Az ember öntudatosodásának és gondolkodásának kezdetei ismeretlen, nehezen feltérképezhető időkbe nyúlnak vissza.
Az ősi kultúrák teremtésmítoszainak szimbólumvilágai valószínűleg az oksági szemlélet ébredését ötvözik egy gondolatok nélküli ősemlékezet olyan intuitív érzés- és tapasztalatvilágával, amit egyfajta velünk élő belső sejtés máig őriz lelki tartományainkban.
A visszatekintés objektivitása azért is nehezen mérlegelhető, mert a tudat – mint megfigyelő, megfigyelt és vonatkoztatási rendszer egyidőben –, önmagát és múltját, csak saját korlátai és szemléleti hajlamai között tudja vizsgálni.
A tudat evolúcióját illetően az antropológiai összehasonlítások mellett éppen az állatvilágban megfigyelhető tudatosodási folyamatok vizsgálata is kínálhatja magát, amelyben persze a tudatosság szintjét és minőségeit megint az emberi kategóriák szerint mérjük.
Megismerésünk így egy önmagára épült folyamat egészének, illetve mai megközelítésünk a jelen nézőpontjának is tekinthető.
A máig tartó történelmi korszakokban az emberi szemléletek között alapvető különbséget mégiscsak a klasszikus filozófiai kategóriákkal leírhatóan láthatunk, ami az idealista és a materialista megközelítésekre szűkíthető a valóság felfogását illetően.
