Kezdőlap Ezotéria és Mágia Energetika A belső nyugalom keleti titka: a Zen-do, avagy a Zen útja

A belső nyugalom keleti titka: a Zen-do, avagy a Zen útja

199
0
A belső nyugalom keleti titka: a Zen-do, avagy a Zen útja
A belső nyugalom keleti titka: a Zen-do, avagy a Zen útja
A zen szó jelentése, elmélyedés vagy meditáció. Sokan úgy gondolnak rá, mint a buddhizmus egyik ágára, és mint ilyen, gyökerei mélyen, valóban Buddha tanításáig nyúlnak.

Ezért is nevezi önmagát a zen ág, a Buddha Szív Iskolának; kifejezve ezzel, hogy a Felébredett legmélyebb lényegi tanításának letételese.

Mi a zen lényege?

A zen lényege, a valóság legmélyebb természetének hirtelen felismerése, a formákon túli benső elcsendesülés gyakorlásán keresztül.

Alapgondolata, hogy a szellemi megvilágosodás, nem fokozatosan érendő el, hanem egyetlen azonnali, és mindent beragyogó pillanatban, amely úgy világítja meg lényünket, mint egy kipattanó szikra által keltett világosság.

A belső nyugalom keleti titka: a Zen-do, avagy a Zen útja
A belső nyugalom keleti titka: a Zen-do, avagy a Zen útja

Csak tiszta forrásból

A hirtelen megvilágosodás, és a „szavakon túli tanítás” gyakorlata, egy legenda szerint Buddha azon cselekedetéhez köthető, amikor is tanítóbeszéd helyett, egykor a Keselyűbércen felmutatott egy szál virágot a tanítványainak, mire az egyikük elmosolyodott.

Ez, a tanítvány legbensőbb tiszta tudatából, önmagától ébredő belső mosoly áll a legközelebb, a valóság valódi természetéhez, amely mentes minden megkülönböztetéstől, meghatározástól, magyarázattól, szótól és gondolattól.

A világ természete, önmaga érintetlen valóságában leginkább ’mentes’, vagy ’üres’, minden ráakasztott címkétől, fogalomtól.

Csak az emberi szavak, fogalmak, és gondolatok mindent felölelő hálója ejti rabul tiszta tudatunk természetét.

A világ természete, önmaga érintetlen valóságában leginkább ’mentes’, vagy ’üres’, minden ráakasztott címkétől, fogalomtól.

És mikor hirtelen elengedjük az értelem és a fogalmi megismerés kényszerét, akkor hasít belénk villámként a szavakon túli valóság-élmény világossága. Ez a zen lényege, a szatori.

Egy mosolygó virág és egy virágzó mosoly indította tehát útjára ezt a hagyományt, amelyet vagy ezer évvel később, a 6. században Bódhidharma, a huszonnyolcadik indiai, és egyben az első kínai pátriárka vitt Kínába.

A neki tulajdonított négysoros szerint:

„Külön hagyomány a Tanon túl,
Nem alapul írott jegyen,
Menten az ember szívéhez szól,
Hogy feleszméljen, Buddha legyen.”

Ezért is van, hogy a felébredésről szóló zen tanítás nem ’buddhista’ tanítás, hanem nyitottságának és a formák-feletti alapállásának köszönhetően, számos alakban a nem buddhisták körében is népszerűvé vált, különösen Ázsián kívül.

Ma már olyanról is beszélhetünk, mint a keresztény zen ág megjelenése.

Mivel a zennek nem is létezik hivatalos kormányzó testülete, szinte lehetetlen bármilyen hiteles leszármazási ágat is „eretneknek” minősíteni.

A zen iskolák egyetlen hiteles forrása, a tudat tiszta természetének belátása, közvetlen felismerése. Zeisler István szavaival élve a zen gyakorlója az, akire igaz a japán unszui elnevezés, ami szó szerint azt jelenti: felhő és élővíz.

A tudata szabad, akár felhő az égen, akár a víz a hegyi patakban.

A zen kínai útja

Japánba a hirtelen felébredés tanítása Kínán és Koreán át érkezett, s így vette magára taoista és konfucianista vonásait.

A taoizmus, amely a lét közvetlen megtapasztalásához vezető útról (ez a Tao) azt tanította, hogy ez legközvetlenebb formában a nem-cselekvés (wei-wu-wei) eszközeivel valósítható meg, ideális befogadó közege lett a hirtelen megvilágosodás tanításának, amely szintén a tudati szennyek elengedését hirdette.

Kínában a zen-t csan néven ismerik, és Bódhidharmának tulajdonítják, akit Japánban Daruma Daisi néven tisztelnek. Bodhidharma az indiai Chola dinasztia harmadik hercege volt, aki i. sz. 520 körül hajózott a dél-kínai Liang királyságba, ahová Vu-ti császár rendelte kihallgatásra.

Itt hangzott el a híres párbeszéd:

„– Lám építettem számtalan templomot, másoltattam számtalan szentiratot, gondoskodtam számtalan szerzetesről – hivalkodott a császár. Milyen érdemeket szereztem?
– Semmilyet. – mondta Bódhidharma.
– Mi szent hát?
– Minden üres, nem szent.
–Akkor ki áll itt előttem?
– Nem ismerem.”

Így fejtette ki, hogy az önző céllal véghez vitt jócselekedetek teljesen haszontalanok a megvilágosodás eléréséhez.

A lehulló szemhéjakból tealevelek nőttek, amely az éberség italaként mind a mai napig a zen gyakorlás közben elfogyasztható egyetlen ital.
A lehulló szemhéjakból tealevelek nőttek, amely az éberség italaként mind a mai napig a zen gyakorlás közben elfogyasztható egyetlen ital.

A császár természetesen elkergette, így ezek után kolostorba vonult Észak-Kínában, ahol a legenda szerint kilenc évet töltött meditációval egy sziklafalat nézve.

Egy legenda szerint, a kilenc évből hét évre álomba merült, és mikor felébredt olyan mérges volt, hogy levágta saját szemhéjait, hogy szemei be ne csukódhassanak többé.

A lehulló szemhéjakból tealevelek nőttek, amely az éberség italaként mind a mai napig a zen gyakorlás közben elfogyasztható egyetlen ital.

A legenda szerint átható és szüntelen tekintete lyukakat vájt a falba, és mind a mai napig látható a falon az árnyéka.

Innen a „fal-nézés” (壁觀 bìguān) gyakorlata, ami zen meditációs forma, a zazen alapja. Bódhidharma a hajthatatlan semmit-tevés gyakorlatát csak akkor függesztette fel, amikor leendő tanítványa Huj-ko, a magas hóban térdelve hiába várva a mester törődését, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét:

„– Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat – mondta kétségbeesetten.
– Könyörgök, békítsd meg!
– Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed – szólt a pátriárka. Megbékítem.
– Mihelyst keresem, megtalálhatatlan.
– Akkor meg is békült.”

A híres anekdota jól példázza, hogy az emberi gondolkodás csapdáján keresztül, a szellem el nem nyugtatható.

Az út ehhez a meditáción át vezet.

Zazen – a zen útja

Bódhidharma tanítványai tovább vitték a zen tanítását és bár sokfelé terjedt, később, a Szung dinasztia (960-1126) alatt, csak két irányzata marad fenn, így Japánban is, napjainkban ez a két irányzat, a rindzai és a szótó iskola a meghatározó.

A rindzai iskola szellemi alapjait a kínai Lin-csi (japánul Rindzai) tette le, amit aztán 1191-ben Eiszai honosított meg Japánban. A szótó iskolát Eiszai tanítványa, Dógen hozta létre.

Mindkét irányzat a tudat tiszta természetének közvetlen megtapasztalására helyezi a hangsúlyt, amelyet a cselekedetek nélküli időzés, jobb elnevezés híján a ’meditáció’ gyakorlásának útján történik.

Zazen - a zen útja
Zazen – a zen útja

Annak ellenére, hogy a zen hagyomány megvetett és elvetett minden írott szót a tanítványok a lehető leghívebben jegyezték le mestereik beszélgetéseit, mondásait.

Ezekből születtek a rövid anekdotikus példabeszédek (kung-an vagy kóan), amelyek feletti időzés ma sokszor kiegészíti a zazen gyakorlását.

A zen-útjának tanítása, és a zazen lényege szavakon keresztül nem ragadható meg.

A zen maga az élet, míg a zen útja a gyakorlás. Fáradhatatlanul.

A zazen gyakorlása

Zazent gyakorolni roppant egyszerű; azt mondják, hogy épp ez az egyszerűség a nehéz benne.

1. Elengedhetetlen kelléke a zazennek egy ülőpárna Ez azért fontos, mert a medencét meg kell dönteni előrefelé, ami a puszta földön ülve nehéz.
2. A párnára úgy kell leülni, hogy a térdek stabilan álljanak a földön. Hagyományosan a teljes vagy a féllótusz pozitúrát ajánlják. A teljes lótuszt a legelszántabb buddhisták se alkalmazzák túl gyakran, mert nagyon megterheli a térdeket. A féllótusz sokkal inkább térdkímélő, de sokaknak nem megy. Ezen az ún. baddha konaszana jógagyakorlattal lehet segíteni. Amíg viszont nem megy, a japán ülés is megteszi, az ülőpárnát élére állítva a lábak közé véve.
3. A medence dőljön előre. A cél az, hogy a gerincoszlop, a nyakat is beleértve, egyenes legyen, ez pedig másképp csak nagy erőfeszítések árán lehetséges, az viszont nem fér össze a zazen meditatív jellegével.
4. A tenyerek nézzenek felfelé, a bal kéz feküdjön a jobba. Nagyjából úgy kell találkozniuk, hogy a középső ujjak belső kettő ujjperce egymást fedje. A hüvelykujjak legyenek egyenesek és finoman érjenek össze, ne feszüljenek egymásnak.
5. A szemek maradjanak félig nyitva, a tekintet essen nagyjából egy méterre előre, kb. 45 fokos szögben. A gyakorlati megfontolás e mögött az, hogy a szerzetesek a hosszabb meditációk alatt hajlamosak elaludni, ami nyitott szemmel valamivel nehezebb. A tekintet ne koncentráljon kifejezetten semmire.
6. A lélegzetek ne a mellkasba, hanem a hasba menjenek. Legyenek mélyek és lassúak; ilyenkor általában 5-7-szer vesznek levegőt percenként, de gyakorlottabbaknál ez kevesebb is lehet. A levegővételek ne legyenek erőltetettek, törekedni kell a természetességre. Úgy jó, ha a mellkas és a has tájéka laza; ezt nem könnyű egyenes gerincoszlop nélkül megcsinálni. A kilégzés legyen hosszabb a belégzésnél, kezdeti mércének a 2 : 1 arány is megfelelő.

Egyszerre általában 30-40 percet szokás így ülni.

Hogy ez alatt a gyakorló mit csinál, igények válogatják. Számolhatja például a kilégzéseit, koncentrálhat a harájára, azaz a köldöke alatt két ujjnyira lévő területre, vagy ha már nagyobb tapasztalata van, ülhet egy kóanon vagy megpróbálhatja kiüríteni a fejéből a gondolatait.

Szeretnéd megtudni, hogy a párod, vagy a kiszemelted valóban az Ikerlángod-e? Készítettünk erre egy ikerláng tesztet, kattints ide!

Szerző: Tarr Bence László

Forrás: tarrdaniel.com

Képek: pixabay

Oszd meg azokkal, akik fontosak számodra!
  • 77
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
    77
    Shares

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here