A transzcendencia szó átlépést, meghaladást jelent. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a Valóság magasabb aspektusát át kell lépnünk ennek a ‘világnak’ a kapuján.
Ez a kapu mi ‘magunk’ vagyunk. Mindenkinek saját magát kell meghaladnia.
Saját ‘magán’ kell átlépnie.
Fel kell adnia pici ‘én’-jén, hogy Önmagára lelve, Önvalójában feloldódva visszakapja azt a maga teljességében, a maga ragyogásában.
A felemelkedett szemléletben mindenki ‘én’-je gyönyörű és teljes, minden ‘hibájával’ és ‘gyengeségével’ együtt – hiszen ez tesz bennünket egyedivé. És Egyediségünk adja meg a változatosság gyönyörűségét, ami pont, hogy az emberi létforma egyedi jellegzetessége.
Ezt a létezési módot, ezt a létformát mindenki pontosan azért választotta, hogy megtapasztalja milyen embernek lenni.
Milyen emberként élni.
Milyen emberként látni, érezni, tudni ezt a Világot, a Valóságnak ezt a vetületét. De a Valóság nem azonos azzal a Világgal, amit az emberek látnak, hallanak, szagolnak, ízlelnek, tapintanak.
Nem azonos az érzékszervi benyomások halmazával, és nem azonos a tér-idő szemlélet csőlátása által leképezett vetülettel.
