Mindenki akit ismerek, valaha ismertem és valaha ismerni fogok ebben a világban vágyakból született.
Egy vagy két ember epekedő szerelméből, hirtelen fellobbanó halhatatlan vágyából arra, hogy a szépség az övé legyen.
Mert szülni, teremteni, új életet lehelni ebbe a világba csak szépségben lehet.
Ezért is van, hogy alapvetően minden gyermek istenien szép; csak később csúful meg, torzul el benne ez az eredendően tiszta, felsőbbrendű tökéletesség, ahogy a számára kijelölt élet feladataival megvívja a maga harcát.
Ebben a világban minden élet csírája maga az éltető vágy.
A vágy, amely minden cselekedetünk alfája és ómegája, kezdete és vége, ahonnan ered minden gondolatunk és ahová mindent bevégezve visszatérünk, mikor tárgyára lelve vágyunkat beteljesítjük.
