak kéne ezeket hívni?
Dehogy. A vallás és a politika is csak ideológia, érzelmi manipulációra felhasznált eszközök.
A vallás: társadalmi jelenség, értelmezési keretrendszer
A spiritualitás: emberi jelenség, szellemi irányultság
A kettő tökéletesen kiegészíti egymást.