Kezdőlap Spiritualitás Bölcsességek Yliaster Daleth: Hekaté három birodalma

Yliaster Daleth: Hekaté három birodalma

238
0
Hekaté az ősi Istennő kései, ókori megnyilvánulási formája, a mágia, bölcsesség, rejtett tudás, azaz okkult letéteményese.

Az ősi és a modern boszorkányok hitvilágában egyaránt központi szerepet játszó hármas istennő számos mitológiai megnyilvánulása közül az antik kultúrából táplálkozó klasszikus műveltséghez némiképp ragaszkodó, s a görög mitológiát nem csak hírből ismerő nyugati embernek minden bizonnyal az éjszakával, a Holddal és a varázslással igen szoros kapcsolatban álló háromarcú ősistennő, Hekaté ugrik be először.

Közismertsége ellenére Hekaté a görög mitológia egyik leghomályosabb és legtitokzatosabb alakja.

A legtöbb görög istentől eltérően, soha nem avatkozik be személyesen a héroszok küzdelmeibe és a halandók különféle csip-csup ügyeibe; nem szabályozza a társadalom életét, nem irányítja a történelem menetét, de még az olümposziak egymás közötti konfliktusaitól, intrikáitól és botrányaitól is távol tartja magát, holott hatalma és tekintélye révén minden területen sikerre vihetné – akár még Zeusz ellenében is – az általa támogatott ügyet.

Az egyetlen mítosz, amelyben szerepet tevőleges vállal, Perszephoné elrablásának és visszatérésének története.

A Fényhozó

Hésziodosz elmondása szerint Phoibé (Hold) titanisz és Koiosz (értelem) titán házasságából két leány született. Az egyik lányt, Létót Zeusz szemelte ki magának, az ő titkos nászukból született Artemisz és Apollón; a másik lány, Aszteria Perszész asszonya lett, és az ő házasságukból született Hekaté (aki ezek szerint Artemisz és Apollón unokatestvére).

Hésziodosztól azt is megtudhatjuk, hogy Zeusz, aki mindenkinél jobban tisztelte őt, megengedte neki, hogy uralma alá vonja a szárazföldet, a tengert és a csillagos eget, Uranosz pedig mérhetetlen varázserővel ruházta fel. Az igazság ezzel kapcsolatban az, hogy Hekaté jóval ősibb isten, mint az olümposziak, és már akkor is Ő uralkodott a világ mindhárom szférája, vagyis a kietlen alvilág, a termékeny föld és a határtalan égbolt felett, amikor Zeusz még meg sem született.

Amikor Zeusz hatalomra került, és újra felosztotta a világot, azzal tisztelte meg őt, hogy továbbra is biztosította számára az uralmat mindhárom birodalom felett. Hésziodosz szerint Hekaté azzal váltotta ki Zeusz mélységes tiszteletét, hogy a legfőbb istentől eltérően szinte minden cselekedete a gyámoltalan, botladozó emberiség megsegítésére, támogatására irányult.

A vadászokat rendszeresen gazdag zsákmányhoz juttatta; a földműveseket bő terméssel, az állatenyésztőket kövér legelőkkel örvendeztette meg; a bíróságokon, a népgyűléseken és a csatatereken mindig az igazságot segítette győzelemre; megkönnyítette a szülést,, óvta a gyermekeket és széppé, erőssé, eszessé tette az ifjakat.

Mindezen túl ő volt az Úrnője a Holdnak, és a termékenység és az örök megújulás varázslatos égi jelképének, amely az ősi matriarchális időkben még a Napnál is nagyobb tiszteletnek örvendett. Hekaté nevének valószínű jelentése: “távoli”, “távolban levő”, ami nyilván holdistennői mivoltára utal.

Erre utal egyébként legismertebb attribútuma, a lobogó fáklya, valamint legkedveltebb jelzője, a Phoszporosz (fényhozó) is. Robert Graves szerint Hekaté nevének jelentése “száz”., és arra a száz holdhónapra utal, ameddig az Istennő földi helytartójának választottja, a “szent király” uralkodott, mielőtt ünnepélyesen feláldozták volna az istennő tiszteletére, a világ megújítása érdekében.

A hármas utak Istennője

Hekaté egyszerre volt növekvő Hold szűz istennője, a telihold anya- vagy nimfa istennője és a fogyó Hold alvilági banyaistennője. emiatt gyakran ábrázolták három alakban, vagy egy testtel és három fejjel.

A hármas útelágazásoknál felállított Hekaté-szobrok, a hekateinok mindhárom arca már irányba nézett. Léteztek olyan hekateinok is, ahol az emberi test egy oroszlán, egy kutya és egy ló fejét hordozta. Az ilyen ábrázolásokon az oroszlán, mint a harcias szűz istennők egykori kísérője, a növekvő holdat; a szemérmetlen szuka a kutyák által vonítva tisztelt teliholdat; a kanca pedig, mint az alvilági istennők kedvelt alakja, a fogyó holdat jelképezte.

Hekaté a hármas utak Istennője
Hekaté a hármas utak Istennője

A három fej ezenkívül az egykor három részre tagolt mediterrán évet is kifejezte; a tüzes oroszlán a viruló tavaszt; a kutya a Kutyacsillag (Szíriusz) uralma alatt álló forró nyarat (kánikula: kutyácska); a ló pedig, mint az alvilág küldötte, a természet haldoklását és halálát, az őszt és a telet jelenítette meg.

Hekaté, bár egy genuin hármas istennő volt, a két gabonaistennővel, Démétérrel és lányával, Perszephonéval is triászt alkotott. Ebben a hármasságban – a melyet leginkább az eleusziszi misztériumok képező Perszephoné-mítoszból ismerünk – Koré-Perszephoné töltötte be a szüz /koré: leány, hajadon/, Démétér az anya (métér: anya), Hekaté pedig a banya szerepét.

A Démétérhez címzett második homéroszi himnuszban egyebek között a következőket olvashatjuk az alvilágból visszatért Perszephoné és anyja, Démétér, valamint Hekaté találkozásáról:
“Akkor az istennők egész napon át egyetértőn /egymás szívét és lelkét hosszan vidították,/ egymást átölelve; a sóhajok abbamaradtak./ És kapott örömöt mindkettőjük viszonozta. /Aztán hozzájuk ragyogófátylas Hekaté jött /s Démétér szent lányát többször is általölelte; / ettől kezdve kíséri s jár vele mindig az űrnő.” (Devecseri Gábor fordítása)

Hekaté ezenkívül – holdistennői minőségében – Artemisszel és Szelénével is hármasságot alkotott.

Ebben a népszerű holdistennő-triászban Artemisz volt a növekvő hold szűz istennője, Szeléné a telihold nimfaistennője és Hekaté a fogyó hold banyaistennője. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a klasszikus korban sokan úgy tekintettek rá, mint a ragyogó égi szűz, Artemisz sötét és félelmetes alvilági aspektusára. A rómaiak a maguk Triviájával, a “hármas utak istennőjével” azonosították.

Az ezoterikus tradíció néhány mai képviselője pedig – nyilván neveik hasonlósága miatt – a fején békával ábrázolt egyiptomi Heket istennővel, a szülő nők segítőjével és a holtak túlvilági útjának egyengetőjével, valamint a szintén egyiptomi Hekával, a varázserő megtestesítőjével hozza kapcsolatba.

A fogyó hold úrnője

A klasszikus kor görögjei Hekatét már kizárólag a fogyó hold úrnőjeként tisztelték (vagy rettegték), az éjszaka, a sötétség, a lidérces álmok, a kísértetek és a boszorkányok félelmetes alvilági istennőjeként, akinek fésületlen hajrengetegében viperák tekeregnek, és aki lobogó fáklyával a kezében éjszakánként a temetőkben, a sírok közt bolyong.

Gyakran egy kulcs is látható nála, sötétedés után ezzel nyitja ki az alvilág kapuit, hogy az alvó emberiségre rászabadítsa a démonokat, a vámpírokat és a kísérteteket. Sokfelé úgy gondolták, hogy egy olyan szörnyű istennőnek, aki az embert rémálmokkal gyötri, aki parancsol a démonoknak és más alvilági szörnyeknek, aki megnyitja a sírokat és életre kelti a halottakat, akit kísértetek láthatatlan serege kísér éjszakai portyáin, még a nevét sem ajánlatos kiejteni.

Amikor mégis szóba került, Hekaté helyett inkább Aphrattosz (“névtelen” vagy “megnevezhetetlen”), Pandeina (“egészen szörnyű”), Khthonia (“föld alatti”) vagy Urania (“égi”) néven emlegették.

A ragyogó Artemiszhez hasonlóan, őt is kutyafalka kíséri, de az ő kutyái nem jól idomított, fegyelmezett, gondosan ápolt, sima szőrű vadászebek, hanem a pokol vérszomjas, bozontos, éjsötét, izzó szemű fenevadjai. Sok mitográfus az alvilág, a Tartarosz bejáratát őrző háromfejű kutyaszörnyet, Kerberoszt is az ő kíséretéhez sorolja.

A hagyomány szerint Kerberosz perzselő nyálából keletkezett a mérgező sisakvirág, Hekaté egyik szent növénye, amelyet ő használt először bűvös kenőcsök és bájitalok készítésére, s amelyet az ő tiszteletére neveztek el hekateisznek. A legendás thesszáliai boszorkányok állítólag e növény felhasználásával készítették repülőkenőcsüket, amely – narkotikus hatása révén – képessé tette őket a repülésre.

A sisakvirágon kívül persze Hekaté uralja az összes többi bűvös erejű növényt is, amelyet a boszorkányok titkos gyógyszereik, varázsszereik és mérgeik készítéséhez felhasználtak.

Miközben holdvilágos nyári éjszakákon meztelenül gyűjtötték a növényeket, a boszorkányok úrnőjükhöz és a varázsfüvek úrnőjéhez, Hekatéhoz fohászkodtak, hogy tegye minél eredményesebbé munkájukat, és minél hatásosabbé az éppen leszedett növényeket. Hozzá fordultak ezenkívül mindazok, akik valamilyen varázslatba kezdtek, vagy valamilyen titkos, tiltott mágikus tevékenységet folytattak.

Különösen a szerelmi mágiát űzők, az álomfejtők, a látomáskeresők és a szellemidézők számíthattak a segítségére.

A következő mágikus eljárást, amely magába foglalja az egyik legnépszerűbb, Hekatéhoz intézett fohászt, állítólag maga az istennő diktálta le egyik hívének (a szöveget, a fohász kivételével, nem szó szerinti fordításban közöljük):

Puha fából faragjátok ki szobromat, majd díszítsétek fel a vadruta gyökeréből készített apró gyíkokkal. Ezt követően állítsatok elő füstölőkeveréket mirrha, storax és tömjén egyenlő arányú összevegyítésével és annyi gyík vérének hozzáadásával, ahány alakban meg szoktam jelenni.

A keveréket tegyétek ki a csökkenő hold hatásának, majd forduljatok hozzám a következő szavakkal: “Jöjj, alvilági, földi és égi Bombo (Hekaté), az országutak és az útelágazások úrnője, aki az éjszakában kóborolsz, fáklyával kezedben; jöjj, napfény ellensége, az éj sötétjének barátja és szerelmese, aki élvezettel hallgatod a szukák vonítását és gyönyörködsz a kiömlő vér látványában, aki fantomokkal kószálsz és sírok közt tanyázol, aki szomjazod a vért és félelmet plántálsz a szívekbe, Gorgo, Mormo, ezerarcú Hold, vess egy pillantást néked felajánlott áldozatunkra!”

Ezután lehullott babérágakból építsetek szentélyt a szobromnak, és gyújtsátok meg a füstölőkeveréket. Ha kellő átéléssel fohászkodtatok hozzám, meg fogok nektek jelenni álmotokban, és válaszolni fogok minden kérdésetekre.

Az átlagemberek úgy próbálták elnyerni az úrnő jóindulatát, hogy esténként valamilyen áldozati ajándékot (pl. nyers csirkeszívet vagy néhány darab apró mézes süteményt) tettek ki számára az ajtajuk elé.

A varázslók és a boszorkányok rendszerint a hármas útelágazásoknál álló hekateionoknál imádkoztak hozzá és mutattak be (kutya-) áldozatot a tiszteletére. Ez volt az a hely, ahol a legeredményesebben lehetett varázsolni, démont idézni, a holtak szellemeivel társalogni vagy a jövőt fürkészni.

Yliaster Daleth

Forrás: panepiphanes

Oszd meg azokkal, akik fontosak számodra!
  • 32
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
    32
    Shares

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here