Skip to content

A jin-jang szimbólum titka, amit kevesen ismernek

A jin és jang szimbóluma közismert Nyugaton is, ám a legtöbb forrás csupán felszínesen ír róla.

Közkedvelt magyarázata az, hogy az egymással szemben álló erők kiegészítik egymást és minden fényben ott a sötét és minden sötétségben ott a fény.

Ez a fajta dualista magyarázat azonban téves!

Honnan ered a jin és jang szimbóluma?

A jin és jang (egyszerűsített kínai: 阴阳; hagyományos kínai: 陰陽) kifejezések írásban először a Ji Csing-ben (más használatban Ji King – Változások Könyve) jelentek meg, i.e. 1250 körül.

Jin-jang kőbe vésve fejezi ki a szimbólum lényegét
Jin-jang kőbe vésve fejezi ki a szimbólum lényegét

A jin jel egyik megközelítő jelentése „a hegy árnyékos oldala”, míg a jang jel hasonló jelentése „a hegy napos oldala”. Ezek a piktogramok nemcsak egymással ellentétben levő tulajdonságokat és formákat jelölnek, de egyúttal jelképezik az átalakulást egyik végletből a másikba, hasonlóan az évszakok változásához.

A jin-jang szimbóluma a világmindenség egymással ellentétes tulajdonságait mutatja: sötét és világos, nőies és férfias jellegű, lágy és kemény, ívelt és szögletes, stb.

Jin és jang nem azonos a Nővel és Férfival!

Fontos megemlíteni, hogy nő és férfi megkülönböztetése nem egyenértékű a jin és jang lényegiségével – itt a nőies és férfias jellegű tulajdonságokon van a hangsúly. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. A világ jelenségeiben meglévő ellentétek egysége a jin és jang. A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét. Így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásából áll. Normális körülmények között az erők rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak.

A jin és jang szimbólum ábrázolásai

A taoista szimbolikában a jin és jang ábrázolása két színnel történik. Alul a jin kék színű, megfelel a víz jellegének, amely lent foglal helyet; felül a jang vörös, megfelel a tűz jellegének, amely felfelé tör. Az általánosan ismert fekete-fehér ábrázolás egyszerűsített rajz, a korabeli nyomtatásban használatos színeken alapul – a feketén és az alapszínen – de a fekete mellett a jin oldal változatos színekben is előfordulhat, az alapszín vagy a papír színe szerint.

Jin és Jang tulajdonságok

Jang:
  • férfi,
  • meleg,
  • világos,
  • elülső,
  • kemény,
  • egyenes,
  • szögletes,
  • nap,
  • csillag,
  • magas,
  • nagy,
  • egyszerű,
  • széles,
  • függőleges,
  • geometrikus.
Jin:
  • női,
  • hideg,
  • sötét,
  • hátsó,
  • lágy,
  • ívelt,
  • kerek,
  • föld,
  • hold,
  • alacsony,
  • apró,
  • díszes,
  • szűk,
  • vízszintes,
  • természetes.

Mindenképpen fontos tudni azonban, hogy a jinre és a jangra nem lehet azt mondani, hogy fekete-fehér, vagy üres és teli, illetve semmi és valami – nem a létezőt és a nem létezőt képviselik, hanem az ellentétes jellegű tulajdonságokat, melyek egymásból alakulnak ki, és kiegészítik egymást. A jin és jang párost szokták ábrázolni sárkányokként (habár ezt kevésszer látjuk), vagy halakként (ahogyan egymás körül úsznak).

Minél gyorsabban alakul ki a jin és jang áramlása, annál gyorsabban vonul vissza

Minden tájcsitu három részből áll: jang (a világos oldal), jin (a sötét oldal) és az egységüket megjelenítő kör. Mindkét oldalban található egy-egy kis kör, melyek elnevezése: „jin a jang-ban”, illetve „jang a jin-ben”. Ezen belül, ha a kis köröket felnagyítanánk, mindkettőben egy-egy újabb tájcsitu-t találnánk, mivel a kis körökből újabb „tajcsi” fejlődik ki.

Jin-jang és a kínai állatövi jegyek egy taoista templomon
Jin-jang és a kínai állatövi jegyek egy taoista templomon

A tájcsitu jelében kifejeződik egy nagyon fontos elv, amely szerint „amikor a jang telítődik, a jin növekszik, és amikor a jin telítődik, akkor a jang indul az útjára”. A világegyetemben lezajló folyamatok kivétel nélkül ezt az elvet követik. Minél gyorsabban alakul ki a jin és jang áramlása, annál gyorsabban vonul vissza. Ezt fejezi ki a középen fehér kört tartalmazó ábrázolás.

Mit jelképez igazából a jin-jang?

Amit nem szoktak elmondani, és általában az ezoterikus tanításokból teljesen kihagyják, az a jin-jang lényege:

A hegy örök és állandó, a Nap örök és mozgásban van. Jin és Jang általuk jön létre és pusztán a felszínen, a hegy felszínén léteznek! Ráadásul úgy változnak, ahogy a Nap halad égi pályáján: a hegy azon oldala, amit megvilágít, a jang, a világos oldal, ami árnyékban marad, az a jin, a sötét oldal.

Aki tehát egyensúlyba akarja hozni önmagát, ne a felszínnel foglalkozzon. Legyen maga a hegy, ami teljes egész.

 

A témáról bővebben, magyarul:

Ni Hua-Ching: I Ching, a Változások Könyve és a változatlan igazság; Lunarimpex, 2006.

Havasi András: A TaiJiQuan elmélete és filozófiája; Lunarimpex, 2004.

jin-jang

Képek forrása: kép 1kép 2

Forrás: tarsasag.org

Index