A prána az indiai vallási és jógahagyományok életleheletet, életerőt és az élő működések alapját jelölő fogalma. Szanszkrit alakja prāṇa, dévanágari írással प्राण. Jelentése a lélegzettől a kozmikus életelvig terjed, ezért magyar megfelelőjét mindig a szövegösszefüggés határozza meg. Az olasz Treccani szótára az élő szervezetekben jelen lévő egyetemes energiaként és életleheletként határozza meg. (https://www.treccani.it/vocabolario/prana/)
A prána különösen fontos az upanisadokban, ahol az érzékelés, a gondolkodás és az élet fennmaradása kapcsolódik hozzá. A Prasna-upanisad az emberi működéseket egyetlen összefüggő rend részeiként mutatja be, amelyet a prána tart össze. A szövegben az életlehelet egyszerre személyes tapasztalat és a világot átható elv. (https://sacred-texts.com/hin/sbe15/sbe15107.htm)
A prána jelentése és fogalmi határai
A prána jelentésének középpontjában az eleven működés áll, amelynek legközvetlenebb megnyilvánulása a lélegzés. A német Yoga Vidya saját hagyományának bemutatásakor a légzés, az élet és az életerő jelentését egyaránt felsorolja. A szó használata így túlterjed a levegő beáramlásán, és a testet átható, finom természetű működésre is vonatkozik. (https://wiki.yoga-vidya.de/Prana)
A szent szövegek megértéséhez döntő, hogy a prána különböző jelentései összekapcsolódnak. A Prasna-upanisad harmadik tanítása ugyanazzal a fogalommal beszél az élet egészéről és annak egyik részfeladatáról. A tág és szűk szóhasználat megkülönböztetése nélkül az öt prána felsorolása könnyen körkörös meghatározásnak tűnhet. A szöveg saját példája egy uralkodó és megbízott tisztviselői viszonyával teszi érthetővé a rendszert. (https://sacred-texts.com/hin/sbe15/sbe15108.htm)
