Ha parapszichológia valahol szóba kerül szinte biztos, hogy szélsőséges érzelmeket vált ki.
Ennek a témának vannak harcos tagadói és lelkes igenlői, noha viszonylag kevesen tudják mit is jelent pontosan ez a fogalomkör, mi az amit a pszi jelenségekről bizonyosan tudunk és mi az amit tudományos értelemben egyenlőre csak feltételezhetünk.
Tartalomjegyzék
Sokan úgy vélik, hogy a pszi jelenségek kívül esnek a fizika és a tudomány hatáskörén
S bár ezzel a jelenségvilággal több tucat kutatóintézet foglalkozik, azt el kell ismerni, hogy az emberi logika – ideértve a tudomány oksági szemléletét – a pszi képességeket vizsgálva gyakorlatilag tanácstalan.
Parapszichológia. Az emberek többsége ezt a szót nehezen definiálná helyesen, noha jobbára mindenki így-úgy sejti mi is tartozik ide.
Ezen belül az értelmezések azonban parttalanul sokfélék, van akinek a telepátia, van akinek a Yeti vagy a Loch Ness-i szörny jut eszébe, megint más az UFO-kat, vagy a szellemeket és a túlvilágot tartja idesorolhatónak.
Ez a fajta értelmezésbeli zűrzavar nyilván nem véletlen, a szűkebb tudományos parapszichológiai rétegen túl rengeteg ezoterikus könyv, előadás és tanfolyam értelmezi más és más módon a parapszichológiát.
Egy egyszerű meghatározás szerint a parapszichológia olyan jelenségeket vizsgál, amiket nem tudunk fizikailag megmagyarázni.
Ez önmagában helyes értelmezés, de kiegészítésre szorul.
Egyrészről a pszi jelenségek az élőlények és környezetük közötti kölcsönhatásokban figyelhetők meg, másrészt a megmagyarázhatatlanság nem feltétlenül örök érvényű, hiszen a tudomány fejlődése eddig is nagyon sok látszólag megfejthetetlen dologra adott magyarázatot, elég ha itt arra gondolunk, hogy hogyan változott a villámlás az istenek haragjából légköri elektromos kisüléssé.
A kérdés, mint látni fogjuk a pszi esetében ennél azonban minőségileg bonyolultabb.
Sokan úgy tartják, hogy a parapszichológia a megfigyelhetetlen jelenségekkel foglalkozik.
Ez nyilvánvaló félreértés, hiszen ha egy jelenséget nem is értünk, a megfigyelhetőség a tudományos vizsgálhatósághoz alapvető feltétel kell legyen.
Mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy egy személyes istenélménynek vagy egy misztikus megtapasztalásnak ne lehetne valóságtartalma – az átélő számára ez nagyon is jelentős lehet –, csak szubjektív jellege miatt kívül esik a tudomány látókörén.
Ezzel szemben a telepátia, a megérzések, a tudat tárgyakra gyakorolt hatása mind-mind megfigyelhető és vizsgálható, mint ahogy ezt rendszerezve az ezzel foglalkozó kutatók évtizedek óta teszik is.
Mielőtt azonban a parapszichológia ismertetésével továbblépnék, még egyszer szeretném leszögezni azt, hogy attól, hogy valami tudományosan nem vizsgálható, attól még létezhet, csak tudományos értelemben nyilván nem nevezhető ténynek.
Ilyen értelemben természetesen igaza lehet számtalan ezoterikus állításnak a valóság világát illetően, bár mindezt a filozófiák és a bizonyítékot nem kívánó vallásos meggyőződések területére kell soroljuk.
Akik munkásságomat régebbről ismerik, jól tudhatják, hogy számomra a pszi jelenségek a tudati lét olyan csodáját jelentik, amik analógiájaként tételezem fel a valóság ősidőktől egybecsengő tanításait.
Térjünk vissza most mégis a parapszichológia kezdeteihez, áttekintve azt, hogy mire jutott megfigyeléseiben az elmúlt közel másfél évszázad alatt ez a sajátos és izgalmas tudomány.
Bár a pszi képességek nyilvánvalóan végigkísérték az embert és történelmét, az első ilyen jellegű szervezett megfigyelések a spiritizmus médiumi szeánszaihoz köthetők, amikor az ezernyolcszázas évek közepe tájt a tudósok azt kezdték vizsgálni, vajon a médiumi üzenetekben van-e igazolható valóságtartalom.
A spiritizmus felfogása szerint az arra alkalmas emberek képesek a túlvilágról üzeneteket átadni az evilágiaknak – a médium közvetítőt jelent – egyfajta transzállapotban mintegy testüket-hangjukat kölcsönözve a holt lelkeknek.
Nyilván itt olyan – a médium számára ismeretlen – információk is szerepelnek, amik a halott rokonai által, vagy más módon visszaigazolhatók.
Ez a visszaigazolás azonban már a megfigyelések kezdetén megosztotta a kutatókat, azt tekintve, hogy a médium a jelenlévők gondolataiból is kiolvashatja a helyes információkat (telepátia) így a túlvilág hipotézise nem szükségszerű.
A helyzet azért itt is bonyolultabb volt, a médium például a halott nevében olyan dolgokról is nyilatkozott, amiről senki élő nem tudhatott, például az általa egykoron elásott családi ékszerek.
Miután erre is találtak áthidaló elméletet csakhamar körvonalazódott az a tény, hogy az embereknél (nagyobb számú kísérlettel bárkinél) kimutathatók az úgynevezett érzékszerveken túli észlelések, amelyek máig a pszi kutatás fő irányát jelentik.
A pszichokinézist később említve tekintsük át mik tartoznak ide, vagyis az ESP (extra szenzoriális percepció) területéhez.
Legáltalánosabb ESP képességünk a telepátia vagy magyarosabban gondolatátvitel, tán nincs is olyan ember aki ne élte volna meg olykor, hogy mikor valamire gondolt, valaki kimondta, vagy valakire gondolva, már meg is csörrent a telefon, nyilvánvaló, hogy kivel a vonal túlsó végén.
Ez talán a legkevésbé vitatott pszi jelenség, talán azért is, mert ma a rádióhullámok ismeretében nem is olyan nehéz elképzelni a működését.
Tudatunk ugyanakkor nemcsak mások gondolatait képes észlelni, de a tárgyi környezet érzékszerveink elől rejtett állapotait és eseményeit is, ezt a képességet clairvoyance-nak vagy távérzékelésnek nevezzük.
A harmadik csoportba sorolható ESP képesség ugyanakkor a legnagyobb talányát veti fel a mai tudományos szemléletnek, példa nélkül állva a fizika többé kevésbé megismert világában.
Ez pedig nem más, mint a prekogníció vagyis a jövőérzékelés.
Szeretnéd megtudni, hogy a párod, vagy a kiszemelted valóban az Ikerlángod-e? Készítettünk erre egy ikerláng tesztet, kattints ide!
Az előérzetek és a jövő fürkészése mindig is ismert misztikumát jelentették a legkülönfélébb kultúráknak, máig sokan élnek különböző jósmódszerekkel, elég ha az ezoterikus hirdetéseket alaposabban átböngésszük.
A nagy kérdés inkább az, hogy ha létezik ilyen képesség, akkor az hogyan illeszthető be a tudományos szemléletbe.
Könnyű lenne most arra hivatkozni, hogy a parajelenségeknek a fizikához úgysincs köze, lévén természetfelettiek vagy másképp metafizikaiak.
A pszi képességek eddigi vizsgálati eredményei szerint „egyszerűen” arról van szó hogy ezek a folyamatok nem az általunk ismert tér-idő dimenziókban zajlanak, sőt éppen a jövőérzékelés esetében világunk oksági folyamatai – legalábbis innen nézve – felborulni látszanak.
A másik, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezek mindenkiben és folyamatosan létező képességek, amik általában azért maradnak rejtve, mert egyrészt a tudattalan nehezen átlátható síkján működnek, másrészt – jobbára kusza érzelem és vágyvilágunk által vezérelve – az egymással ellentétes elvárásaink a pszi hatásokat és észleleteket gyakorlatilag kioltják, észrevétlenné teszik.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy olyan kollektív hatásokról van szó, amiben sok ember különböző elvárásai folyamatos változásaikkal együtt ötvöződnek, akkor kész csoda, hogy a pszi a mindennapjainkban egyáltalán tetten érhető.
Természetesen vannak látványos és vitathatatlan megnyilvánulásai is a pszi-nek, ilyen például a makro pszichokinézis (MakroPK), ami a tudat tárgyi környezetre gyakorolt hatását jelenti, – természetesen az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül.
Ide tartozik a tárgymozgatás, a teleportáció, a levitáció, a fémhajlítás és még sok egyéb furcsaság, bár igaz ezt a képességet valóban csak keveseknél figyelték meg.
A médiumi kísérletek korszakában egy skót származású amerikai férfi D. D. Home hívta fel magára a figyelmet különös képességeivel, amit a kor tudósai is vizsgáltak.
Home képes volt tárgyakat és önmagát lebegtetni, ellenállt a tűznek, testét több mint húsz centivel meg tudta nyújtani és más döbbenetes tulajdonságot is felmutatott.
A XX. század más híres parafenoménjei közül idevágólag elég ha Uri Gellert említjük, aki telepatikus és fémhajlító képességeiről híresült el.
Van azonban egy olyan visszatérő – így sokat vizsgált – jelenség is a pszi képességek tárházában, ami zavarba ejtő összetettségével és egyértelműségével a leghitetlenebb kétkedők számára is meggyőző lehet, ez az úgynevezett Poltergeist tevékenység.
Bár ilyen esetekről évszázadok óta maradtak fenn leírások, tudományos értékű megfigyelések leginkább az elmúlt ötven évben gyűltek fel, számos törvényszerűségét is feltárva a jelenségnek, megállapítva, hogy elsősorban pubertáskorú és labilis lelkivilágú gyermekek környezetében a tárgyak időnként minden fizikának ellentmondó módon kezdenek „viselkedni”.
Bútorok mozognak a lakásban, idegen tárgyak jelennek meg a semmiből – vagy éppen tűnnek el –, spontán tüzek keletkeznek, elektromos készülékek „bolondulnak meg”, alkalmasint a helyszínre szállított mérőműszerekkel egyetemben.
A Rekurrens Spontán Pszichokinézisnek (RSPK) elnevezett jelenségegyüttes kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a tudat – oszlopos fizikai erőknek fittyet hányva – képes az anyagi környezetre hatni, így más fénybe helyezi az egyszeri és megismételhetetlen pszi jelenségek valószínűségét is.
A pszi képességek megértése és valóságszemléletünkbe való integrálása egyértelműen korunk legnagyobb ismeretelméleti kihívása.
Ezeknek a jelenségeknek a tagadhatatlan léte azt mutatja, hogy az általunk tapasztalt világ csak egy szelete egy nagyobb valóságnak, ami a tér-idő és oksági élményünket a létről dimenzionálisan haladja meg, csak részben magyarázhatóan a legmodernebb kvantumfizikai ismeretekkel.
A parapszichológiai kutatások elsődleges frontja máig az ESP jelenségcsoportja, ezt azonban – a PK vizsgálatán túl – kiegészíthetik a Halálközeli élmények (HKÉ) és a spontán vagy tudatos testelhagyás (TKÉ vagy OBE) jelenségeinek kísérleti eredményei is.
Természetesen ezeken kívül is rengeteg vizsgálati terület kínálja magát a parakutatóknak, például a természetgyógyászatban alkalmazott módszerek pszi összefüggéseit illetően, vagy a „túlvilág” és a „szellemi dimenziók” területén, kár, hogy világszerte alig több, mint pár tucat – tudományos értelemben komolyan vehető – intézet foglalkozik a témakör rejtélyeivel.
Mi is lehet végül a parapszichológia jövője?
Talán egy olyan integrált tudományág létrejötte, ami interdiszciplinárisan ötvözi a létről megfogalmazott eddigi emberi tudás szintetizálható tanulságait, a fizika és a pszichológia szakterületei mellett ideértve a filozófiát, a vallástörténetet és az olyan úton kialakított világképeket, amit maguk a jelenségek mélyebb megélői tolmácsoltak a történelemben.
S hogy mire is jó mindez nekünk embereknek? Úgy gondolom elsősorban útmutatásként létünk és annak minőségének megértéséhez, alakításához, magunk és sorsunk teljesebb megközelítésből való átlátásához, értőbb elfogadásához.
Hiszem, hogy a csodák rejtélye előtt állva csak a mai tudomány tanácstalan, s nem az ész kell megálljon, csak a gondolkodás határos formáit kell félretenni ott, ahol az láthatóan használhatatlan, mert a tudat képességei időtlenségükben bár határtalannak tűnnek, lépni és járni megtanulni itt a Földön úgyis magunknak kell.
Szerző: Paulinyi Tamás
Képek forrása: pixabay
Forrás: tarrdaniel.com