A negatív dolgok, jelenségek, gondolatok, érzések elnyomása sajnos még mindig elterjedt álspirituális felfogás. Azonban több veszélyt hordoz magában, mint amennyi előnnyel jár!
Elterjedt tévhit, hogy ha nem gondolunk negatív dolgokra, vagy elfojtjuk a negatív aspektusait, részeit egy jelenségnek, akkor gondolkozunk pozitívan.
Az is elterjedt hiedelem, hogy az spirituális, aki csupa szépre és jóra gondol
Mindkettő súlyos tévedés. A negatív dolgok, jelenségek, gondolatok és érzések ugyanúgy az egész részei, akár a pozitívak – sőt már ez a felosztás is erősen idejétmúlt, hiszen a világ sokdimenziós, nem egysíkú!
A negatív és a pozitív aspektusok egyaránt fontosak
A valódi spiritualitás a negatívumok elfogadását jelenti. A valódi pozitív gondolkodás azt mondja ki, hogy a legnegatívabb helyzetben is találd meg azt, ami épít, segít, hasznodra, előnyödre válik.
Lássunk most egy példát a hibás, álspirituális, önveszélyes tagadásra:
„A Krisztus-kereszt a szenvedés jelképe (is), ezért szenvedést hozhat az életünkbe, ha a lakásunkban ki van téve, nyakláncon viseljük, netán a bőrünkre tetováltatjuk. Célszerű ezért átprogramozni magunkban a jelentését, például a következő megerősítéssel:
„A Krisztus-kereszt számomra Jézus és Isten szeretetét jelképezi. Minden negatív értelmezést, másodlagos vagy átvitt értelmű jelentést és köteléket törlök és megszakítok köztem és a kereszt között. Köszönöm Istenem, Jézus, Mihály arkangyal és az őrangyalaim, hogy csak a Krisztus-kereszt pozitív aspektusait hagyjátok hatni rám és az életemre. Legyen így! Most!”
Azon túl, hogy a szerzője a tudatlanságát árulja el a kereszténységről, még egy népszerű álspirituális irányzatot is képvisel: a „csak pozitívan, a kereszténység is csupa pozitívum, minden más hazug betoldás”.
Ez elemi tévedés és a kereszténység ismeretének teljes hiányát árulja el.
A kereszténységben a megfeszített Jézus ábrázolása az áldozatot jelenti, a halált, amely egyben a megváltás és feltámadás kulcsa is.
Aki ebben negatívumot lát, az nagyon messze jár a valódi spiritualitástól, hiszen minden szellemi út egyik fontos állomása a meghalás és feltámadás, az újjá-születés.
A kizárás, elfojtás csak ront a helyzeten. A megoldás: az elfogadás és nemesítés!
Amit kizár az életéből az még ugyanúgy hat rá, mert jelen van, csak szándékosan nem vesz róla tudomást. Így alakulnak ki az elfojtásból a neurózisok és a gondolat-vágy elementálok, amiket az átlagember démonoknak nevez (itt olvashatsz többet róluk)
A negatív aspektus olyan, mint az árnyékos oldal.
Menjetek ki a napra nyári kánikulában és ott mondjátok, hogy az árnyék rossz.
A kereszt, és bármely más jelkép negatív aspektusait elfogadjuk és nemesítjük, hogy építsen és segítsen.
A farkas negatív szereplő volt az ősember világában, ám voltak értelmes ősemberek, akik a vadászatuk (elutasítás és kizárás) helyett inkább befogták és idomítani kezdték (elfogadás és nemesítés). Ebből lett a kutya.
Értitek már, miért hatalmas hiba a negatív aspektust elnyomni és kizárni?
Szerző: Peter T. Sinclair
Cikk forrása: tarsasag.org