Bealtaine, azaz Beltane ünnepe a termékenység diadala volt a keltáknál - és őelőttük is szerte Európában.
Termékenység, szex és öröm – a májusfa ezt testesítette meg egyetlen jelképben.
A május kezdetére eső ünnep többféle elnevezéssel bír, ám a tartalma mindegyik európai kultúrkörben ugyanaz. Az írásmódok közül a keltát választottam, mert ez adja vissza legtisztábban azt a vad, szelídítetlen Áramlást, amely ekkor, május elsején ér a csúcspontjára.
Beltane ünnepe az ősi évkör szerint a négy kisebb ünnep közé tartozik
Ezek a kisebb ünnepek (február 1, május 1, augusztus 1, november 1) a négy nagy napünnep felezőpontjai. Beltane a második, a szerelem, a szexualitás ősi ünnepe.
A Beltane eredete
Az ünnep bizonyosan a földművelő őscivilizációval jelent meg először. A május elsejei dátum kijelölésének eredete a múlt homályába vész – kivéve, ha feltételezzük, hogy tudtak számolni az ősök.
Ebben az esetben a március 21-ei tavaszi napéjegyenlőség és a június 21-ei nyári napforduló, azaz a két jeles napünnep közötti időtávot felére esik május elseje.
Azaz Beltane ünnepének időpontját a három másik „kis ünneppel” együtt a négy napünnep alapján határozták meg.
A Bealtaine szó eredete
A szó töve a proto-indoeurópai (PIE) *bhel (ég, fénylik, villan – lehet, hogy közös szó-őssel bírt a magyar szógyök V.LL: ViLLan, ViLág-ít, ViLLám, stb.). A taine-t a PIE *tepnos, „tűz” jelentésű szóból eredeztetik, ezáltal „fellobbanó tűz” lenne a legjobb fordítás, tehát a tévhitekkel ellentétben nem Bel(enus) isten tüzét jelenti!
A szó különböző formákban ismert a kelta népeknél:
Beltane napja tehát április 30 napnyugtától május 1 napnyugtáig tart hivatalosan, ámbár az ünnep fékevesztett jellege miatt napokig is elhúzódhatott.
Beltane ünnepe a termékenység ünnepe
Beltane-hez hasonló ünnep Európában a német Walpurgisnacht, azaz Walpurgis éjszakája, vagy éppen a magyar májusfa állítás. Európában azonban inkább a tűz dominál Beltane idején, amely az életerő legerőteljesebb megmutatkozása – és természetesen számos termékenységrítus is kapcsolódott ehhez a naphoz.
Bealtaine ünnepe a tűz ünnepe is
Tűztisztítások, áldások és imák időszaka ez, amikor hatalmas máglyákat gyújtanak, és a jószágok (meg persze az emberek) termékenységét biztosítják szakrális-mágikus rítusokkal. Még a 19. században is, Írországban két máglya között vezették át a csordát, jószágokat, hogy megvédjék őket. A Biblia alapján, amely tiltotta a tűzön átvezetést, tudjuk, hogy az ősi, igaz hitet követő népek szintén hasonlóan ünnepelték az Istennő vallásának ezen csodás napját.
Az otthoni tüzeket ilyenkor eloltották, és újragyújtották a máglyákból hazavitt parázzsal, ezzel is tisztulást hozva a lakótérbe. A földre italt öntöttek italáldozatként a föld szellemeinek, még régebben a Földanyának, a termékenységet kifejezendő. Később ennek bajelhárító szerepe lett.
Május elseje az európai népeknél
Európában számos néven és módon ülték meg a május elsejei termékenységünnepet.
Németország – Walpurgis éjszakája
Németül Walpurgisnacht, amely név már keresztényesített, mert Szent Walpurga, angol misszionáriustól származik. Persze sok köze nincs az ünnephez, egyszerűen ezen a napon avatta szentté őt 870-ben II. Adorján (vagy Hadrián) pápa
Szent Walpurga (vagy Walburga, Wealdburg, Valderburg, Guibor) 710 körül született Devonban, Angliában. Dorset-i Wimborne apátság apácái oktatták, s huszonhat évet töltött itt. Később frankhonba utazott, s itt írt Szent Winibald életéről, s Palesztinában töltött utazásairól. Emiatt gyakran hívják az első női írónak Angliában és Németországban is. Gyakran ábrázolják gabonával a kezében.
Az, hogy eredetileg egy ősi hitű ünnep (nem pedig, hibásan, „pogány”), mutatja, hogy a német folklór szerint április 30-a a boszorkányok éjszakája, akik a Brocken hegynél találkoztak, és áldozatokat mutattak be az isteneik számára. A Brocken a legmagasabb csúcs a Harz hegységben, Észak-Németországban.
Csehország – rituális boszorkányégetés
A cseheknél ilyenkor szalma, rongy boszorkányokat égetnek, vagy egyszerű seprűket dobnak a tűzre. Ilyenkor persze lakoma, étel-ital, s hatalmas máglya is várja az ünneplőket.
Észtország – Volbriöö
Az észtek Volbriöö néven ünneplik az éjszakát, és május elsejét „Tavasz nap”-ként, azaz Kevadpühaként.
Finnország – Vappu
Vappu egyike a legnagyobb finn ünnepeknek. Karneválszerű hatalmas ünnepeket rendeznek a városokban és falvakban. Ilyenkor mézsört isznak és tippaleipä nevű süteményt esznek.
Svédország – Valborgsmässoafton, avagy röviden Valborg
Nagyon hasonlóan ünneplik meg ők is, mint a finnek – mulatoznak, tüzet gyújtanak, éltetik az életerő áramlását.
Magyarország – Májusfa-állítás
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Legtöbbször az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
A májusfa felállításának legjellemzőbb, hagyomány szerinti időpontja az április 30-áról május 1-jére virradó éjszaka volt. A májusfát vagy májusi gallyat világosig őrizni kellett. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene május elsején. Nagykőrösön amelyik lánynak már volt udvarlója, az május 1-jén kapott májusfát. Leggyakrabban nyárfa volt, de állítottak vadkörtét, orgonát, vadpiszkét is. A fákra színes papírszalagokat akasztottak. Ezután szerenádot adtak, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.
Ez a szokás egyes falvakban még napjainkban is élő hagyományként van jelen. A hajadon lányok kapuját bekötözik, hogy ne tudjon megszökni, és a kerítés elé díszes (általában krepp) szalagokkal feldíszített fát állítanak, amire kisebb nagyobb ajándékokat (italok, ajándékcsomagok, parfüm, virág, ékszerek, lufikat stb.) is kötözhetnek az udvarlók. Egy kerítés előtt az illendőség szerint egy fának szokás állnia, de előfordul, hogy versengés alakul ki a faállítók között, ilyenkor kettő vagy több fa is kerülhet a kerítés elé.
Egyes vidékeken a májusfaállítás alternatívája az udvarlók részéről a májuskosár köttetése. Ez egy nagyobbacska kosár, teli ajándékkal és színes virágokkal, szalaggal átkötve.
A májusfák kidöntése járt együtt általában nagyobb ünnepélyességgel, táncmulatsággal. A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás. Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmászni. Azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. A legények gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.
Némely településeken hagyományőrző rendezvényként éledt újjá a rendszerváltást követő időszakban a májusfaállítás szokása, egy közös, községi fa felállításával – az adott község főterén vagy valamelyik frekventált közterületén –, majd május végén a kidöntésével. Ilyenkor általában az állításhoz és a kidöntéshez egyaránt kapcsolódhat valamilyen települési ünnepi rendezvény, táncos mulatság.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon III, 506-508.
Beltane a szex, szenvedély és termékenység ünnepe
Május elejével azok számára is egyértelművé válik, hogy itt a tavasz, akik egész addig egy beton-acél- és üvegváros falai között élték a mindennapjaikat. Ilyenkor még az aszfalt repedéseiből is növények sarjadnak, és megtelik a levegő édes illatokkal és madarak énekével.
A szexualitás ősi, tiszta formája hatja át ilyenkor a világot, a Természetet: a gyarapodás, termékenység örömteli időszaka ez, amelynek szakrális jelképe Beltane ünnepe. Minden pszichológiai és meditatív technika, minden varázslat és szertartás, amely a bőségről szól, ekkor a legerősebb hatású.
Élj a lehetőségekkel, teremts magadnak bőséget az életedben, lehetőleg az Istennő iránymutatásával!