Kezdőlap Spiritualitás Bölcsességek Álom az álomban: a tudatalatti nyelve

Álom az álomban: a tudatalatti nyelve

334
0
Álom az álomban: a tudatalatti nyelve
Álom az álomban: a tudatalatti nyelve
A "tudatos álmodás" vagy Lucid Dreaming máig rejtélyes jelenség, ám egyszersmind elsajátítható álmodó képesség. Tarr Bence László cikke az álmokról és a tudatalattiról szól.

Nemrég egy álomra ébredtem: Egy mélységes fekete kút felett álltam, és abba hajítottam bele kezem, lábam, majd miután saját szemembe néztem, utána vetettem saját fejem is – mindez nem én vagyok!

Teljes világossággal, tisztán láttam minden részletet, tudtam, hogy álmodom, és hogy én nem az a test vagyok, aminek tagjai most a kút mélyén hevernek.

Álom az álomban: a tudatalatti nyelve
Álom az álomban: a tudatalatti nyelve

Tiszta elhatározással repülő madár alakját öltöttem fel és a földtől elrugaszkodva elindultam, hogy felfedezzem ezt az álom-vidéket, ahol egymást követve virág módjára nőttek ki a földből a legkülönfélébb tornyos épületek, templomok, katedrálisok.

Minden vallás, tudomány, filozófia egy-egy organikus épülettel képviseltette magát, saját kis kertjébe zárva. A magasból láttam, hogy nincsenek utak sem ösvények, melyek összekötnék ezeket az épületeket, és azt is láttam, hogy az egyes épületekbe zárt emberek mit sem tudnak a hatalmas kertben növekvő más-más épületekről.

Egyáltalán ki sem néztek saját szépülő hitük palotáiból. Hirtelen egy hatalmas új épület kezdett növekedni a földből, melynek szára a többi felé tornyosult és a magasban egy lótuszvirág formáját öltötte.

Ott pihent meg lélekmadaram, és onnan nézte tovább a növekvő többi épületet.

Tudtam, hogy álmodom mindezt, és azt is, hogy a jelképek mit jelentenek. Az álmomban vívódtam ezzel a képpel, és hogy elfogadjam üzenetét.

Ekkor minden épület gyümölcsfává változott, és tudtam, hogy a tavaszi virágbontás előtt járunk, és, hogy minden fán érik már a láthatatlan gyümölcs. Ekkor már ismét testemben, gyalog, a földön jártam a fás kertben.

Mint gondos kertész szemlélgettem a fákon várakozó rügyeket. A fákkal együtt én is az újjászületésre vártam…

A tudattalan nyelve: az álom

A fenti sorok csak a legtömörebb módon írják le egy nemrég született álmom. Akik emlékeznek álmaikra, tudják, hogy minden álomnak annyi, de annyi szintje van.

Alakjai, formái, látomásai szinte folyamatosan változnak, és ha elménk nem eléggé szilárd és pallérozott, bizony minden álomkép puszta homályos emlék marad ébredésünk után.

Ritka kincs egy álom tükörképébe nézni, hiszen ilyenkor saját tudatalattink folyamataiba nyerünk bepillantást.

A tudattalan nyelve pedig a kép, érzés, folyamatos alakváltozás, olyan mint egy háborgó tengerfenék, melyben számtalan láthatatlan áramlat küzd egymással.

A felszínen ringó éber öntudat, persze ebből szükségszerűen nem fog fel semmit, ő legfeljebb küzd az ár ellen, vagy éppen meglovagolja az áramlatot, ha céljai pillanatnyilag összhangban állnak a felszín alatt rejlő erők sodrásával.

A tudattalan régióiba tett álomutazást minden magaskultúra isteni kegynek, adománynak, égi üzenetnek tekintette.

A híres ószövetségi példában József pont annak köszönhette, hogy bár zsidó származású és nem egyiptomi születésű volt, mégis Egyiptom hercegévé válhatott, hogy értette a tudattalan nyelvét: így képes volt megfejteni a fáraó álmát, megmentve Egyiptom földjét az éhínségtől.

A tudattalan régióiba tett álomutazást minden magaskultúra isteni kegynek, adománynak, égi üzenetnek tekintette.
A tudattalan régióiba tett álomutazást minden magaskultúra isteni kegynek, adománynak, égi üzenetnek tekintette.

Az ókori, és a spirituális létszemlélettel bíró civilizációk, mind tudták, hogy az álom kapu, amelyen átlépve a lélek, a túlsó világ előéletét éli. Tudták, az álom a halál előszobája, azzal rokon természetű állapot.

Ezért is van, hogy például a görög mítoszokban Hüpnosz, az alvás megszemélyesítője és az álom istensége, a Halál, Thanatosz ikertestvére.

Ez azt is jelentette, hogy pont az álmok alapján tudták, a halál nem megsemmisülés, hanem egy másik élet kezdete, ami az életünk alatt szőtt álmunk folytatásaként is felfogható.

Érdekes, hogy ez a tudás az újkor küszöbén majdnem eltűnt, megsemmisült.

A XIX.század nagy racionalista természettudósai közül sokan úgy gondolták, az álom a tiszta észhasználat, a józan ész „potyadéka”, amolyan melléktermék. Véleményük szerint az emberek álmai, a fel-nem-fogott és nem hasznosuló tapasztalatok öntisztuló folyamata.

Az álmodás alatt az elme megszabadul a szükségtelen tudati terhektől. Ma számítógépes analógiával úgy mondanánk, ilyenkor az elme töredezettség-mentesít, és törli az ideiglenes fájlokat. Véleményem szerint ez nem így van.

Szerintem az álom valóban egy másik, belső világ tükörképe, amit a mi elménk színez át, saját evilági tapasztalataink képzeteivel, alakjaival, figuráival.

Tibeti tanítás az álomról

A tibeti buddhizmus tanítása szerint, nincsenek végső valóságok. Nem lehet azt mondani, hogy az éber tudatállapotunk által lefestett világ „a” nagybetűs Valóság.

Ez pusztán egyike a valóság ábrázolás-módjainak, amit elsősorban az átlagos, szokványos tudatműködés határoz meg. Miután ez a tudatműködés az általános, ezt tekintjük normálisnak, és ez alapján alkotjuk a hétköznapi valóságunkról alkotott képünket.

„Normális” valóságunkban, nem él senki test nélkül, nem lehet repülni, senki nem változik át madárrá, stb. Ilyen csak az álom-állapotban lehetséges, amit módosult tudatállapotnak tekintünk, és ezért sokan nem is tekintik „valóságosnak”.

Pedig az álom a maga idejében, a maga átéléseiben az álmodó számára legalább annyira valóságos, mint az éber tudatállapot.

Az egyetlen ok, ami miatt sokan nem tekintik valóságnak, az az, hogy egyszerűen nem emlékeznek rá, ezért nem is tudnak a létezéséről.

A tibeti tanítás szerint, az álom-állapot a lehetséges tudati valóságok egyikeként ugyanolyan egyenértékű tapasztalati birodalom, mint amit az éber tudatállapotunk fest le nekünk.

Ezért érdemes megtanulni, felismerni és fenntartani az éber álmodás képességét, amit a tibeti álomjóga gyakorlatán keresztül némely buddhista hagyományvonal is tanít.

Az álomjóga gyakorlása vezet el ahhoz a felismeréshez, hogy az éber tudatállapot által leírt valóságunk is csak egy „álom”, és álomállapotaink ebben az álomban szőtt további álmok.

A tibeti tanítás szerint az élet álmából is ébredni kell. Ehhez vezet közelebb az éber álmodás tanösvénye.

A tudatos álmodás

Nagy sikert aratott a mozikban az Eredet című, a tudatos álmodásról szóló új Leonardo DiCaprio főszereplésével készült film.

Ez érzékletesen mutatja be mi is a tudatos álmodás. A tudatos vagy éber álmodás az álmodás azon fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően álma bármely elemét képes befolyásolni vagy meghatározni.

Az éber álmodás sokszor spontán módon előidézett élmény, amit kiválthat egy külső zaj vagy inger, ami kicsit közelebb hozza az álmodót a felébredéshez, de mégsem ébred fel tőle egészen.

Waterhouse: Alvás és féltestvére, Halál. 1874
Waterhouse: Alvás és féltestvére, Halál. 1874

Vagy az álom cselekménye is válthat ki olyan stresszt az álmodóban, hogy az részlegesen felébreszti öntudatát. Persze a legtöbb kutatót az érdekli hogyan idézhető elő szándékosan.

Mint az a filmből is kiderül, s spontán ébredés mellett bizonyos gyakorlatokkal is elő lehet idézni a tudatos álmot.

A legegyszerűbb, leggyakoribb és egyben leginkább sikerrel kecsegtető módszer az úgynevezett „valóságteszt”.

Ilyenkor a mindennapi helyzetekben, például vásárláskor, utcán sétálva, táplálkozás, tisztálkodás közben stb. vizsgáljuk meg saját magunkat, gondolkodásunkat, és környezetünket, hogy olyan körülményeket találjunk, amit esetleg csak álmodás vagy épp nem álmodás közben tapasztalhatunk.

Ez a szokásunk előbb-utóbb álmunkban is előjön, ahol álom állapotra utaló jeleket fogunk felfedezni, s ez előidézheti a tudatos álmot.

Álom és önismeret

A legérdekesebb és leghasznosabb felhasználási területe a tudatos álmodásnak Önvalónk és tudattalanunk megismerése.

Ha sikerül elérnünk a tudatos álmodás állapotát, akkor megidézhetünk: feldolgozatlan emlékeket, konfliktusokat, személyeket, vagy saját érzéseket, fájdalmakat, gátlásokat.

Ezek sokkalta könnyebben fognak előjönni, mint éber vagy meditatív állapotban és a feldolgozásuk is ezerszer könnyebben megy majd!

Tudattartalmaink között szabadon böngészhetünk, anélkül, hogy a tudatosításban akadályozna saját egónk, énképünk. Miután a tudatos álmodás állapotában az ego csak alkotóelemeiben van jelen, Ő maga „alszik”, nem irányít!

Az ego pont azokból az elemekből áll, amelyek tévedések, hazugságok önmagunkról és az életünkről. Ezeket álom állapotunkban tudatosítva, felszámolva, képesek leszünk önmagunkat és így az életünket tisztázni.

A folyamat a teljes önfelismerésig vezethet: hogy az élet is álomszerű, átmeneti állapot, amely az álom, majd a halál előszobája. A halál pedig nem más, mint az álom folytatása, amelyet most alkotunk magunknak éber álmainkkal mindnyájan.

Ébredjünk hát álmainkra!

Szerző: Tarr Bence László

Írás és képek forrása: tarrdaniel.com

Oszd meg azokkal, akik fontosak számodra!
  • 30
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
    30
    Shares